Itt van május elseje, izzad Gréczy tenyere
A hosszú hétvége megöli a sajtót, ilyenkor korán beköszönt az uborkaszezon, nem igazán történik semmi a belpolitikában, a hírügyeletből meg még korai kiugrani egy sörvirslire. Teszünk tehát egy kört, hogy megnézzük, hogyan töltik a munka ünnepét a kommunisták, ás egyáltalán nem lepődünk meg, mikor meglátjuk, hogy Gréczy Zsolt például milyen nosztalgiával gondol a Kádár-korra.
Persze, hogy tudtuk, hogy a DK-sok kommunisták, csak azt nem sejtettük, hogy mennyire büszkék rá. Nem mondhatjuk tehát, hogy meglepődtünk azon, hogy május elsején Gréczy Zsolt gyermekkori nosztalgiából egy összeállítást oszt meg a Kádár-kori felvonulásokról, de azért minket is megütött, hogy mennyire büszke az őskommancs arra, hogy ő bizony a munkáspárt első soraiban vonult a párttitkár előtt.
Olcsó poén lenne elsütni, hogy inkább ezt ossza meg, mint a csináld magad kézműves kör képeit, de mivel elvetemült szemétládák vagyunk, azért elsütjük. Mi aztán tényleg megértjük Gréczy nosztalgiáját, neki tényleg jobb volt akkoriban, mikor az elvtársai ültek az ország nyakán, és még internet se volt, ahol elterjedtek volna az egyszemélyes szexbotrányának képei.
Az pedig megnyugtató, hogy ennek a bandának már csak a nosztalgia maradt és munkásőrök már nincsenek elegen egy DK-majálishoz. Énekeljék csak az indulóikat a négy fal között, csak annyit kérünk, hogy ha a nosztalgia extázisba vált, ne csináljon róla képeket, egyszer bőven elég volt...
