Kié Grönland? - Amerika éhes
Alaszka, Venezuela, Grönland – a három terület egy egyértelmű és jól átgondolt stratégia részeként funkcionál. Bármilyen agyament ötletnek is hangzik a XXI. században, de Donald Trump nem csupán fenyegetésként gondol a (még) jégtakaróval borított, jelenleg Dánia fennhatósága alá tartozó szigetre. Ha Grönlandot megszerzi, az USA tíz éven belül tényleges olajhatalommá válhat, és a Monroe-doktrínát gyakorlatilag száz százalékban teljesíti. Elemzésünk első része következik.
Venezuela és Grönland ügye után ismét Donald Trumpra terelődik a figyelem. Ahogyan többször is megírtuk, alighogy elfogták múlt szombaton Nicolás Maduro venezuelai kommunista diktátort – amelyből az amerikai elnök nem csinált titkot, miszerint mindezt az olaj megszerzéséért hajtották végre –, máris bejelentették, hogy 30-50 millió hordót hozatnak Venezuelából. Ezután az amerikai elnök levegőt sem hagyott lényegében a közvéleménynek, hogy megeméssze a dél-amerikai eseményeket, máris arról beszélt, hogy szemet vetett a dánok ellenőrzése alá eső Grönlandra. Amelyet akár katonai eszközökkel is birtokba venne. Ezek a száraz tények, azonban ahhoz, hogy tisztán lássunk, mi köze van a két, látszólag egymástól teljesen független eseménynek, meg kell vizsgálni a politikai hátteret. Kezdjük az Egyesült Államok politikájával.
USA-politika: már megint a Monroe-elv?
Kezdjük az amerikai politikával. Ahogyan arról a PestiSrácok is írt, Trump nem csinált abból sem titkot, hogy a venezuelai katonai intervenciót is az 1823-as Monroe-doktrína értelmében vitték véghez. Vagyis annak a szlogennek a mentén, miszerint „Amerika az amerikaiaké.”
A közhiedelem szuverén törekvést vél felfedezni a kijelentés mögött, és értelmezni úgy a szlogent, mintha mi vallanánk azt: „Magyarország a magyaroké.”
Csakhogy a Monroe-elv már a létezésétől kezdve azt mondja:
„[…] Mi tehát az Egyesült Államok és azon hatalmak közt fennálló baráti viszonyt illetőleg kijelentjük, hogy békénkre és biztonságunkra veszedelmesnek tartunk minden kísérletet az ő részükről rendszereiknek e félgömb bármely részére való kiterjesztése iránt.”
Vagyis Amerika magát a teljes, interkontinentális értelemben vett összefüggő szárazföldet vallja az ellenőrzése hatálya alá tartozónak, többek között Észak-, Közép- és Dél-Amerikát. Ebbe a körbe tartozott bele az imént Venezuela is.
A Monroe-elv egyébként többször ad félreértésekre okot.
A doktrínát Európában birodalmi törekvéseknek tekintik, amerikai szemmel ez azonban „védelmi mechanizmusnak” tekinthető: elveti az európai (mára pedig a kínai) gyarmatosítást vagy annak kísérleteit az amerikai földrészeken, kizárólag arra a nyugati félteke nagyhatalmának (azaz az Egyesült Államoknak) van joga. Ennek függvényében a Mercosur-államokkal való szabadkereskedelmi megállapodást sem nézi jó szemmel (ahogy mi sem).
Ez az elv azonban kissé elavult diplomáciai szempontból.
Nem veszi figyelembe ugyanis a nemzeti önrendelkezési jogokat, a globális kereskedelmi viszonyokat, de még azt se, hogy ma már nemcsak az Egyesült Államok rendelkezik önálló gazdasággal a térségben, hanem Kanada, Mexikó, Brazília, Chile vagy Argentína is. Persze Washingtont ez cseppet sem érdekli. Ahogyan a doktrínát annak kitalálója, James Monroe amerikai elnök is egyfajta külpolitikai iránymutatásnak szánta, úgy Donald Trump is hivatkozási alapként tekint a dokumentumra.
Bármilyen hihetetlenül hangzik, de a térképre tekintve logikus, hogy Grönland is a Monroe-doktrína része.
Már az atombombafétisű elnök is megvette volna a szigetet
Érvényre juttatása a hatalmas kiterjedésű szigetre nem új keletű: már az atombomba iránti perverziójáról ismert Harry S. Truman elnök is megpróbálta megszerezni Dániától a több mint kétmillió négyzetméter területet, igaz, üzletelés útján, de nem kevés pénzt áldozva.
Az amerikai elnök 1946-ban százmillió dollárt sem sajnált volna a területért, ami ma már 4,2 milliárd dollárt, átszámítva 1391 milliárd forintot. Nagyjából ennyi Magyarország teljes költségvetése. Ráadásul ez az összeg egy olyan Grönlandra vonatkozott, amelynek gazdag természeti kincse akkor még nem volt széles körben ismert.
Ha Donald Trumpék mégis pénzt ajánlanának Grönlandért, amit végül meg is szereznének, nem az lenne az első ilyen művelet az USA történelmében. Miután a XVIII. század óta az Orosz Birodalomhoz tartozó Alaszka iránt – szintén a Monroe-doktrína mentén – már az 1840-es években érdeklődtek az amerikai vezetők, tárgyalásokba is fogtak az oroszokkal, ám a polgárháború miatt végül egy évszázad, s persze az Orosz Birodalom (utána pedig a Szovjetunió) a területéhez képest szerény gazdasága kellett ahhoz, hogy jutányos áron végleg megvásárolják a területet 1959-ben.
Egy laikus persze azt mondaná a két terület hasonlóságára, hogy mindkettőben elviselhetetlenül hideg van, de azért van más közös tulajdonság is.
Óriási, eddig kiaknázatlan arany-, réz és olajmezőkkel rendelkeznek.
Ugyan pontos számok nincsenek a maximálisan kinyerhető kincsek mennyiségére, de egy-egy sajtóhír már utalt arra, mekkora nagyságrendekről beszélhetünk.
Alaszkával kapcsolatban Trump például tavaly októberben elárulta, az Arktiszi Nemzeti Vadrezervátum (ANWR) teljes partmenti síkságát megnyitná Alaszkában olaj- és gázkitermelésre, amely négy évtizede védelem alatt áll. Az alaszkai terület 1,56 millió hektáron fekszik, ezalatt végig olaj pihen, érintetlenül.
Sőt, ha minden igaz, van még 13 millió hektárnyi, védelem alatt álló olajmennyiség, ami a Nemzeti Kőolajrezervátumban fekszik, s amely szintén kiaknázatlan.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az alaszkai Vilmos herceg-szorosban történt az Egyesült Államok történetének addigi, ember által előidézett legnagyobb természeti katasztrófája, akkor képzelhetjük, milyen lehetőségek vannak még az 1,7 millió négyzetmétert magába foglaló amerikai államban: akkor ömlött ki a tengerbe 42 millió liter olaj az Exxon Valdez teherhajó rakományából 1989-ben. Az olajmennyiséget minden kétséget kizáróan az alaszkai mezőkből nyerték ki.
Mennyi kincs lapul Grönland alatt?
Térjünk vissza ismét Grönlandra. Mint említettük, szintén hatalmas arany- és olajtartalékokkal rendelkeznek. Vagy talán még annál is többel? Nos, igen.
A Greendex írása szerint fontos
- ásványi anyagokat – beleértve a ritkaföldfémeket és a zöld energiatechnológiákhoz használt kritikus ásványokat –, valamint
- fosszilis tüzelőanyag-tartalékokat
is tartogat. Olyan mértékű ásványi kincs lapul a jég alatt, amely a csökkenő erőforrásokat stabil mederbe terelné, így érthető módon a legtöbb ország tenyerét dörzsölgetve várja, hogy mindez kiszabaduljon a jég alól.
Különösen fokozza az izgalmakat, hogy még becslések sincsenek arra, hogy ez az olajmező mekkora lehet.
Egyesek azt mondják, a jégtakarónak köszönhetően akár több száz méter mélyen és majdnem mind a kétmillió négyzetkilométeren elterülhet a fekete arany.
Az amerikai gazdasági szereplők fokozott érdeklődését – vagyis „fekete aranylázát” – jelzi, hogy az egyik legnevesebb amerikai startup, a kaliforniai Kobold Metals is bejelentkezett a kinyerhető olaj felmérésére mesterséges intelligencia segítségével. Ráadásul értékelésük szerint a világ legnagyobb vagy második legnagyobb cink- és kobaltlelőhelyét is megtalálhatják kutatásaik során Grönlandon. A 2018-ban alapított kaliforniai cégnek egyébként olyan neves finanszírozói vannak, mint Bill Gates, Jeff Bezos vagy épp Michael Bloomberg.
Hogy Grönlandnak mi az álláspontja vagy hogy Dánia mit szól az amerikai befolyáshoz, illetve mennyi esélye van megtartania a természeti kincsekben gazdag területet, azt a következő részekben fejtjük ki.
Kiemelt kép: Donald Trump menni Grönlandra. Fotó: Getty Images/BCC
