Pesti Srácok

Miért hazudják azt az illegális és erőszakos hídfoglalók, hogy a rendőrök “durva erőszakkal” lépnek fel ellenük?

Miért hazudják azt az illegális és erőszakos hídfoglalók, hogy a rendőrök “durva erőszakkal” lépnek fel ellenük?

Feltettük a kérdést, mert nem értjük. Vajon mi haszna származik például a Momentumnak (és Hadházynak) abból, hogy egyre többször hergel a rendőrség ellen és a saját videóiknak ellentmondóan azt hazudják, hogy a rendőrség erőszakosan lép fel a várost megbénító, tegnap például illegálisan a hidakon tüntető rejtőzködő tiszások/bölcsész hallgatók ellen?

Mivel az Erzsébet-híd “foglalt volt” Hadházy, a rejtőzködő tiszások és a momentumosok sleppje kénytelen volt a Ferenciek terén összegyűlni, hogy “némán” tüntessenek a rendszer ellen és Hadházy szavaival élve: “megüzenjék, hogy nem hagyják abba”. A tüntetésről még a 444 is úgy ír, hogy kezdetben nem okozott problémát a környéken. A Kossuth Lajos utcán öt óra után zavartalan volt a közlekedés, Hadházy is zöld jelzésnél sétált át az egyik oldalról a másikra. Fél órával az esemény kezdete után az egyik zöld lámpa után nem mentek vissza az emberek a járdára. Megérkezett a Momentum-elnökség néhány tagja is, és 100-150 emberrel akadályozták egy ideig a forgalmat. Ám a rendőrök a következő szabad jelzésig mindenkit letessékeltek az úttestről.

A beszámoló szerint a leghangosabb esemény fél 6 körül az volt, amikor TEK-es konvoj érkezett az Astoria szálló felől. Hadházy pár pillanatra beállt a szirénázva érkező fekete Mercedes elé, de hamarosan átengedte az autót tüntetők pfújolása közepette. 6 óra körül aztán a momentumosok arra kérték a jelenlévőket, hogy tartsanak velük a Szabadság hídhoz. Bedő Dávid, a párt politikus a 444-nek azt mondta, nem jelentettek be tüntetést oda sem. „A bejelentések kora lejárt, nem jelentünk be semmit” – fogalmazott. A néhány 100 fős tömeg a Károlyi Mihály és a Kecskeméti utcán át indult a Kálvin tér felé.

Szóval érti mindenki? A Ferenciek terére bejelentettek egy tüntetést, majd ezt kihasználva 100(!!) ember igyekezett fenntartani a forgalmat azzal, hogy a piros jelzésnél tüntetőlegesen az úttesten maradtak, majd az a 100(!!!) ember megfogta magát és ILLEGÁLISAN átmentek a Szabadság hídhoz, hogy akadályozzák az ottani tömegközlekedést és autós forgalmat. Majd miután ez a 100(!!) Ember illegálisan próbálta elvenni a közlekedés lehetőségét az utazóktól, a rendőrök intézkedtek és le akarták terelni őket a hídról.

PestiSracok facebook image

Minderről a momentumos Bedő Dávid Facebook videóban is beszámolt, amihez annyit fűzött:

Posztját a nyilvánvalóan nem túl eszes momentumos politikus a videóban igyekezett alátámasztani, ahol azonban annyi látszik, hogy a rendőrök szépen kérik a - többségében magát láthatóan kellemetlenül érző - tavaszi szünetelő bölcsészeket, hogy hagyják el a hidat, valamint eközben hátulról terelik őket. A bottal járó politikus a videóban valóban elesik, azonban semmi olyan nem látszik benne, hogy a rendőrök szándékosan lökték volna fel, sőt inkább úgy tűnik, mintha a sajátjaik lábában esett volna el.

Mindeközben a rendőrök úgy maradnak higgadtak, hogy a rejtőzködő tiszások/szünetelő bölcsészek max hangerőn üvöltetik a zenét a szolgálatot teljesítők arcába, majd ezután hisztizve megjegyzik, hogy a biztosurak kiabálnak velük. (Miután max hangerőn nyomatják a zenét, értik????)

Szóval mikor rendre jönnek velem szembe a közösség médiában azok a hazugságok, amik 2006-os rendőrterrort igyekeznek vizualizálni a jelenlegi helyzet körül, akkor felteszem magamnak a kérdést: miért? Vajon miért látják szükségét annak, hogy hergeljenek a magyar egyenruhások ellen? Akik amúgy 2006-tal ellentétben nem sisakkal és jelzés nélküli egyenruhában oszlattak lóval, vízágyúval meg gumilövedékkel, hanem az arcukat, nevüket felvállalva szép szóval igyekeznek elmagyarázni a tiszás szabadbölcsészeknek, hogy miért nem szabad csak úgy egy nagyvárosban blokádot vonni egy munkanap kellős közepén.

Ebből is látszik, hogy ezeknek (rejtőzködő Tiszásokat, momentumosokat és a Hadházyt értem ez alatt) semmi céljuk és semmi gondolatuk azon kívül, hogy romboljanak, feszültséget szítsanak és közben ráfogjanak mindent Orbánra és “Orbán embereire”. Ne legyenek kétségeink, ugyanez történne akkor is, ha ezek hatalmat kapnának, csak akkor nem két híddal és a budapesti emberekkel, hanem az egész országgal és az összes magyarral művelnék ezt.

(Kiemelt kép: Hatlaczki Balázs-PS)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.