Trump szerint akkor lehet újra nemzetközi béke, ha az amerikai érdekek érvényesülnek
Donald Trump ellen nem először kísérelnek meg merényletet elkövetni.
Fotó: Evan Vucci
A norvég kormányfő megkapta Donald Trumpnak a közel sem szerelemes hangvételű válaszlevelét, amelyben az republikánus amerikai elnök a kért párbeszéd helyett inkább közölte a norvég vezetővel, hogy ő a békét most már háttérbe szorítaná, mert az elnöki évei alatt már épp eleget foglalkozott vele. Trump ezen megnyilvánulását akár lehetne megdöbbentőnek is nevezni, de az igazság az, hogy a retorikájában nincs semmi meglepő, hiszen Venezuelával és Grönland megszerzésével kapcsolatban is végig erős hangot ütött meg az amerikai elnök, amely hangvételt egyébként a USA Képviselőházának elnöke egyszerűen csak Trump természetének tulajdonított. Mindenesetre beszédes, hogy az Egyesült Államok első embere, ha az USA érdekeinek érvényesítéséről van szó, már nem tartja olyan fontosnak a nemzetközi békét és biztonságot.
Donald Trump válaszlevelében Norvégia kormányfőjének is megírta, ha eddig nem tűnt volna fel neki, hogy nem érzi többé kötelességének, hogy kizárólag a békére gondoljon. Látható, hogy Trump harcias retorikája nem hagyott alább, és az északiaknak újból jelezte, hogy nem áll szándékában elállni Grönland megszerzésének a tervétől, és egyben attól, hogy biztosítsa a prioritásnak tekintett amerikai nemzetbiztonsági érdekek érvényesítését.
Trump: nem érzem többé kötelességemnek, hogy kizárólag a békére gondoljak
Az amerikai elnök a levelében úgy fogalmazott:
Tekintettel arra, hogy Norvégia úgy döntött, nem nekem adja a Nobel-békedíjat elismerésül azért, hogy több mint nyolc háborúnak vetettem véget, nem érzem többé kötelességemnek, hogy kizárólag a békére gondoljak, bár persze mindig meghatározó lesz, mostantól gondolhatok arra is, mi a jó az Egyesült Államoknak.
A levélben érezhető Trump sértettsége és maró gúnya, hogy a Nobel-békedíjat most sem volt képes neki odaítélni, hanem is Norvégia kormánya, hanem a Nobel Bizottság, noha, ő maga háborúk sorának vetett véget, még ha nem is annyinak, amennyinek ő mondja. Mert ha az ex- demokrata elnök, Barack Obama a semmiért is megkaphatta az említett díjat, akkor Trumpnak miért ne ítélhettek volna oda? Ezek alapján pedig ne mondja senki, hogy a Nobel-békedíj odaítélése nem politikai szimpátia, illetve befolyás alapján történik. Az elnök hangulatát úgy tűnik, hogy még az sem javította, hogy a venezuelai ellenzéki vezető, María Corina Machado, aki a díjat megkapta, odaajándékozta Trumpnak a kitüntetéséhez kapott aranyérmét, tette ezt Machado annak ellenére, hogy a díj nem átruházható. De Trump számára ez mégsem olyan, mintha a Nobel Bizottságtól kapta volna meg, mert neki másfajta elismerés kellett. De mindegy is.
Mert Trump úgy döntött, hogy végleg lemond a díjról és vele együtt egy időre a békéről, mivel az általa tett erőfeszítéseket a Nobel Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok "nem hajtottak elég hasznot az emberiség számára", akkor nyilván az elnök többi intézkedése sem fog. Így viszont marad az amerikai érdekek előtérbe helyezése és érvényesítése, akár kényszerítés árán is, amit viszont már az európaiak is megéreztek. Az USA elnöke, ahogy azt eddigi nyilatkozatai, valamint a levélben megfogalmazott válasza is mutatja, képes lemondani a nemzetközi békéről annak érdekében, hogy az Egyesült Államok jelentette fenyegetettséget csökkentse, valamint az ország biztonsági zónáját kiterjessze.
Vagyis a nemzetközi béke nem a status quo fenntartásával fog megvalósulni a jelenleg irányadó amerikai nemzetstratégia szerint, hanem éppen annak megváltoztatása fog még nagyobb garanciát jelenti a nemzetközi békére és biztonságra. Legalábbis az Egyesült Államok szempontjából mindenképp.
Ebbe a biztonsági zónába pedig beletartozik Grönland, Dánia autonóm területe is, amely már régóta szemet szúrt az amerikaiaknak, és ezt az "érdeklődést" Trump 2019 után nemcsak felmelegítette, hanem tűzforróvá tette.
A republikánus amerikai elnök a levélben újból hangsúlyozta aggodalmát afelől, hogy a királyság, amelynek valójában szerinte nincs is joghatósága Grönland fölött, nem tudja a többi nagyhatalommal szemben "két kutyaszánnal" megvédeni a szigetet. Ahogy Trump fogalmazott:
Dánia nem tudja megvédeni a területet Oroszországtól vagy Kínától, és amúgy is miért övék a tulajdonjog? Nincsen erről szóló dokumentumuk, csak annyi történt, hogy egy hajó kikötött ott több száz évvel ezelőtt, de a mi hajóink is ugyanúgy kikötöttek ott.
Majd nyomatékosította, hogy csak akkor lesz újra nemzetközi biztonság, ha az Egyesült Államok "átveszi a teljes és totális ellenőrzést Grönland felett". Trumpot, ahogy azt már jelezte, az sem érdekli, hogy a valóságban ő is azok közé tartozik, aki az intézkedéseivel és nyilatkozataival hozzájárul a fennálló nemzetközi rend felborításához azzal, hogy a kényszerítés eszközét alkalmazva kísérli meg rávenni Dániát Grönland elengedésére. Számukra egy cél van: az Egyesült Állomok biztonságának megteremtése.
A Trump-kormányzat az amerikai nemzeti érdekek érvényesítése érdekében igyekszik kihasználni egy olyan egyébként is forrongó időszakot, amikor bizonyos területi követelések, bizonyos nyomásra érvényesíthetőek, ha nem is feltétlenül olyan formában, ahogy azt az elnök elképzeli. Ugyanis az is lehetséges, hogy Trumpnak szokásához híven csak a szája nagy, és taktikusan minél több követelést dob be a "közösbe", hogy utána abból Dániának és Grönlandnak legyen miből mazsoláznia, vagyis lehet, hogy a sziget megvásárlása nem sikerül, viszont egyfajta "kényszerítő kompromisszum" még létrejöhet a felek között, amely kielégíti az amerikai felet.
Ugyanakkor, ha az EU két gumicsónakos hadserege nem is, de a belpolitika még keresztül húzhatja Trump számításait, hiszen a demokraták mellett a republikánusok egy része sem támogatja az kormányzat kényszerítő lépéseit. Míg az amerikai elnök nevet az európaiakon, addig ugyanezt nem teheti meg belpolitikában, ahol a párttársainak és még inkább az emberek támogatására is szüksége van.
