Baloldali demokrácia-temetés Dobrev-módra: hazánk a "gyurcsányi" klassz országból a legszegényebb állam lett
Fotó: BALAZS HORVATH
Bár a Demokratikus Koalíció (DK) vörös csillaga, Dobrev Klára száját sok minden elhagyta már az évek során, de a DK elnök asszonya mindig tud valami napi finomsággal szolgálni a választópolgárok számára. Előre megjegyezzük, hogy Klára legújabb videójában most se keresse senki a hazaszeretet és a hazafiasság szikráját, helyette azonban megtalálja Dobrevnek a hazánk ellen folytatott gusztustalan és hazaárulásnak minősülő brüsszeli és strasbourgi hadjáratát, amely során a politikus habzó szájjal csaholja el újra és újra azokat a hazugságokat, amelyek hazánk szuverenitása és magyar nép érdekei ellen hatnak. A nemzet érdekeit figyelmen kívül hagyó vagy szándékosan azt megsértő magyar ellenzék csoportja pedig ahelyett, hogy fogyatkozna, inkább folyamatosan bővül, és "tagjai" pedig saját maguknak követelik a marsallbotot.
Nem esett messze az alma fájától – mondhatnánk, hiszen Dobrevnek nyilván a vérében van egy külső/külföldi hatalom kiszolgálásának szükségessége, ahogy az a felmenőinél is megvolt. A „központ” ugyan keletről nyugatra helyeződött át, de a kötelességtudat az továbbra is megmaradt: az irányt Moszkva helyett már Brüsszel szabja, de az igazodási vágy a baloldalon semmit sem veszített az erejéből, sőt, azért harcolnak, hogy az Európai Unióban egy teljes központosítás menjen végbe, ahol az államoknak a létrejövő föderáción belül egyetlen hatalom utasításait kell végrehajtaniuk. A föderáció ugyan – szerencsére – még nem jött létre, de az utasítások megvannak, és a baloldali ellenzék mindent megtesz annak végrehajtásáért.
Fotó: Purger Tamás
A verseny pedig így már elsősorban nem a választópolgárok, hanem az uniós vezetőpolitikusok és tisztségviselők kegyeiért folyik, mert akik őket „megnyeri”, az megkap minden támogatást a választásokon. A győzelem persze nem adott, de a verseny így is olyannyira kiélezett, hogy a magyar ellenzéki politikusok egymásra licitálva mocskolják a magyar kormányt, akár – ahogy ezt már korábban láttuk és hallottuk – még hazugságok árán is, mert a magyar baloldali ellenzéknek nem elég a kritika, neki fröcsögnie kell, hogy érezze végre, ha itthon nem is, de ott kint „győzelmet” aratott. Azonban harcuk nem merül ki pusztán a kormányt ér „támadásokban”, hanem annak bemocskolásához és megdöntéséhez mindent és mindenkit felhasználnak, akár saját honfitársaikat is.
Utóbbival kapcsolatos erkölcsi aggályok nincsenek, mert soha nem is voltak: a haza számukra csak egy egyszerű fogalom, amely nincs kitöltve érzelmi tartalommal, csupán a benne élő, szavazati joggal rendelkező választópolgárokat látják benne. Így a magyar nép felhasználása az ő esetükben nem okoz lelki törést, hanem – szem előtt tartva a célt, a „mindent elsöprő választási győzelmet” –, még inkább fokozza a vérükben lévő és gyűlölettel keveredő adrenalint, amelynek hatására jó katonaként a magyar emberek érdekeivel is képesek a végsőkig szembe menni.
Ez pedig az előző héten sem volt másképp a Európai Parlamentben, ahol a baloldali ellenzék tökéletes táptalajt kap a hazugságai terjesztéséhez, olyan mértékben, hogy azokat írásos formában is közreadják. Persze, a nyomtatott betűk a hazugságokat nem teszik igazzá, ugyanakkor azt minden oldalon (!) fel kell ismerni, hogy mi az, amin idővel változtatni vagy javítani kell, továbbá mi az, amit feltétlenül szükséges elhagyni. A baloldal működése egyszerű receptet követ: mindenben szidni a kormányt, és semmit el nem ismerni, de végképp nem támogatni. A kormánynak jó javaslata nem lehet, de ha mégis, akkor azt azért kell teljesen elutasítani, mert nem hozza ki az ellenzék által kívánt maximumot. A logikájuk nem abban rejlik, hogy a magyar emberek életét javító intézkedéseket, javaslatokat támogassák, mert azok, ha nem is teljesen, de javítanak az emberek életminőségén, hanem abban a politikában, amelyben a baloldali ellenzék a mindenkori elutasítást választotta az emberek helyett.
Az okát ennek sok mindenben kereshetjük, de a legfontosabb alap az a nemzeti érdekről, a hazáról és szuverenitásról alkotott eltérő felfogás és hozzáállás. Hisz, aki abban érdekelt, hogy országa minél kevesebb szuverenitással rendelkezzen, aki a hagyományok elhagyását szorgalmazza vagy aki a magyarság helyére az úgynevezett – érzelemmentes – európai polgárságot helyezné, annak messze könnyebb dolga van, mint annak, aki a fentiek megőrzéséért küzd egy olyan környezetben, ahol csak a központosítás kiszolgálóinak van helye, mint Dorevéknek vagy Magyar Péteréknek, hogy a két legelszántabb játékost említsük.
Dobrev szerint már 15 éve vége a magyar demokráciának
A DK pedig hozta a szokásos formáját az EP üléstermében is, ahogy azt már sokadjára megtudhattuk, hogy „Magyarország már nem demokrácia többé.” Hogy pontosan kik szerint?
Az EP-képviselők szerint, azok szerint, akik úgy gondolják, hogy Ukrajnának az Európai Unión belül van a helye, egy olyan országnak, amely belefullad a korrupcióba és az arany vécékbe. Azok szerint, akik az illegális bevándorlókat tárt karokkal és papírok nélkül fogadták, hogy aztán azok egy része nemcsak, hogy élősködjön az európai adófizetők pénzén, hanem gyilkoljon is
De Dobrev Klára a „jelentés” vitájában természetesen nem ezeket a tényeket nem említette meg, inkább beszélt az új kapaszkodójáról, a kétharmadról, a Fidesz egyeduralmáról és annak „rémtetteiről”. Azt is megtudhattuk a DK képviselőjétől, hogy az „EP már 15 éve (!) kongatja a vészharangot, hogy a magyar demokráciának vége”. A megfelelési kényszer Klárában is nagy tüzet szított, mert a képviselő voltaképpen ezzel azt közölte, hogy az EP már azelőtt harcolt Orbánnal, hogy annak kormánya bármilyen intézkedést meghozott volna
Klára már tényként közli az EP-vel, hogy Magyarországon immár „megszűnt a piacgazdaság és voltaképpen csak a korrupció működteti a rendszert”. Korrupció, a fogalom, amely minden ellenzéki pártnak ott van a szótárában.
De azt még a magyarok között is kevesen tudják, hogy nem minden korrupció egyforma, mert van magyarországi, jobban mondva orbáni, az uniós és az ukrajnai korrupció. Utóbbi kettő pedig jelentősen eltér az előzőtől, és mint olyan, foglalkozni sem érdemes vele, mert azt majd fű alatt a uniós tisztségviselők és az ukrán vezetők elintézik egymás között. Ukrajna korrupciós gyökerei és arany vécéi említést sem érdemelnek a baloldalon, így sem a Tisza Pártnál, sem a Demokratikus Koalíciónál nem találunk erre történő utalást.
Egy a lényeg: szavazzuk meg az ukránok tagságát, aztán majd csiszoljuk őket! Szerintük Ukrajnában a korrupció létezése megértést és szolidaritást igényel, de semmiképp sem büntetést, mert az csak az Orbán-kormánynak van fenntartva.
Dobrev nem megy el szó nélkül férje teljesítménye előtt sem, kijelentve, hogy:
Magyarország 15 év alatt Közép-Kelet-Európa egykori legklasszabb országa Európa legszegényebb országává vált.
Ezt nem lehet másképp érteni, minthogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöknek jár a dicséret, hogy országunkat „felvirágoztatta”. De mit is jelentett a valóságban mindez? Elhibázott gazdaságpolitikát, „gulyáskommunizmust” és IMF hitelt. A magyar gazdaság romokban volt, amelyben a kést a 2008-as világválság csak megforgatta, és amelyből a kormányváltás után – lehet szájat húzni – a Fidesz húzta ki az országot. Dobrev valahogy ezt sem említette meg, ahogy azt sem, hogy hazánkban nagy hangsúlyt fektet a kormány a családok anyagi támogatására, akik végre a baloldali kormányok általi megbélyegzés helyett megbecsülést kapnak.
Dobrevék eddig mindent megszavaztak, amit elvártak tőlük: a Magyarországot elítélő jelentést, és az Ukrajnai háború lezárását sürgető állásfoglalást is. Az uniós katonák egy része, így a Tisza képviselői ugyan hiányoztak a szavazáskor, de Magyar Péterék kettős játéka már régóta egyértelmű: számukra Magyarország a játszótér, ahol a választópolgárokat a legkülönfélébb hamis ígéretekkel és állításokkal vezethetik meg, míg a szabályokat számukra a „központ” adja, amely engedélye nélkül nem kommunikálhatnak semmiről ellentétesen a fősodorral szemben. Jelenleg az Ukrajnát érintő állásfoglalások és a hazánkat elítélő jelentés ennek bizonyítéka. A választások rohamosan közelednek, és az Európai Néppárt beleegyezésével Magyar Péterék mindent elkövetnek, hogy elkötelezett hazafinak tartsák őket a magyar választópolgárok. De nem sokáig, csak a választásokig, aztán majd lehullhat a lepel, és előkerülhet az elrejtett „arc”, amely csak az uniós vezetőpolitikusok és tisztségviselők előtt mutatta meg az igazi valóját.
