„Független” és „civil” sztáraktivisták, avagy gondolatok a noÁr-jelenségről
A mostanság zajló pedagógustüntetések egyik fontos mellékszála, hogy olyan figurák tűntek fel annak oldalvizén, akiknek jelenléte finoman fogalmazva is kontraproduktív, nemkívánatos. Az ellenzéki politikusok jelenléte és rátelepedése a helyzetre szintén egy önálló írás témája lehetne, de ez a mostani cikk a megmozdulások „sztáraktivistája” és annak mozgalma kapcsán íródik. A túlmozgásos színész, rapper, aktivista, webshop-üzemeltető és polihisztor, Molnár Áron ugyanis nem csupán egy személy, aki rátelepült (vagy rátelepítették...?) a pedagógusok tiltakozására. Személye és a személyéhez kapcsolódó mozgalom valójában egy olyan jelenség szerves része és éppen aktuális megnyilvánulása, amelyről érdemes egy kicsit bővebben is szólni.
Nálunk, Magyarországon talán Tomcat volt az első olyan figura, aki még a Gyurcsány-kormány idején rendszerint feltűnt a különböző utcai megmozdulásokon. Önmagát bloggerként határozta meg, és kétségkívül el kell mondani róla, hogy ebben a minőségében élen is járt hazánkban. Egy időben mindenhol ott volt, mindenhol feltűnt. Ma már bevett dolog a bloggerkedés, sőt, újabban már sokkal inkább annak videós változata dívik, de akkor ez abszolút új volt.
Később is rendre megjelentek különböző arcok, akik ideig-óráig elérték az ingerküszöböt, képesek voltak bekerülni a híradásokba, aztán szép lassan mindegyikük eltűnt a süllyesztőben, de csak látszólag. Mert valójában a rendszer, amelyet szolgáltak, senkinek nem engedte el a kezét... Három név mindenképpen megemlítendő ebben a sorban.
Léderer András SZDSZ Új Generációsként kezdte, még a Gyurcsány–Bajnai-kabinet idején, s aligha volt olyan terület, amelyben ne nyilvánított volna véleményt, mint a szélsőségesen liberális párt ifjú megmondóembere. Az SZDSZ kimúlása után egy ideig nem igazán lehetett hallani róla, 2015-ben azonban a Migration Aid aktivistájaként és szóvivőféleségeként ismét színre lépett. Magyargyűlölete a korábbi, SZDSZ-es időszakához képest 2015-re sem lankadt, megnyilvánulásaiban élesen bírálta a kormány politikáját, mert nem nyitunk határokat a migránsáradat előtt... Egy ideje feltűnő csend honol körülötte, noha napjainkban a Magyar Helsinki Bizottság egyik vezető munkatársa.
Futásban is jeleskedő MSZP-s politikusasszonyunk, Gurmai Zita fia, Gulyás Balázs a 2010-es évek közepének Molnár Áronja volt, mert nem létezett olyan kormányellenes rendezvény, amelyen ő, mint önmagát civilnek eladni igyekvő „aktivista”, ne szónokolt volna az éppen aktuális színpadon. „Őscivil” létét már akkor is kiválóan alátámasztotta egykori MSZP-s tagsága... Sokoldalúsága irigylésre méltó volt, hiszen – a felszólalások és az aktivistaként tett megnyilvánulásai alapján – értett a felsőoktatáshoz, a sajtószabadság kérdésköréhez, az internetadóhoz és ki tudja, mi mindenhez még? Jó ideje ő is háttérben van, a „sztáraktivisták” között legalábbis nem hallani róla...
Névrokona, Gulyás Márton pályaíve szintén évtizedes távlatra nyúlik vissza. A Krétakör nevű, erősen liberális szellemiségű színházból indult, amely természetesen „függetlennek” aposztrofálta magát, mint minden és mindenki a balliberális térfélen... Majd belőle is „aktivista” lett, abból a fajtából, amelyet egy ízben még a DK-s hívek is felpofoztak. Innen előbb videós bloggerré, majd önálló médiaentitássá vált, nevéhez köthető a Partizán nevű YouTube-csatorna, amely természetesen balliberális értékrendű. Igaz, Gulyás Márton becsületére legyen mondva, immáron fel is vállalja azt, hogy műsora baloldali, és nem hazudja magát független-objektívnek. Az ellenzéki oldalon már ez is valami!
Ennek a sornak vált az aktuális képviselőjévé Molnár Áron színész, rapper, aki természetesen szintén „aktivista”. Színészként nem láttam őt sem filmen, sem színpadon, így nem tudom megítélni, hogy ebben a minőségében milyen. Lehet, hogy kiváló, lehet, hogy középszerű, aki látta, annak biztosan van erről véleménye. Közéleti aktivistaként és megmondóemberként azonban a szemünk előtt zajlik mindaz, amit csinál, és emiatt arról már megvan a lehetőség a véleményalkotásra.
Az eddigi aktivistai munkásságát górcső alá véve azt lehet mondani, hogy az igazi kép Molnár Áronról és az ő valós személyiségéről nem az utcai tüntetéseken és a balliberális kampánydalok feléneklése kapcsán mutatkozik meg. Helyette okvetlenül megnézésre ajánlom olvasóinknak az ATV Öt című műsorának azon adását, amely még a választások előtt készült, s amelyben Molnár Áron volt az asztaltársaság egyik meghívottja. Kiemelve azt a fontos tényt, hogy saját köreiben kapott megszólalási lehetőséget – hiszen a szóban forgó műsor asztaltársaságának egyetlen tagja sem vádolható kormánypárti elhajlással és „propagandatevékenységgel” –, a kép, amit látunk, még egyértelműbb.
Amikor már a saját asztaltársaságának tagjai igyekeznek visszafogni az úthengerként dübörgő embert, és rakják helyre őt egy-két egyszerű kérdéssel, amelyre válaszként csupán cinizmus, és értetlenül haragos tekintet a reakció, akkor az súlyos képet fest az illető vitakészségéről és számos más tulajdonságáról is. Amikor a saját asztaltársaságának tagjai szemlátomást kellemetlenül érzik magukat a társaságában, és ők maguk hívják fel a figyelmet arra, hogy a háborús, katasztrófával fenyegető helyzetben talán nem biztos, hogy időszerű számonkérni a kormányon az energetikai zöldülés kérdéskörét, az meg a totális fogalmatlanság valószínűségét mutatja...
Aligha véletlen, hogy ismereteim szerint többet nem is hívták meg ebbe a műsorba...
Az Öt című ATV-műsor ominózus adása, amelyben Molnár Áron volt az asztaltársaság egyik tagja. Nem csupán a videó az érdekes, de az alatta olvasható kommentek is...
Fontos azonban kiemelni, hogy ebben az egész történetben nem is konkrétan Molnár Áron személye a lényeges, hiszen ő adott esetben bármikor lecserélhető... A lényeges dolog maga a rendszer, amely újra és újra kitermeli az éppen aktuális „aktivistáját”, amelyet aztán orrba-szájba szerepeltet. A rendszer – amely mögött elképesztő erőterek állnak, és minden bizonnyal ezek is finanszírozzák a működési költségeket – rendkívül hálás az „aktivistáinak”.
A felsorolt három példa – akik közé a bloggerek egyik úttörője, Tomcat nem sorolható be, hiszen sosem volt Soros-kitartott, ugyanakkor másokat biztosan meg lehetne még említeni – tökéletesen igazolja mindezt. Ha valaki megnézi a Magyar Helsinki Bizottság (Léderer jelenlegi állomáshelye), a Partizán (Gulyás Márton csatornája), vagy a noÁr Mozgalom honlapját, szabályszerű hadsereget talál, annyian dolgoznak a szóban forgó szervezeteknél. Olyan végzettségű emberek, akik a piacról is meg tudnának élni, így tehát aligha valószínű, hogy pusziért és egy aktivistai mosolyért tevékenykednek mondjuk a noÁrban.
Ezeknek az aktivistáknak a későbbiekre gondolva sincs szemernyi félnivalója sem, munkájuk, szolgálatuk ugyanis nem felejtődik el... Egyikük kezét sem engedte el a rendszer. Ha túlfuttatják őket, s emiatt egy idő után „elfárad az arcuk” és parkolópályára kényszerülnek, biztosak lehetnek abban, hogy menedéket nyújt nekik a rendszer valamilyen jól fizetett, háttérállás formájában. Aztán időről-időre elővehetők, mint megmondóemberek, mint az adott téma hozzáértő tudorai, akik persze „szakértőként”, hogy, hogy nem, „véletlenül” (?) mindig a jobboldali kormány tevékenysége ellenében mondják meg a tutit...
Molnár Áron most az aktuális „sztáraktivista”, aki mindenhez IS ért, és aki már most alaposan kiegészíti saját megélhetését az elhíresült webáruházával... Látva a termékeket és azok árait, bizony, nehéz elvonatkoztatni attól, hogy itt az „aktivista lét” farvizén népszerűséget hajhászva, pénzt akar jutni abból, amit csinál... Mostanság a pedagógustiltakozásból, de legközelebb nyilván majd valami más, éppen aktuális jelszó vagy tőmondat lesz rászitázva a pulcsikra és a textiltáskákra...
Ez persze nem bűn, hanem ha úgy tetszik, találékonyság, hiszen onnan is megközelíthető mindez, hogy ha talál olyanokat, akik megveszik tőle a horrorisztikus áron piacra dobott „pulcsit a szimbólummal”, akkor miért ne árulná a termékeit? Csak hát így ez az egész valahogy mégiscsak kap egy sajátosan sötét árnyalatot, és enyhén szólva is megkérdőjelezi, hogy ténykedését a szolidaritás és az együttérzés vezérli, amit pedig ő fennhangon hirdet magáról...
Összegezvén, elmondhatjuk: Molnár Áron sem lesz örök, előbb-utóbb őt is leveszik majd a sakktábláról, mint korábban valamennyi „megfáradt huszárt”. NoÁros táskával járó rokonszenvezői azonban megnyugodhatnak: találkozunk majd vele máshol, más formában.
A rendszer ugyanis következetesen megvédi az őt hűségesen szolgálókat...
Vezető kép: Molnár Áron ellenzéki aktivista, a noÁr Mozgalom vezetője
