Kié Grönland? - Véresre vert koppenhágai politika
Átmeneti mentőövet dobott a NATO Dániának, és nyomásgyakorlásának köszönhetően kikényszerítette Grönlandtól a pártfogoltságot, de Washington készíti elő a selyemzsinórt – jelenleg így áll a dán kormány külpolitika helyzete. Marco Rubióval azzal a tudattal kell Lars Lokke Rasmussen külügyminiszternek tárgyalnia, hogy Grönland jövője, de legfőképpen dán fennhatósága forog kockán. Eközben az állami megítélést tetőzi a közelmúltban kirobbant botrány, amiben még a vak is látja, hogy Koppenhága demográfiai csonkításban érdekelt a grönlandi lakosság sorsát nézve. Elemzésünk negyedik része következik.
Visszatáncolás Ukrajna kérdésében, középső ujj Magyarországnak és hadüzenet Donald Trumpnak. Nagyjából így lehet összefoglalni Dánia politikájáról szóló hírcunamiját az elmúlt hónapokban, azonban ezekből legfeljebb annyi derülne ki, hogy egy ország csak „diplomáciáját érvényesíti.” Németország „féregnyúlványa” a skandináv országokra (is) jellemző képmutató politikáján túl viszont valójában kettős játékot űz. Igen, Grönlanddal is. (Cikksorozatunk ELSŐ, MÁSODIK és HARMADIK része a linkekre kattintva érhetők el.)
Küszöbön a washingtoni találkozó
Nézzük sorjában:
- Tavaly november elsején még arról szóltak a hírek, hogy Ukrajna uniós csatlakozását fel kell gyorsítani, és Magyarországot azért kell támadni, mert „visszaél” az ezzel kapcsolatos vétójogával, sőt nemrég még a fegyvereiket is felajánlották az ukránoknak, hogy azokat Oroszországban is bevethetik. Decemberben már a Mette Frederiksen vezette dán kormány kijelentette, sokkal kevesebb pénzt ad a következő években Volodimir Zelenszkijéknek, mint eddig.
- A migráció kérdésében sokáig a bevándorlókat befogadó országok között a legszigorúbb politikát folytatta, például a Dánia területén elvégzett munkához kötötte a bevándorlók letelepedését. Azonban szó nem volt arról, hogy elutasítsa az illegális migrációt.
Inkább „áttolni” és kvótát akart kezdeményezni az Európai Bizottságnál, amit a szervezet végül el is fogadott. Igaz, Ursula von der Leyenék a migránsok „kiszervezését” Ruandába már nem tartották jó ötletnek.
- A legfrissebben pedig azzal „ijesztegette” Washingtont, hogy ha megtámadják Grönlandot, akkor érvényesítik az 1952-es koppenhágai törvényüket, azaz parancs nélkül adhatnak le lövéseket „gyarmatuk” esetleges megszállóira. Aztán eltelt négy nap, és kiderült, inkább mégis megejtik Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel a washingtoni találkozót helyi idő szerint január 14-ére, szerdára, hogy „elsimítsák ellentéteiket” Grönlandról, amelyet a dán külügyminiszter, Lars Lokke Rasmussen képvisel majd.
„Becsicskítva” a grönlandi kormányt
És ha már verbális csörte, az tökéletesen megmutatta, hogy Koppenhága mit gondol a szigetről, és mennyire igyekszik – fogalmazzunk úgy – hülyére venni a nagyhatalmat. Miután az amerikai elnök kijelentette, akár katonailag is birtokba venné a dán fennhatóságú területet, a nuuki parlament, az Inatsisartut közös nyilatkozatban kijelentette, sem amerikai, sem dán gyarmat nem akar lenni. A dánok hirtelen még hat európai országgal együtt kijelentették, Grönland politikájába a grönlandiakon kívül „a dánoknak van joga” beleszólni.
Mire legfrissebb fejleményként, cikksorozatunk harmadik részének megjelenése után a nuuki kormányzat hirtelen visszatáncolt, majd kijelentették: a NATO-nak „kötelessége megvédeni” Grönlandot a „dán állam részeként.”
A megnyilvánulás azért is volt váratlan, mivel a grönlandi politika eddig nem azt mutatta, hogy Dánia „gyarmata” akarnak maradni. A tavalyi parlamenti választáson egy (Koppenhágától is) függetlenséget hirdető pártot választott meg a lakosság, és többször is azt nyilatkozta az új nuuki kormány, hogy Dániától is megszabadulnának, nemcsak Donald Trump „karmaitól.”
Nem mossák le magukról a csonkításokat
Ráadásul komoly sérelmet szerez a mai napig Grönland a koppenhágai politikától, gondoljunk csak az előző részben kifejtett emberellenes kísérletezésre, amikor a szigeten élő fiatal nőket, sőt kislányokat fosztottak meg egy életre a gyermekáldástól. Sőt, 2026 januárjában még mindig ott tartunk, hogy inuit nőtől veszik el a gyermekét – akár a születése után közvetlenül is – „szülői alkalmatlanságra” hivatkozva.
Miután a dán kormány folyamatosan igyekszik eltussolni az ügyet, rájött, hogy egy egyszerű bocsánatkérés is kevés ide, inkább megvesztegeti a pert indító 4500 sterilizált nőt, és Mette Frederiksen 300 ezer dán korona (mintegy 40 200 euró) kártérítéssel zárná le az ügyet. Az egész ügy minden erőfeszítés ellenére csak-csak átüti a nemzetközi nyilvánosság falát, a fősodratú média kiemelt figyelme, a liberális női jogvédők tiltakozása és a népszerű izlandi énekesnő, Björk kiállása a grönlandiak mellett a dán állam megítélésének is jelentősen árt.
A hatvanas-hetvenes években tetőzött, ám a közelmúltig lezajlott botrány a lehető legrosszabbkor jön Dániának. Ugyanis hiába nem lesz sok beleszólása a grönlandiaknak a sziget sorsáról, kizárólag a washingtoni és a koppenhágai vezetésnek, ha népszavazásban állapodnak meg, akkor könnyen lehet, hogy Frederiksenék ellen voksolnának a helyiek – még ha a nuuki politika nem is feltétlenül.
Hogy Mette-ék még milyen kudarcokkal néznek szembe a szerdai washingtoni találkozó árnyékában, illetve mivel tartja sakkban a koppenhágai vezetést Donald Trump, a következő részben fejtjük ki.
Kiemelt kép: Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Mette Frederiksen dán miniszterelnök. Fotó: AFP.
