A hormuzi blöff, avagy világvége nincs, de igény volna rá
Aki érdekelt az olajárak mozgatásában, az örömmel adta hírül, hogy két tankerhajó megijedt a Hormuzi-szoros előtt, és inkább visszafordult. Katasztrófa, világvége, járhatunk gyalog. Csak azt az apróságot felejtették el, hogy mind a két hajó iráni volt, Kínába szállította a motyót.
Világvége nincs, de igény az volna rá – így lehet összefoglalni a Hormuzi-szoros lezárásáról szóló, percről-percre érkező izgalmas híreket. Mert szeretünk pánikolni, noha különösebb okunk nincs rá. A szorosért sem lesz világháború, miután az USA-t akkor érdekli Európa energiaellátása, ha tőlük vásárolnak, Katar szabad LNG-szállításának jogáért nem igazán fogja törni magát. A szaúdiak érdekei meg akkor érdekesek, ha az iráni fenyegetettség miatt Izraellel barátkoznak. Marad tehát a Hormuzi-szoros átjárhatóságában közvetlenül érintett szuperhatalomnak Kína, aki meg pont Irán legfontosabb energetikai partnere.
Dedós következtetés: Irán a Hormuzi-szoros lezárásával saját magának és Kínának ártana leginkább.
Ezt pedig meg is villantották. Annyira nyomást akartak gyakorolni a világra, hogy két saját tankert fordítottak vissza saját kikötőbe, ami Kínába szállította volna Irán napi olajtermelését. Ettől pedig a világ közvéleményre rendkívül módon megijedt, hiszen a címben nem szerepelt, hogy iráni hajó és Kína, tehát rögtön megugrottak picit a világvégre-várakozások és az olaj ára. Így megy ez.
Irán a tengerszoros lezárásával nem hadviselő fél ellen indítana háborút a vonatkozó tengerjogi szabályok és egyezmények alapján. Katar, Irak, Szaúd-Arábia ugyanis nem hadviselő fél (az USA sem, hiszen nincs kongresszusi határozat a háborúról), a szoros katari felségvizekre is kiterjedő zárásának pedig illegális tengeri blokád a neve.
Persze van minimális esély, hogy Irán mégis megpróbálkozik ezzel, de ez az orosz diplomácia egészen váratlan sikere lenne. Hiszen egyetlen egy haszonélvezője lenne, ha a Hormuzi-szorosban megszűnne a szabad hajózás: az Orosz Föderáció.
Akkor tényleg kilőnének az energiaárak, Európa kénytelen lenne felülvizsgálni a morálhoz és a (bizonyos) nemzetek területi integritásához, illetve szuverenitásához való viszonyát, továbbá Kína sem diszkont áron vásárolna orosz kőolajat és gázt a továbbiakban. A különböző, Oroszország és Kína között épülő és tervezett vezetékek bekerülési költségeinek megosztásáról szóló tárgyalásokon is hirtelen engedékenyebb lenne Hszi Csin-ping.
Ha meg az oroszokon kívül senki nem érdekelt a Hormuzi-szoros lezárásában, akkor az nyitva marad. De az olajárak ugrándozásán azért lehet nyerészkedni, ezért jó, ha vannak független és objektív újságok és újságírók az energetikai ipar óriásainak tulajdonában.
