Pesti Srácok

Látó János belátta, hogy nem érdemes hazudnia a poligráfnak, úgyhogy inkább nem vállalta a vizsgálatot

Látó János belátta, hogy nem érdemes hazudnia a poligráfnak, úgyhogy inkább nem vállalta a vizsgálatot
Juhász Péter védence, Látó János álhírgyáros szektavezér és gépész
Fotó: Purger Tamás

A Szőlő utcai botrány pletykagyárosa úgy tűnik megfutamodott, rájött, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Látó János már mégsem annyira biztos a pletykákban, amikkel közvád alá helyezett egy ártatlan embert.

Tanúként hallgatta ki a nyomozó ügyészség Látó Jánost, aki bizonyítékok nélkül arról beszélt, hogy egy Ózd környéki gyermekotthonba járt be „egy magas rangú politikus” 10-12 éves srácokhoz esténként, és szexuális kapcsolatot létesített velük, és a története szerint a fiúk nem látták az arcát, de megismerték a hangját a tévében, mondván: „ez a Zsolt bácsi”.

Látó, az elbizonytalanodott tanú
Látó, az elbizonytalanodott tanú

Látó, az elbizonytalanodott hazudozó

Az Index a nyomozás állásáról azt írta az ügyészség tájékoztatására hivatkozva, hogy Látó János előbb Juhász Péter tanúvallomásának, majd önmagának is több ponton ellentmondó vallomást tett, ügyvédje jelenlétében úgy nyilatkozott, hogy sem az általa hivatkozott „két srác”, sem az általuk említett sértettek nem nevezték meg, ki az állítólagos „Zsolt bácsi”.

Arra sem tudott egyértelmű választ adni, hogy honnan vette, ki mondta az állítólagos személyről, hogy az egy „nagyon magas rangú politikus”.

Látó János elmondta azt is, hogy a mai napig nem tudja, ki volt az a „két srác”, aki annak idején odament hozzá, összesen 3 percet beszélt velük. Olyan adatot nem tudott közölni az ügyészséggel, amely alapján az illetőket be lehetne azonosítani – írta az Index. Az ügyészség szerint Látó János nem vállalta vallomásának műszeres, azaz poligráfos vizsgálatát.

A cikkből az is kiderült, hogy az ügyészség tanúként hallgatta ki VálaszOnline-nak korábban interjút adó Kuslits Gábort is, aki azon túl, hogy „közszájon forgó” dologként tett említést az ügyről, nem tudott megnevezni egyetlen olyan konkrét személyt sem, akitől ő az ügyet hallotta, illetve aki az ügyet érdemben előbbre vivő információkkal szolgálhatna.A Központi Nyomozó Főügyészség mindezek alapján arra jutott, hogy az ügyben beszerzett adatok szerint politikus vonatkozásában bűncselekmény gyanúja nem merült fel. A nyomozás folytatódik, jelenleg két gyanúsítottja van az ügynek.

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.