Ki állítja meg Hadházy "lónakafaszát" Ákost?

Van egy határ, amit nem illik átlépni – és Hadházy Ákos ezt a határt most látványosan átgázolta. Amikor egy politikus már nem rendszereket, hanem nemzeti teljesítményt, nemzeti hőst, magyar űrhajóst támad, ott nem kritikáról, hanem ámokfutásról beszélünk, de vajon ki állítja meg?
 

Hadházy most beleállt Kapu Tibor űrhajósba, abba az emberbe, aki évtizedek munkájával, tudással és fegyelemmel jutott el oda, ahová nagyon kevesek; ahova a mocskolódó Hadházy soha nem fog eljutni.
Ez nem „leleplezés”. Ez nem „ellenzéki bátorság”. Ez kicsinyes rombolás.

Hadházy azonban most is ugyanazt csinálja, mint eddig, mocskolódik:
 

• ahol siker van, ott gyanút kelt,
• ahol teljesítmény van, ott mocskot keres,
• ahol közös büszkeség lehetne, ott megoszt.

Ki állítja meg azt, akinek a rombolás vált politikai programmá?

1. Tény: Kapu Tibor kiválasztása és felkészítése szakmai, nem politikai folyamat volt – nem kampányirodában, hanem laborokban és szimulátorokban dőlt el.
2. Tény: Az űrrepülés nem ideológiai kérdés, hanem tudomány, fegyelem és nemzetközi együttműködés – ebbe belerúgni politikai vakság.
3. Tény: A nemzeti sikerek folyamatos támadása hosszú távon nem a „hatalmat”, hanem az ország önbecsülését rombolja.

Lehet vitatkozni költségvetésről.
Lehet kérdezni döntésekről.
De egy nemzet hősébe beleszállni csak azért, mert nem illik bele az ellenzéki narratívába?

A kérdés tehát jogos:

Mert ha az űrbe jutás is „gyanús”, akkor tényleg nincs már semmi szent.