Erdő Péter üzenete: Az a fontos, hogy az ember hagyja, hogy a Szentlélek irányítása érvényesüljön
Erdő Péter is a pápaválasztó bíborosok között van, sőt, többek szerint esélyes jelölt a pápai címre is. A konklávé előtt egy nappal, május 6-án délután Erdő Péter bíboros, prímás beköltözött a Szent Márta-házba, ahová Törő András, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora vitte el. A bíboros indulása előtt, a PMI kápolnájában megosztotta gondolatait az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kardinális csatornája és a Magyar Kurír Rómában tartózkodó csapatával.
"A szívemben valahol egy bizonyosság van. Most éreztem a legjobban az előkészítő beszélgetések során, hogy sokan akarják, kérik a bíborosok közül is, hogy a Szentlélek működjön rajtunk keresztül is. Van az emberekben egyfajta hívő nyitottság. Ez azt jelenti, hogy a Szentléleknek a működését megérezzük a Sixtus-kápolnában is.
Van erről Szent II. János Pál pápának egy írása, amelyben elképzel egy jövendőbeli pápaválasztást. Úgy írja le az eseményt, mintha ott a szellemek harcolnának. A rossz szellemek és a Szentlélek – aki persze erősebb mindenkinél, de az ember gyenge. Az a fontos, hogy az ember hagyja, hogy a Szentlélek irányítása érvényesüljön és ne más szellemekre hallgasson.
Azt hiszem, ha ez megtörténik, akkor ez egy nagyon szép pápaválasztás lehet, és a világ felé is egy reményteli üzenetet hozhat.
Ferenc pápa adta még ki az idén, a szentévnek a jelszavát: remény zarándokai. Erről is beszélgettünk sokat: remény. Mi egy remény nélküli világnak hirdetjük a reményt. Miért van ez a világ remény nélkül? Azért mert pogány.
A Szentírásból olvassuk – fel szoktuk olvasni Szent István napján, augusztus 20-án is – ne legyetek olyanok, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon járatják az eszüket és nincsen reménységük. Aki azt hiszi, hogy a földi élet számára „minden”, hogy annál több nincs, az a földi élet dolgait fölfokozott erővel fogja hajszolni, hiábavalóságokra túl nagy energiát fordít, és persze a többi emberek felé is egy harcosabb, egy önzőbb magatartásformát vehet fel.
Aki viszont reménykedik – a szó krisztusi értelmében, az tudja, hogy a föltámadás nem csak Jézusnak az egyedi esete, hanem az embereket is, a föltámadásra és örök életre hívja. Ezt kell nekünk, a mai embereknek meghirdetni, mint reménységet.
Nagyon nehéz. A legtöbb ember, nem egyszerűen tusakodik Isten ellen. Azt mondják, hogy most az apátia ateizmusa uralkodott el – az emberiség nyugati részében legalábbis –, tehát a nemtörődömség ateizmusa. Ez már nem egy lélekben harcos magatartás, hanem hogy szinte már elkönyvelte, nyugodt biztonsággal: úgy sincs semmi más, akkor élvezzük az életet itt a földön, együnk, igyunk, holnapra úgyis meghalunk – ahogy a régi rómaiak és Szent Pál is mondta.
De mi nem azt mondjuk, és ez az ami átrendezi az életünket.
Abban bízom, hogy ennek a konklávénak az eredményeként, egy olyan üzenet születik, ami az egész emberiséghez szól, – az Egyházhoz is, és ezt a fajta reménységet fölismerhetően képviseli.
Mert nem elég az, hogy mi evilági érveléssel próbálunk humanitárius segítségre buzdítani embereket – ezt is megtesszük. Hanem a végső reménységnek a fényében – és ettől válhat nagylelkűvé az életünk. Adja Isten, hogy ilyen konklávé legyen az idei." - szólt Erdő Péter üzenete, mielőtt elindult volna a konklávéba.
Kiemelt kép: MTI/Francisco Seco
