A kancellársága után orosz céges tisztségeket elvállaló volt német szociáldemokrata kancellár szerint jogosak Oroszország „bekerítési félelmei”; az amerikaiak pedig nagyon el vannak bizonytalanodva abban, hogy ők-e még az egyetlen világhatalom. Az orosz-ukrán háborúra adott német válaszok kapcsán a Sternnek beszélt arról is, ha valaki nem akarja használni az Északi Áramlat 2-es gázvezetéket – ahogy most Olaf Scholz kancellár ez kizárja -, akkor annak viselnie kell a következményeket.
A Stern című német magazinnak adott nagyinterjút Gerhard Schröder, volt német szociáldemokrata kancellár, aki 2005-ös választási veresége után az üzleti életbe váltott át, és elvállalta az elnöki tisztséget az Északi Áramlat 2 földgázvezeték megépítésére létrejött cég, a Nord Stream AG felügyelőbizottságában. Néhány évvel ezelőtt pedig a Rosznyefty kőolaj- és földgázipari társaság felügyelőbizottsági elnökének választották meg. Ezekről a tisztségéről a közelmúltban lemondott.
Schröder az interjúban elutasította, hogy megszakítsa kapcsolatát „barátjával, Putyinnal”. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a háborút több alkalommal is bírálta. Feltette ugyanakkor a kérdést, hogy valójában segítene-e bárkinek is, ha személyesen elhatárolódna az orosz vezetőtől. A barátságukról szóló döntést már régen meghozta, és kitart amellett, jelentette ki, hozzátéve, hogy mindez talán egyszer még hasznos is lehet.
Miért is kellene bocsánatot kérnem?
− fogalmazott a volt kancellár, utalva a Putyinnal való szoros kapcsolata miatt őt ért bírálatokra. A fennálló problémákat „megoldhatónak” nevezte.
Szerinte az nem segítene, ha Ukrajna katonailag a Krím visszaszerzésére törekedne. Utalt arra is, hogy Kijev esetleges NATO-tagságáról maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jelentette ki, hogy országa számára osztrák mintára egy esetleges fegyveres semlegesség jöhetne szóba. Hangsúlyozta, ehhez mindkét fél részéről engedményekre lenne szükség.
Schröder szerint jogosak Oroszország „bekerítési félelmei”, amelyek a múltból fakadnak. A gázválságról úgy nyilatkozott, hogy üzembe kéne helyezni az Oroszországot a Balti-tenger alatt Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 gázvezetéket. A volt kancellár kifejtette:
ha valaki nem akarja használni a Nord Stream 2-t, akkor annak viselnie kell a következményeket,
– amik Schröder szerint Németországban is óriásiak lesznek.
Mindenki, aki gázzal fűt, már most érezni kezdi ezt
– tette hozzá.
A lap kérdésére, hogy a lakástulajdonosok és -bérlők emelkedő költségeire utalt-e ezzel, Schröder egyetértőleg válaszolt.
Nekünk, akik itt ülünk, ez kellemetlen, de teljesíthető. De nagyon sok emberre, akiknek minden cent számít, igazán kemény idők várnak. És akkor megkérdezik majd Németországban: miért is mondunk le tulajdonképpen a Nord Stream 2 gázvezetékről? Miért? Én nem voltam a politikai karrierem során tisztán piacpárti, de egy piaci alapelv egészen egyszerű: ha a kínálat szűkül, az árak emelkedni fognak.
A lap felveti azt is, hogy majd egy energiaügyi hivatalnok dönthet arról, az ipar mely szereplői kapnak gázt, és melyek nem.
Ez egy olyan helyzet, amilyen Németországban még soha nem fordult elő. Ha a BASF (a német vegyipari óriáscég – a szerk.) nem kap több gázt, akkor a BASF nagy gondban lesz, de mi, németek egy igazán óriásiban. Olyan iparágak, mint az üveg- vagy a papíripar kerültek veszélybe.
A Stern úgy folytatja: a Bizottság azt szorgalmazza, hogy más európai országok is csökkentsék határozottan a gázfogyasztásukat, hogy Németországnak segítsenek. Schröder erre megjegyzi, hogy juthatott ilyesmi bárkinek is az eszébe. Vagyis az, hogy más európai országok spóroljanak azért, hogy a németeknek segítsenek.
Azok most azt mondják nekünk, mint amit mi mondtunk a dél-európaiaknak: a lehetőségeitek fölött éltek. Egyébként az én időmben, amikor kancellár voltam, csak 35 százalékban függtünk az orosz gáztól. Merkel asszony korszakának végére ez a függőség jelentősen tovább növekedett.
Gerhard Schröder a nemzetközi politika további témáiról is kifejtette nézeteit. Beszélt az interjúban arról is,
szerinte az amerikaiak nagyon el vannak bizonytalanodva abban, hogy ők-e még az egyetlen világhatalom. És ha egy ilyen hatalom belsőleg bizonytalanná válik, annak külpolitikai problémák lesznek a következményei. A valóságban az Egyesült Államok Kínával vetélkedik a világ vezető hatalmának címéért. Nem Oroszországgal, az egyáltalán nem tud gazdaságilag versenyben maradni.
A lap felvetésére, hogy Oroszországot egyesek egy atomfegyverrel felszerelkezett benzinkútnak nevezik, Schröder úgy reagál:
Amikor így lekicsinylik Oroszországot, akkor Kína felé taszítják őt. Mit csinálnak az olaj- és gázkészleteikkel? Természetesen Kínának adják, amelynek rendkívül sok gázra és olajra van szüksége. És Kína a mostani konfliktusban rendkívül racionálisan viselkedik. Az európaiakat viszont az a veszély fenyegeti, hogy feladják önállóságukat, annyira egyedül Amerikára támaszkodnak.
Az interjú végén a Stern felveti, hogy Schröder feladta végül a felügyelőbizottsági tagságát az orosz Rosznyeft energiakonszernnél, és a Gazpromnál felkínált, jövedelmező pozíciót viszont nem fogadta el. A volt német kancellár erre úgy reagál:
Így van. Védeni akartam a családomat. Kiszámíthatatlan ugyanis, hogy a szankciós sietségben még mi minden kerülhet elő.
Forrás: mandiner.hu, fotó: MTI/EPA/Orosz elnöki sajtószolgálat
Facebook
Twitter
YouTube
RSS