Gyerekek meggyilkolását támogatni politikai sátánizmus
Egészen friss hír, hogy az arizonai törvényhozás épületét abortuszpárti tüntetők támadták meg, arra reagálva, hogy az állam a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán sokkal szigorúbb szabályozást vezet be. Na jó, álljunk meg egy pillanatra. A PestiSrácokon vagyunk, mit nyomom ezt a laboratóriumban csepegtetett dumát? Magyarán szólva, kedves olvasók, a csőcselék azon van felháborodva, hogy nem alkotmányos alapjog a továbbiakban meggyilkolni a gyerekeket, megostromolni kívánta az államhatalmat szimbolizáló teret, mert az ottani, választott tisztségviselők úgy döntöttek: ha immáron nem alkotmányos alapjog gyerekeket gyilkolni, akkor állami hatáskörben ők ezt a lehető legszigorúbban szeretnék tiltani.
Ez mindössze egy kis színes ahhoz, amit mondani szeretnék, de egy pillanatra gondolkozzunk el azon, mi történne, ha konzervatív tüntetők rohamoznának meg egy állami vagy akár szövetségi törvényhozást. A fél világ azon siránkozna, jajongana és busongna az utána következő években, hogy a demokráciát valami súlyos, feldolgozhatatlan támadás érte. Bírósági perek és letöltendő börtönbüntetések százai, gyanús halálesetek tucatjai követnék az eseményeket, valamint az egész amerikai jobboldalról megpróbálnák bebizonyítani, hogy a közéjük tartozók csak felforgatók, a nemzet ellenségei.
Ja, de várjunk. Ezt nem kell elképzelni, mert láttuk, hogy pontosan ez történik. Akkor ugye bízhatok abban, hogy ugyanilyen következményekkel kell szembenézniük ezeknek a politikai sátánistáknak is? Elvégre a gyerekek szisztematikus meggyilkolását támogató közeget kultúrember nemigen illetheti mással, mint sátánista megjelöléssel. Meg aztán tegyünk itt egy fontos distinkciót, mert már most elindult az egész helyzet félremagyarázása: az USA nem tiltotta be az abortuszt.
Egyszerűen az alkotmánybíróságként is funkcionáló Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy gyermekek meggyilkolása nem alkotmányos alapjog, ebből eredően nem kényszeríthető ki, és a szövetségi tagállamok maguk rendelkezhetnek arról, hogyan és miként engedik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gyermekét meggyilkolni szándékozó nőnek talán többet kell utaznia ahhoz, hogy mindezt megtehesse, úgyhogy nemigen gátolja semmiben a döntés.
Mert a sok elmebeteg már arról értekezik, hogy az abortuszt nem, csak a biztonságos abortuszt lehet betiltani – érdekes, ugyanez a logika a fegyverszigorítási kérdéseknél nem merül fel, lásd: a fegyvereket nem lehet betiltani, csak a legálisan tartott fegyvereket, de mindegy is –, miközben erről a világon szó sincsen. És persze érkeznek a szokásos lózungok, hogy mi van akkor, ha a gyermek genetikailag sérült, mi van, ha erőszakból fogant, és a többi, és a többi. Miközben mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy – maradva az amerikaiaknál – mekkora ótvaros bullshit ez az egész. Gyermekeket elsöprő részben azért gyilkolnak meg, mert nem kellemes vállalni őket. Nem akarják, problémát okoz, az addigi megszokott, kényelmes élet végét jelenti. Milyen logika, milyen elképzelés az, hogy a minimális kivételből fakadóan alkossunk általános megállapításokat? Kant most szúrná tökön magát.
Előadják nekünk ezek a fényességes tekintetű sátánisták, hogy a nők maguk rendelkezhetnek a testükkel, miközben tíz- és tízezernyi pár éveket adna az életéből, ha gyermeke születhetne. És akkor ezek a nők, ahelyett, hogy életükben valami felelősségteljeset és fenségeset végeznének el, némi vállalásával a következményeknek, és csupán megszülnék a gyermeket, hogy másnak az életet jelenthesse, inkább megölik. Ehhez pedig asszisztálnak sátánista szervezetek ezrei, gonosztevők millió.
Lehet számos dologról vitázni, elfogadok számtalan ellenérvet is, de két dologra nincs mentség: ünnepelni az abortusz létét és rombolni, ha azt nem tekintik alapjognak.
Meg hát nem kell felelőtlenül dugni, és akkor bizonyos problémákkal sem kell számolni. Ugye, milyen elképesztő tanácsokat fel lehet sorolni? Nézzék, bármennyire is szeretném, de elég nyilvánvalónak tűnik, hogy Magyarországon egyhamar nem lesz szigorúbb abortusztörvény, ami egyébként hiba, mert egy sor dolgot el lehet mondani a magyar szabályozásról, de azt nem, hogy különösebben konzervatív lenne. És emögött a puszta politikai logikát értem is. Ettől még bánkódhatok miatta. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan politikai sátánisták államilag is támogatva felbukkanjanak, mint ahogy azt az USA-ban látjuk, és ez máris jelent némi megnyugvást.
Hanem a Roe v. Wade után a Legfelsőbb Bíróság folytathatná a tisztogatást, mert ha lehet, az Obergefell v. Hodges – ami alapjoggá tette az azonos neműek házasságát – még gyengébb jogi talapzaton áll, és egy más összetételű, balosabb testületben is csak 5:4 arányban ment át. Ha van Trumpnak igazán komoly öröksége, akkor az a Legfelsőbb Bíróság átalakítása. És ezzel a politikai sátánisták az égvilágon semmit sem tudnak kezdeni.
(A vezető képhez kapcsolódó film ma már nem nagyon mehetne le egy vezető nyugati televízió műsorában, pláne nem Anyák napján. A kép és a film is csak 17 éve készült.)
