Gyenge kezdés után sistergős öngól – Balliberális vágyálomnak bizonyult az Orbán és Navracsics közötti csörte

Bármennyire is igyekszik kitapintani a nagyobbik kormánypárton belüli törésvonalakat a balliberális sajtó, az igazság az, hogy a Fidesz vezetésében senki nem evez a többiek ellenében. Pénteken az atv.hu próbálta szembeállítani Orbán Viktort és volt kancelláriaminiszterét, Navracsics Tibort: az erőlködésből csupán annyi lett, hogy az egykori uniós biztos egyetértéséről biztosította a kormányfőt, amikor a miniszterelnök emlékezetes sajtótájékoztatóján börtönbizniszről beszélt. Orbán azt kifogásolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága döntése alapján Magyarország költségvetéséből negyvenhárom elítélt részére összesen kétszázharmincegymillió forintot kell kifizetni, mert kellemetlenül érzik magukat a börtönkörülmények miatt. A börtönbizniszre mára komplett iparág épült ki az úgynevezett jogvédő szervezeteknek köszönhetően, amelyek piaci alapon, részesedésért nyújtják „szolgáltatásaikat”. Orbán Viktor sajtótájékoztatója mérföldkő volt abban az értelemben is, hogy a kormányfő egyértelművé tette: nem fog védekezni a balliberális propagandagépezet sunyi, alapokat nélkülöző állításaival szemben, valódi kérdésekre ugyanakkor szívesen reagál. Ez a propagandagépezet az, amelyik most lázasan próbál éket verni Orbán Viktor, illetve három volt kancelláriaminisztere, Stumpf István, Navracsics Tibor és Lázár János közé, mert utóbbiak kritikákat fogalmaztak meg a velük készült interjúkban. Orbán egy mondatban nyilvánította ki, hogy mit gondol a kritikákról: Stumpf, Navracsics és Lázár munkásságát nagyra becsüli, és mindhárman a barátai jelenleg is. 

Élő adásban javította ki Navracsics Tibor Orbán Viktort – vizionálta kínjában az atv.hu, amikor a portál arról írt, hogy a volt igazságügyi miniszter, egykori uniós biztos egy rádióinterjúban beszélt a miniszterelnök azon kijelentéséről, amely kifogásolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntése alapján Magyarország költségvetéséből negyvenhárom elítélt részére összesen kétszázharmincegymillió forintot kell kifizetni, mert kellemetlenül érzik magukat a börtönkörülmények miatt.

Az erőlködésből csak halk szellentés lett, és az atv.hu önmagát cáfolta meg. Navracsics ugyanis amellett, hogy vázolta az EJEB döntéseivel szembeszegülés lehetséges következményeit, valójában egyetértéséről biztosította a kormányfőt. Navracsics Tibornak volt igazságügyi miniszterként pontos képe lehet arról, hogy valóságos jogszolgáltatási iparág épült ki bő egy évtized alatt Magyarországon az elítéltekre alapozva: például a Helsinki Bizottság, és a hasonló üzleti vállalkozások – részesedésért „segítenek” – segítségével gyilkosok és más fajsúlyos bűnözők jutnak vagyonokhoz, mert például durva mintázatú volt a zárkában a wc-papír, vagy a smasszer ráncolta a homlokát, amikor rájuk nézett.

Orbán Viktor két napja magasra tette a lécet a honi balliberális sajtó képviselőinek, akik láthatóan nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a kormányfő nemcsak állta a sarat, hanem lényegében felmosta velük a padlót. Orbán nem cizellálta különösebben az említett jelenséget, amelyet egyszerűen börtönbiznisznek nevezett, miközben egyértelművé tette azt is: nem azzal van a baj, hogy a külföldről kistafírozott, úgynevezett jogvédő szervezetek újra és újra borsot törnek a kormány orra alá, hanem azzal, hogy az EJEB mostanában futószalagon meghozott döntései miatt a magyar adófizetők forintjaiból válhatnak vagyonos emberekké súlyos bűnözők. A börtönbiznisz nem tipikusan magyarországi jelenség, hanem licenc; gyümölcsöző iparággá nőtte ki magát már például Nagy-Britanniában is, amíg a Helsinki Bizottsághoz hasonló szervezeteket el nem kezdték kipaterolni onnan.

A balliberális körök által aléltan csodált bezzegnyugaton épp az ilyen alakulatok szívós aknamunkája miatt csúszott teljesen félre a törvénykezés, amelynek következtében például a kilenc esztendeje hetvenhét emberrel végző Anders Behring Breivik tizenkét év múlva szabad emberként hagyhatja el luxusbörtönét. Egy tömeggyilkos, aki a megbánás legkisebb jelét sem mutatja.

Orbán Viktor a sajtótájékoztatóján azt is egyértelművé tette, hogy miért nem áll ki hetente a balliberális sajtó képviselői elé. Egyebek mellett azért, mert ez a balliberális sajtó mára már csak az alapot nélkülöző, irányított kérdésekkel operál: miért nem vizsgálják a Tiborcz-ügyet? Hát azért, mert nincs ilyen ügy. Ja, tagadja?

A szándék érthető: ha valakit állandó védekezésre kényszeríthetnek, az a karaktergyilkosság legkényelmesebb módja, csak folyamatos utánpótlás kell álhírekből, így a „hírfolyam” is frissül, és elhitethetik magukkal, hogy nincs másik. Ebből adott szemléletes példát az ellenoldali sajtó, amikor megpróbálta egymásnak feszíteni Orbánt, illetve három volt kancelláriaminiszterét, Stumpf Istvánt, Navracsics Tibort és Lázár Jánost, mert azok interjúikban kritikát fogalmaztak meg. Az októberi önkormányzati választások eredményeit elemezve van is helye a kritikának, ebbe pedig beletartozik, hogy az érintettek ki is mondják azokat. Azt, hogy a Fidesz döntéshozói egy ilyen helyzetben összeülnek, és őszintén, alaposan átrágják a kialakult helyzetet, magától értetődő dolog, és csak a balliberális gondolkodásmódban kódolható úgy, hogy a Fidesz megroppant, sőt, már fel is robbant. Orbán egy mondatban nyilvánította ki, hogy mit gondol a kritikákról: Stumpf, Navracsics és Lázár munkásságát nagyra becsüli, és mindhárman a barátai jelenleg is.

Navracsics Tibor a vele készült rádióinterjúban ugyan diplomatikusan, de megfogalmazta: az, hogy Magyarország ellenszegül az EJEB sokszor arcpirító döntéseinek, nem jelenti azt, hogy hazánk elszigetelődne az Európai Unión belül, és csak nagyon közvetett módon jelentheti kizárásunkat a közösségből. Mint mondta, ez csak akkor lenne lehetséges, ha ezt az uniós döntéshozók jogállamisági problémává generálnák, és előszednék azokat az érveket, amelyek szerint nincs betartva egy nemzetközi szerződés, egy emberi jogi egyezmény, hogy tömeges jogsérelem történik, és végül előhúznák a hetes cikkely szerinti eljárást. Ez nem túl valószínű – hangsúlyozta Navracsics. Nem túl valószínű azért sem, mert az uniónak szüksége van Magyarországra; jelenlegi uniós biztosunk, Várhelyi Olivér épp a közösség bővítéséért, és nem a felszámolásáért felel.

A legutóbbi EP-választás ugyan nem hozott földrengésszerű áttörést az európai konzervatív erők számára, de azt megmutatta, hogy erejük folyamatosan nő, és ennek egyebek mellett van egy nagyon egyszerű oka is: egyre több embernek van elege az újbeszélül kommunikált sületlenségekből, egyre többen vágynak az őszinte szóra, arra, hogy közösségeik vezetői nevükön nevezzék a dolgokat. Ezek az emberek nem élik meg sikerként a rájuk erőltetett aberrációkat, és úgy szeretnének élni, ahogy elődeik is tették évszázadokon át. Ezek az emberek nem tapsikolnak a jogállamiság diadalának, amikor gyilkosok kapnak közpénzből milliókat a fenti okok miatt, hanem azt gondolják, hogy a jog hasonló diadalai helyett inkább szigorítani kéne a szabályokon, hogy a normális többség jelentette társadalmat megvédhessük az erőszaktevőktől. Épeszű ember nem örül annak, ha bűnözőket stafírozunk ki az adófizetők kárára; ennek csak a bűnözők örülnek, és jelenleg az Orbán-fóbiások. Hozzájuk úgysem jut el ez az üzenet. Ők épp valamelyik álhíroldalt tanulmányozzák újbeszélül. A balliberális sajtó meg majd megírja. Mi meg maradunk tisztelettel a realitások talaján.

Fotó: PS