A magyarnál jóval képlékenyebb szlovák belpolitikában ismét komoly átrendeződést mutat az EP-választási eredmény, amely a szoros V4-es szövetség miatt számunkra sem tét nélküli. A liberális erők váratlanul komoly előretörése és a Magyar Közösség Pártjának kiesése az Európai Parlamentből egyaránt figyelemre méltó hír Magyarországon. A történtek okairól, a felvidéki magyar politika sosem látott, mély válságáról és persze a kiútról kérdeztük Gubík Lászlót, a Via Nova ifjúsági polgári szövetség elnökét.
Gyakorlatilag a semmiből jött Szlovákiában egy liberális párt, amely egy év alatt megszerezte a pozsonyi főpolgármesteri címet, az államfői tisztséget, és nyert egy EP-választást. 2006 óta ez az első alkalom, hogy nem a Smer kapta a legtöbb voksot egy választáson. Mi történik?
A Kuciak-gyilkosság átrajzolta a szlovákiai politikai térképet. Nagyon úgy fest, hogy nincs, ami megállítsa a kormánypártok lejtmenetét. Ez megmutatkozott az elnökválasztáson, megerősödött az európai parlamenti választáson, és a jelenből nézve a jövő tavaszi parlamenti választáson is egy ellenzéki győzelem a legvalószínűbb. A Progresszív Szlovákiában a pozsonyi liberálisok újra megtalálták a maguk pártját, amely a Smer első számú kihívójává lépett elő, jócskán megelőzve az eddigi fő kihívó, Richard Sulík liberális-konzervatív Szabadság és Szolidaritását (SaS). A Szlovák Nemzeti Pártot a feltámadt kereszténydemokraták és a szélsőséges Kotlebáék gyengítik, akik szintén biztos befutónak számítanak az európain túl a nemzeti parlamentbe is. A szlovákok változást akarnak. Ezt a főváros és a városok a progresszívekben, a leszakadó régiók pedig a szélsőségesekben találják meg.
Hajszálon múlva meghiúsult az MKP bejutása, de szavazatszámban ez is erősödést jelentett az öt évvel ezelőttihez képest. Van még perspektíva az országos választásokon rendszeresen a vonal alatt maradó, regionális erőként mégis szívósan életben levő magyar pártban?
Még mindig az MKP tömöríti a legéletképesebb felvidéki erőket, ami tízévnyi parlamenten kívüliség után nagy szó. Itt van a legtöbb fiatal arc, itt a legszorosabb a kapcsolat a magyar intézményekkel és itt a legerősebb a társadalmi beágyazódás. A márkanév tényleg leharcolt, de az EP-választás is megmutatta, hogy egy felvidéki politikai restart csak az MKP által valósítható meg. Itt nem feltétlenül a pártgépezetre gondolok, hanem a párt szunnyadó közösségi erejére. Ezt kéne társadalmi hatású üzenetek megfogalmazásával és XXI. századi kommunikációval feléleszteni. Magyarán: kell egy új történet, amely azonosulást és lelkesedést vált ki a felvidéki magyarokban. Ilyen lehet belföldön az önigazgatási koncepciónk társadalmi programmá emelése, a régióban pedig a visegrádi együttműködésben betöltött katalizátor szerepünk, hiszen mi vagyunk azok, akik mindenkivel az anyanyelvén is szót tudunk érteni a térségben.
A felvidéki magyar sajtó helyzetét minden évben kitárgyaló Dunamocsi Pikniken. (kép forrása: Felvidék.ma)
Egy évtizede még 11-12 százalékos, egységes párt képviselte a magyarságot – ez ma is a negyedik legnagyobb, így jó eséllyel kormánytényező lehetne Szlovákiában. Mi lett elrontva, és min kéne változtatni, hogy hasonló állapotba verekedje vissza magát a felvidéki magyarság?
Két nagy veszély, egy belső és egy külső fenyegeti a felvidéki magyar érdekképviseletet. A belső veszély, hogy tartósan alacsonyabb a választókedvünk a szlovákokénál. Ezen csak lelkesedést kiváltó célok kitűzésével és egyértelmű követésével tudunk változtatni. Éreztetni kell a felvidéki magyar emberrel, hogy ő is a közös történetünk része. A külső ok, hogy a szlovák pártok betörtek a magyar vadászmezőre, és magyar vidéken magyarul megfogalmazott üzeneteikkel, magyar jelöltekkel kampányolnak. Ez ellen csak az etnikai elvű politizálás helyreállításával vehetjük fel a versenyt. Sem szlovák, sem vegyes párt nem lehet a megoldás. A Most-Híd tíz év alatt felbecsülhetetlen károkat okozott nemcsak a felvidéki magyarok lelkében, de a szlovákiai megítélésükben is.
Milyen kézzelfogható károk keletkeztek?
Az együttműködés címszava alatt futott önfeladó politika felszámolta a magyar közösség önbecsülését és azt a meggyőződését, hogy a saját dolgait a kezében tartva képes intézni az életét. Így nem is kellett kicsavarni a felvidéki magyarok kezéből a saját ügyeiket, mert önként átadták. Ezt persze a szlovák politika ki is használta – és ez már a másik súlyos kár. Elvesztettük a tekintélyünket a szlovákok szemében. Ennél még az is jobb, amikor ellenfélként kezelnek minket, mert akkor legalább nem néznek levegőnek. Most viszont már úgy jöhetnek kampányolni a magyarok közé, hogy ott sincs versenytársuk, és mintha még ők adnának alamizsnát azzal, hogy egyáltalán szóba állnak velünk. Ez a bugárizmus hozadéka, amely mellett eltörpülnek a Most-Híd kormánytagként elért részeredményei. Megérte ezért szétverni a magyar egységet? A saját érdekeink megalkuvó feladásáról éppen Magyarország bizonyította be, hogy zsákutca. Az anyaország az önbecsülése visszaállításával és a magyar érdekekért való következetes kiállással ért el olyan sikereket és szerzett olyan nemzetközi tekintélyt, amilyet a szelíd önfeladással soha.
Gubík László (jobbról) a Martosi Szabadegyetemen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral, Kövér László házelnökkel és Menyhárt József MKP-elnökkel (fotó: tenyek.sk)
A jövőbe mutató politikai célok eléréséhez, sőt, már a kitűzésükhöz is gyakorlott, dörzsölt és bátor vezetőkre van szükség. Az MKP gyakorlattal bíró eddigi vezetői viszont ezen elcsúsztak. Van olyan személyi állomány a pártban vagy a környékén, akikkel úgy meg lehet ragadni a dolgokat, hogy felíveljen még ez a történet?
A felsorolt károkat kell helyrehozni egy életképes és egységes politikai kínálattal, amelyben az egység nem mehet a hitelesség rovására. Ebben az önkormányzatok, valamint a kiemelt jelentőségű magyar intézmények és társadalmi szervezetek szövetségét látom járható útnak, ami kezdetben egy parlamenti választási listában, később egy nemzeti tanácsban ölthetne testet. Az EP-választások megmutatták, hogy ennek kezdeményezésére csak az MKP-ban van meg a potenciál, de nem sajátíthatja ki! A választások további tanulsága, hogy megéri terhet és felelősséget rakni a fiatalok vállára. Vannak ötleteik, bírják a strapát, és a legnehezebb időkben is vállalták a közösségi színeket, hűségesen kitartva az elkötelezettségük mellett. Megbízható kiindulási alapja lesznek ők a felvidéki magyar közélet újraépítésének.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS