Gyurcsány Ferenc apja egy piti, piás biciklitolvaj volt, a bukott miniszterelnök a minap mégis vele példálózott. Stefka István szerint senkit sem szabad az apja jelleme miatt elővenni, de az tény, hogy „Fletó” túltett az öregén. Fletó nem kerékpárokat tolt el a kocsmák elől, hanem egyik fontos résztvevője volt a kommunista nómenklatúrának, akik végrehajtották a rablóprivatizációt, megtollasodva, anyagilag tönkretéve milliókat a devizahitelekkel, miközben eladósították Magyarországot, és ezzel gazdasági, morális válságot okoztak. Ez már nem bocsánatos bűn volt, nem is kis börtönbüntetés járna ezért.
Gyurcsány Ferenc coming out-olt. Nem először. A Parlamentben ismét börtönnel fenyegette a kormány tagjait. Fenyegetését azzal fűszerezte, hogy összehasonlította édesapja bűneit a Fidesz–KDNP állítólagos „bűneivel”, aki mindössze néhány tízezer forintért ült négy-öt alkalommal a börtönben. „Ha győzünk – mondta Gyurcsány –, a kormány tagjai is a börtönben fogják végezni, mert felelniük kell a Covid-járványban meghaltakért.”
Tehát ha győznek, nem lesz kegyelem. Mondta ezt ismét furcsa – illuminált? – állapotban annak a Demokratikus Koalíciónak az elnöke, aki aláírásokat gyűjtött az oltás és a keleti vakcinák ellen.
Azért néhány dolgot nem árt megjegyezni és tudatosítani azokban, akik nem ismerik a valódi hátteret. Kinek is állít piedesztált Gyurcsány? Egy olyan embernek – elhunyt édesapjának –, aki valóban ismert volt a rendőrség és a bíróság előtt, és a Veszprém megyei sajtóban. Balliberális tudományossággal mondhatnánk azt is, hogy „megélhetési bűnöző” volt, ami Kuncze Gábor egykori SZDSZ-es belügyminiszternél bocsánatos bűn volt.
De nem erről volt szó, mert nem a munkakerülő, segélyekből élő csoporthoz tartozott. Volt rendes munkája, dolgozott is egy darabig, az alkohol azonban mindent felülmúlt, vitt mindent. Betegség, szenvedély, családi gondok? – ebbe nem szeretnék belemélyedni.
Az tény, amikor a papának italozás közben elfogyott a pénze, akkor a kocsma elől elkötött egy kerékpárt és elhajtott vele a következő italboltig. A további részegedéshez valamelyik másik piásnak olcsó pénzért eladta a bringát és tovább ivott. Az vesse rá Gyurcsány apjára az első követ, aki nem ért meg egy „szomjas embert”.
Én megértem, sőt, nem is tartom valódi bűnözőnek. Mókás, vicces embernek ismerték, igazából nem is haragudtak rá. De hát mégis megkárosított néhány embert. Ezért kellett Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök édesapjának ideig-óráig bevonulnia a kóterba.
Máig azt vallom, hogy a fiúk, a lányok nem felelősök szüleik bűneiért. De egy ilyen embert ellenpéldának előhozni nem normális. Szerintem szégyenteljes.
A családnál maradva: nem az a baj, hogy Gyurcsány faterja pitiáner kis tolvaj volt, hanem az, amit a fia elkövetett a magyar társadalom, a magyar emberek, Magyarország ellen. Fletó nem kerékpárokat tolt el a kocsmák elől, hanem egyik fontos résztvevője volt a kommunista nómenklatúrának, akik végrehajtották a rablóprivatizációt, megtollasodva, anyagilag tönkretéve milliókat a devizahitelekkel, miközben eladósították Magyarországot, és ezzel gazdasági, morális válságot okoztak. Ez már nem bocsánatos bűn volt, nem is kis börtönbüntetés járna ezért.
A komcsik, az internacionalisták fennállásuk óta, hatalomba kerülésükkor mindig elvették mások tulajdonát, kifosztották országukat, szegénnyé tették népüket a céljuk eléréséért. A sok-sok pénzért öltek, gyilkoltak.
Akik ezt az ideológiát vallják, azokat ma már globalistáknak nevezzük, mintha vérükké vált volna ez az életszemlélet. Vigyázni kell velük.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS