Gyurcsány Ferenc most sem mondott semmit, csak a gyűlölet erejére hagyatkozott

Örök szégyene minden ellenzéki politikusnak, pártvezetőnek, ellenzéki párt tagjának, szimpatizánsának és minden egyes ellenzéki szavazónak – nemcsak a Gyurcsány-párt rajongótáborának –, hogy ez az ember 15 évvel az öszödi beszéd után az ellenzék vezetője lehet. És értelemszerűen ezért minden felelősség őket terheli. Gyurcsány tegnap sem mondott semmit. Nem egyszerűen semmi újat nem mondott, hanem valójában nem mondott semmit. Csak arról beszélt, hogy mennyire gyűlöli Orbán Viktort és a jobboldalt.

Gyurcsány ugyanis teljesen képtelen arra, hogy valódi, a valóságra vonatkozó értelmes állításokat tartalmazó mondatokat mondjon ki. Karizmája abban áll, hogy a saját magára vonatkozó állításait, kijelentéseit, öntömjénezését, önnön fontosságának hirdetését olyan köntösbe csomagolja, ami valamiféle politikai beszédnek tűnik. Az valahol még érthető is, hogy először, valamikor 2004 és 2006 között a magyar baloldali választók és egy csomó jószándékú ember (a két halmaznak sajnos még egy erős metszete is létezik) bevette ezeket a marhaságokat és erős, kompetens vezetőnek látta Gyurcsányt. Gyurcsány két évig képes volt elleplezni saját és pártja teljes alkalmatlanságát a kormányzásra. Sőt, 2004 után tényleg a “szarból hozta vissza” az MSZP–SZDSZ-kormányt: csak az ő hazudozásainak volt köszönhető, hogy megnyerték a választásokat. De a választási győzelem után, amikor elkezdték visszavonni az adócsökkentéseket és beismerték, hogy hazudtak az államháztartás állapotáról és a hiányról, akkor azért illett volna nagyobb bizalomvesztést elszenvedniük. A baloldali választók azonban, úgy látszik, elfogadták Gyurcsány alapvetését, hogy a baloldali politika nem más, mint Orbán Viktor és a jobboldal eszelős gyűlölete. A kormányzás, a jó kormányzás, egy nemzeti minimum elfogadása, sőt, Magyarország szuverenitásának megőrzése sem tartozik bele a baloldal értékkészletébe. A baloldal támogatottsága sosem omlott össze, csak annyi történt, hogy a baloldali csőcselék, a nyilas söpredék átszavazott a Jobbikra az MSZP-ről.

Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány egy olyan baloldal képviselője és most egy olyan ultraliberális pártszövetség tulajdonképpeni fővezére, amely sosem folytatott baloldali politikát, és amely sosem támogatta az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegek felzárkóztatását. Gyurcsány MSZP-s miniszterelnökként szavazatvásárló és hazug volt, de el tudta hitetni a baloldali szavazók nagy részével, hogy az érdekükben cselekszik, miközben azoknak romlott az életszínvonala és egyre rosszabbak lettek az általános életkilátásaik. Ez politikai sikernek még nevezhető, de jó kormányzásnak aligha. Gyurcsány most sem mondott semmit arról, hogy mit ígér azoknak a szavazóinak, akik bérből és fizetésből élnek, valamint a magyar kis- és középvállalkozásoknak. De ez természetes is, hiszen Gyurcsányék nem programmal vagy jövőképpel akarnak választást nyerni – vagy ha veszítenek, utána külföldi segítséggel megszerezni a hatalmat –, hanem a gyűlölet erejével. Gyurcsány kétdimenziós, primitív világképe eluralta a teljes ellenzéki tábort. Nem mernek ellentmondani, legfeljebb csak olyan kérdésekben fogalmaznak meg különvéleményt, amelyeknek semmi jelentősége nincs.

Klára Ferenc 2006-os évértékelőjét hallgattja az Országgyűlésben. És pontosan tudja, hogy Ferenc minden szava hazugság

Gyurcsány jövőképe egydimenziós, csak azt tartalmazza, hogy ő – vagy pótmegoldásként Dobrev Klára – a miniszterelnök, ami tulajdonképpen egyremegy. Maguk is elismerték, beismerték, nem cáfolták korábban, hogy Klára asszony “közismert bölcsessége” meghatározó szerepet játszott Gyurcsány első országlása idején a kormányzásban. Elgondolkoztató – vagy az kellene, hogy legyen – minden életösztönnel rendelkező ellenzéki választó számára, hiszen ez a beszéd alapvetően nekik szólt, hogy Gyurcsányék álláspontja a járvánnyal kapcsolatban mennyire nem az ország érdekeit veszi figyelembe, hanem csakis az ellenzék közvetlen politikai érdekeit. Fékezni, akadályozni igyekeznek az oltást, miközben minden könnyítést erőltető mozgolódásban benne van a kezük. Egyszerre akarnak elszabaduló járványt és gazdasági összeomlást, mert ebben látja maga Gyurcsány is az általa vezetett koalíció egyetlen győzelmi esélyét. Gyurcsány annyira gátlástalan, hogy a saját szavazói közötti szavahihetőségét használja fel arra, hogy őket elbizonytalanítva az oltás felvételében, rontson a járványhelyzeten. Felelős, vagyis ebben az esetben nem betegesen nárcisztikus politikus ilyet bizonyosan nem csinálna, mert tudná, hogy ha ezt a célt a választói felismerik, akkor ebből nagy baj lesz.

De Gyurcsány egész elképesztően bízik (és eddig joggal) az ellenzéki szavazók ostobaságában és rövidlátásában. Jelentős részük esetében persze természetesen igaza van, bízhat az eszelős gyűlöletben, ami áthatja őket. De ez egyszerre Gyurcsány és az egész ellenzéki összefogás gyenge pontja is. A gyűlölet romboló és értelmetlen érzelem, el lehet fáradni benne és rá lehet ébredni pusztító voltára még egy választási kampány közben is. Gyurcsány képtelen a normális emberekhez szólni, most sem tett rá kísérletet, egyetlen gesztusa sem volt a buborékon kívüliekhez. Mondanivalótlansága mindig elárulja őt. Gyurcsány a gyűlölettel szigeteli el a szavazóit a valóságtól. Relatíve könnyű helyzetben vagyunk: a valóság 17 éve mindig cáfolta a gyurcsányizmust. Gyurcsány jelentéktelen és értelmetlen évértékelőjének legfontosabb tanulsága az, hogy mennyire jelentéktelen ellenzéki politikusokat gyűrt maga alá az elmúlt évben és mennyire csak ennek az egy embernek a kétségtelenül működőképes karizmáján alapul az egész gyűlöletszekta. Kevés sikertelenebb politikus van a magyar politikatörténetben, mint Gyurcsány Ferenc. Ideje lenne ezt a szavazóiban is tudatosítani. Gyurcsány operatív irányításra teljesen alkalmatlan ember; amikor nem volt módja trükközni, mindig le is győztük. 2022-ben se legyen másként.