A punkzene nem halt meg, csak a zenészek megtanultak játszani. Ez volt az első gondolatom, amikor a Gutting Revue-koncertérzést akartam szavakba ölteni: A Yellow Spots együttesből kivált 8 tagú (!) banda összeválogatta a rockabilly, a ska, a swing és a punkrock legjobb, legenergikusabb sablonjait, miközben szövegvilágukban pontos, feszes rímekbe szedve váltakozik a társadalomkritikus mondanivaló és a szórakoztató, horrorfilmeket idéző groteszk sorok. Frank Sinatra szmokingban, de tetoválásokkal és befestett irokéz-frizurával. Na, ez a Gutting Revue zenében.
Vincze Máté – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
kép: Kékes Szaffi
Ráadásul a banda színpadképben is erős. Az egyenruha, a maszkok és sminkek, a neonfényes zenekar-logó kiforrott összképet ad, egy 1930-as évekbeli amerikai swing-klubot, vagy legalábbis annak modernkori, filmszerű utánérzését, ahol 8 őrült zenél az abszurd humor klasszikus szabályai szerinti úri közönség (gengszterek és egyéb alvilági arcok) legnagyobb megelégedettségére és örömére.
A zenekar szövegeit a frontember Ambrózy György (Magyarország egyik legjobb underground szövegírója) stílusa teljesen meghatározza. Egy rímpárban, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című dalban Magyarország aranykorának kávéházi hangulata áll szemben a jelenkor kiábrándító, unalmas, sablonos szórakozásával, a stílus természetesen kiábrándult (Kávéházak helyén
/meetingek és szolik/Móricz Zsigmond helyett/villába zárt prolik). Ezután a Demokrata romantika című paródiában a demokraták kapják az ívet, (Izzadt testem testedhez ér/- Markold meg, te angyal! -/Becézlek lihegve/Polkorrekt szavakkal Demokrata romantika) a ska-s lüktetésű Utolsó menüben a fogadkozó részeg emberen szórakozhatunk, aztán jön egy B-kategóriás horrorfilmes, azaz, nevetségesen túljátszott mészárlásról szóló szám, talán éppen a Texasi láncfűrészes mészárlás című kultuszhorrort feldolgozó Vérfertőzés Texas szélén a Sweet home, Alabama dallamára. A szövegek kifejezőek, (ön)ironikusak és éppen ezért emberiek.
A Gutting Revue szerencsére, azon kívül, hogy odafigyelnek a hangzásra, a szövegekre, az összképre, szerencsére nélkülöz minden underground manírt, a tagok közel sem veszik annyira komolyan magukat. Pedig, a gitár és nagybőgő mellett egy háromtagú fúvós szekcióval, az énekes-frontember mellett két vokalistával fellépő, punk-rockabilly, hardcore-swing oktetként akár bele is eshetnének ebbe a hibába. Nem teszik, és ez így jó.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS