Goodfriendtől a színes forradalomig – A kedélyes egyet nem értés időszaka elmúlt, eretnekek vagyunk, akiket mindenképpen le akar nyomni az úgynevezett nyugat

Mindenképpen lesz csattanás a nyugattal, de nem kell feltétlenül győznünk, elég csak lemásolni az ukrán hadicélokat, és addig tartani magunkat, amíg össze nem omlik a woke-ideológia. Somkuti Bálint hadtörténésszel, biztonságpolitikai elemzővel, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatójával beszélgettünk arról, hogy milyen esélyeink vannak a túlélésre, amikor már nemcsak műveleti területnek nyilvánítanak minket, hanem akként is kezelnek.

Az Antifa megjelenése és tombolása Magyarországon nem volt tervezett, a véletlenek összjátéka volt csupán, de mégis illeszkedik a nagy tervbe. David Pressman amerikai nagykövet kinevezése és az USAID-et vezető Samantha Powers hazánkba érkezése viszont már messze nem véletlen: az ő feladatuk egy színes forradalom megszervezése Magyarországon. Ehhez keresik a megfelelő személyeket, építik ki a kapcsolati hálót. A nagykövetnek kinevezett karrierdiplomatákról érdemes tudni, hogy ők hivatalosan is részesei az intézményesített hírszerzésnek, és már Mark André Goodfriend, korábbi amerikai nagykövetségi ügyvivő is azért látogatta végig az összes ellenzéki tüntetést és szervezetet, hogy a műveleti terv mögé erőt szervezzen. Mert anélkül az nem működik. Ez akkor nem sikerült, nem találták meg a megfelelő közeget, és Goodfriend valószínűleg azt állapította meg, hogy itt nem nagyon van fogadókészség erre a színes forradalom nevezetű történetre.

MÁR NEM A TÖMEGEKRE ÉPÍTENEK

Az újratervezés után az Amerikából irányított és finanszírozott magyar Majdan célja – tömegek hiányában – már a szélsőségesek radikalizálása, hogy az úgynevezett weimarizál(ód)ás során a polgárok közbiztonságba és az államba vetett bizalma megtörjön, és ha nem is tervezetten, de ennek a folyamatnak az első lépése volt a külföldi antifák megjelenése a fővárosban.

Egy forradalomhoz, egy puccshoz nem kell feltétlenül társadalmi többséget szervezni, Ukrajnában, egy 40 milliós országban is maximum 20-25 százaléknyi ukrán akarta mindenáron a nyugatosodást, a nyugati orientációt, az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozást, de amint ez a tömeg megjelent Kijevben, rögtön összeomlott Janukovics rendszere

– magyarázta Somkuti Bálint. A Majdan-forradalommal húzható párhuzamok száma itt véget is ért, hiszen Magyarország minden egyéb (többség nélkül megszerzett politikai hatalomra vonatkozó igény kivételével) szempontból különbözik Ukrajnától. A társadalom mentes az erőszaktól, teljesen demilitarizálódtunk, nincs kötelező sorkatonaság, és nincsenek olyan társadalmi csoportok sem, akikben annyi sérelem halmozódott volna fel vagy annyira depriváltak volnának, amire egy forradalom tömegbázisát alapozni lehetne.

Nálunk még a bűnözők is többnyire csalók meg ügyeskedők, nem olyan erőszakosak, mint a délszláv és posztszovjet kollégiáik. Viszont ez egyben lehetőség is, hiszen az állam sincs felkészülve az erőszakra. Sajnos ez volt látható a nemrégiben történt, a társadalmat mélyen felzaklató rendőrgyilkosság során is

– kötötte össze a “jó idők” elkényelmesedését a színes forradalmak lehetséges módszertanával. De ennek az időszaknak vége, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy az lesz mindennapos, amit a Covid-járvány alatti kijárási korlátozások alatt tapasztalhattunk: a rendőrök mellett gépkarabéllyal felszerelt katonai rendészek járőröznek.

INVERZ MILOSEVICS-REZSIM

Magyarország pont az ellentéte a ’90-es évek Szerbiájának: ott a rezsim volt erőszakos, az ellenállás pedig erőszakmentes. A Srđa Popović által megénekelt és könyv formájában magyarul is forgatható kézikönyv, ami az Otpor-mozgalom sikeréből született, nálunk tökéletesen alkalmatlan használati utasítás, mivel az Orbán-kormány kifejezetten ügyel arra, hogy senkivel szemben ne lépjen fel erőszakosan. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az erőszakmentes állammal szemben lépnek fel erőszakosan a külföldről fizetett különböző ellenzéki csoportosulások.

Ezt az árat pedig meg akarja fizetni a nyugat, ahogy az ukránok vérét sem tartották soknak. A vallási fanatizmusban tobzódó nyugattal nem lehet kiegyezni, hiába tárgyalnánk velük, nincs olyan modus vivendi, amit elfogadnának. Nem rajtunk, a mi kompromisszumkészségünkön múlik, hogy lesz-e csattanás. Eretneknek számítunk a szekuláris vallási fanatikusok szemében, mindenképpen el akarnak pusztítani minket, hiszen a működőképes és sikeres társadalmi és politikai modellünk cáfolja az általuk kívánatosnak tartott modell kizárólagosságát. Nincs olyan, hogy a szívélyes meg kedélyes egyet nem értés jegyében kooperálunk, de legalább békében élünk egymás mellett, pedig sokáig ez számított a nyugati típusú civilizáció legfontosabb vívmányának.

VAGY TAPSOLSZ, VAGY AZ IDŐT HÚZOD

Somkuti szerint az egyetlen esélyünk van a túlélésre, tekintettel az össze nem mérhető erőkre, és az pont ugyanaz, ami Ukrajnának is a haditerve. Addig kell kibírni, húzni az időt, amíg a támadó fél ideológiai talpazata, az erőszakos, neomarxista woke-progresszió össze nem omlik. (Nem az EU vagy a NATO – azok kifejezetten jó konstrukciók értelmes, kiszámítható és művelt vezetők kezében.) Kijev erre játszik Moszkvával szemben, és mi is erre építünk a Washington–Brüsszel–Berlin tengellyel szemben. Biztató jelek már vannak, hiszen a woke-ideológia kíméletlen nyomulásával szemben már nyugaton is megindult az ellenlökés.

Berlinben 20 éve nem nyert a CDU, most meg a belváros kivételével fekete színű lett a térkép

– hívja fel Somkuti a figyelmet arra, hogy nemcsak az olasz és svéd jobboldal sikere és a woke államrezonnal szemben álló csoportosulások (reischsbürgerek Németországban) feltűnése az egyetlen jele az inga visszalengésének. Mert az inga mindenképpen vissza fog lengeni, nekünk pedig az a feladatunk, hogy nálunk egyáltalán ne lengedezzen az az inga, mert a visszacsattanás pont ugyanolyan fájdalmas és káros, mint a kilengés.

Vezető kép: Facebook