Kié Grönland? - Eszkaláció helyett kétségbeesett fenyegetés
Ugyan felgyorsultak az események a szerda esti washingtoni találkozó óta, ideértve a nagy dérrel-dúrral beharangoztatott európai hadgyakorlatot a világ legnagyobb szigetén, azonban az álláspontok nem változtak sokat az előzetes elemzésekhez képest. Dánia ezután is alárendelt szerepet tölt be az Egyesült Államokhoz képest, Donald Trump pedig nem hajlandó elengedni Grönlandot. Elemzésünk hatodik része következik.
Alighogy véget ért a washingtoni tárgyalás magyar idő szerint szerda este, olyan szinten gyorsultak fel az események Grönlandon, hogy még az előzetes várakozásokat is jócskán felülmúlták.
Amíg cikksorozatunk ÖTÖDIK részében azt írtuk, Dánia nem lehet annyira elvetemült, hogy amerikai fegyverekkel megtámadja az Egyesült Államokat – és ugyan ezt továbbra is tartjuk –, elkezdett hadgyakorlatot tartani Washingtonnal szemben, a NATO égisze alatt.
(Cikksorozatunk ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK, valamint NEGYEDIK része a linkre kattintva érhető el.)
Az elvetemültséget tovább fokozza, hogy néhány órája jelentették be libasorban a szintén az atlanti szövetséghez tartozó országok, hogy csatlakoznak ehhez az erődemonstrációhoz. Franciaország, Svédország, Németország és Norvégia is jelezte, katonákat küld a szigetre, sőt, már meg is indultak Nuuk felé. Az Operation Arctic Endurance (OAE) nevű gyakorlat üzenete egyértelmű: akár a saját alapító-szövetséges ellen is hadba indulnak, csakhogy a status quo megmaradjon. Igaz, ha a dolgok fenekére nézünk, eleve egy olyan hadgyakorlat neve alatt küldenek katonákat, és olyan helyre, ahova egyébként az Egyesült Államok évek óta hívja tagállamait a közös hadgyakorlatokra, nevezetesen az Északi-sarkkörre és Grönlandra. Ráadásul a csapatok létszáma meglehetősen kicsi. Érdekesség, hogy az említett négy NATO-tagállam közül kizárólag Németország árulta el a szigetre elküldött egység létszámát, ami nem több 13 főnél. Igen! Tizenhárom fő. Ráadásul a bombaként beharangoztatott patron effektusát jól jelzi, hogy mindezt Berlinnek volt pofája „felderítő csapatnak” nevezni egy közleményben.
Egy szó mint száz, a hadgyakorlathoz arra hivatkozva csatlakozik az európai országok egy része, hogy a NATO alapelve szerint bármelyik tagállam elleni támadást az összes tagállam elleni támadásnak kell tekinteni.
Csakhogy a modern korban már megtörtént olyan eset, hogy két NATO-tagállam egymás ellen fordult: Törökország és Görögország egészen a közelmúltig évtizedes vitákat folytattak arról, hogy a Földközi-tenger keleti részén és környékén fellelhető földgázkincs, valamint a ciprusi régió kinek a tulajdona. Törökország szerint a tengeri gazdasági zónák elosztásánál a határokat a szárazföldi területektől kell számítani, a görögök viszont a szigeteik körül is kizárólagos gazdasági övezetet húznának. A konfliktus 2020-ban érte el tetőpontját, amikor mindkét fél saját hadgyakorlatot tartott egymás határaihoz közel, végül ez az ügy – talán a gazdasági válság, talán az ukrajnai és gázai háború hatására – elcsendesült.
Azonban a két végpont között eltelt öt év alatt kizárólag Emmanuel Macronék avatkoztak be az eszkalációba a NATO-ra hivatkozva, a többi európai tagállam látványosan csendben maradt.
Ráadásul az észak-atlanti szövetség tagállamai csak akkor lépnek fel katonailag az 5. cikkely értelmében, ha egy külső támadással néznek szembe, belső konfliktust nem lehet hadi eszközökkel megoldani (legalábbis a szövetség alapokmánya szerint). Az ötödik cikkely alkalmazása egyébként nem túl gyakori, mindössze egyszer, a 2001-es New York-i terrortámadás után érvényesítették, de gyakorlatilag az is pusztán egy hivatkozási pont volt, hogy az olajmezők megszerzéséért egyesített erővel támadják meg Irakot.
Dánia és Grönland: változatlan a kettős játék
Visszatérve a washingtoni találkozóra, a nyilatkozatok nagy meglepetéseket nem tartogatnak. A dán külügyminiszter egyértelműen alárendelt szerepet töltött be, amikor a sajtótájékoztatón kijelentette, „alapvető nézeteltérések” vannak Grönland ügyében az Egyesült Államokkal.
„Magas szintű munkacsoport alakul annak érdekében, hogy egyetértési pontokat találjunk a vitás kérdésben. A politikai testület feladata lesz, hogy a Grönlanddal kapcsolatban felmerült amerikai biztonsági aggályokra válaszokat adjuk a vörös vonalakat is tiszteletben tartva”
– mondta Lars Lokke Rasmussen.
Donald Trump viszont nem változtatott az álláspontján, közölte, ugyan még várja a tárgyaláson részt vett amerikai fél beszámolóját, de ragaszkodott ahhoz, hogy Dánia nem képes Grönland védelmét garantálni, és amennyiben az Egyesült Államok nem lép közbe, akkor Kína, vagy Oroszország jelenik majd meg a szigeten.
„Az Egyesült Államoknak továbbra is célja a Grönland feletti ellenőrzés megszerzése”
– jelentette ki az amerikai elnök.
Vagyis Koppenhága verbálisan hirtelen a békét kezdte el hirdetni, ám az intézkedés mégis a katonai eszkaláció irányába mutat, legalábbis, ami a hadgyakorlat meghirdetését illeti. Azzal, hogy a felek újabb tárgyalást emlegettek a közeljövőben – pontos dátum nélkül –, azt jelzi, hogy Koppenhága valójában nem akar nekimenni Washingtonnak, pusztán a kettős játéka részeként fenyeget, ahogyan azt az elmúlt években is tette.
Kiemelt kép: A dán fegyveres erők tagjai svéd, norvég, német és francia csapatokkal együtt részt vesznek egy közös katonai gyakorlatokon a grönlandi Kangerlussuaqban, 2025. szeptember 17-én. Fotó: Reuters/Guglielmo Mangiapane.
