Egyáltalán nem érdekel, hogy kiknek fognak tetszeni a következő sorok – ezzel a dacos, kissé kamaszlázadásra hajazó gondolattal kezdte Gyurcsány Ferenc mai eszmefuttatását a közösségi oldalán arról, hogy az ő hősei bizony Heller Ágnes, Rajk László és Konrád György. A volt miniszterelnök kifejti: meghatja ezeknek az embereknek a bátorsága és az ereje, akik “a parizer-zsemle-ágy biztonságát is kockáztatták egy szabad, demokratikus, független Magyarországért”. Gyurcsány Ferenc tekintette már példaképének a kommunista Che Guevarát, és idézett egy spanyolországi kommunistát is, Dolores Ibárrurit, akit Sztálin fegyverrel és pénzzel támogatott, s akinek az oldalán harcolt többek között Gerő Ernő, Rajk László, Münnich Ferenc, Zalka Máté és sokan mások, akik közreműködtek Magyarország tönkretételében a kommunista diktatúra idején. Őket nevezik “spanyolosoknak”, akik a polgárháború évei alatt a történelem egyik legvéresebb keresztényüldözését hajtották végre, lemészárolva ártatlan híveket és papokat.
Hosszú bejegyzést tett közzé ma a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc arról, hogy miért tartja hősnek Heller Ágnest, Rajk Lászlót és Konrád Györgyöt. A szocialisták volt miniszterelnöke szerint ugyanis ők nem csupán hatalmas hősök, hanem erősebbek is voltak, “mint mi bármikor”, akiknek árnyékában mi magunk csak árnyékok lehetünk. Az eposzi magasságokba emelkedett Gyurcsány ezután egy drámai fordulattal a “szottyos lelkű és erkölcsű parvenük” ítélkező sokaságáról kezd írni, akiket csak “feslett életű Pilátusokként” említ. Sajnos, azt nehéz megítélni a leírásból, hogy végülis a Heller-Rajk-Konrád hősi trió repedt bőre ér-e többet vagy a parvenüké, mert a szerzőnek nem sikerült szétválasztania a szövegrészt úgy, hogy az egyértelmű lehessen az átlag olvasó számára.
Most meg itt ülnek rajtunk ezek a szottyos lelkű és erkölcsű parvenük, és ítélkeznek felettük. Feslett életű Pilátusok. Ezeknek az embereknek a sarkán a repedt bőr többet ért, mint bármelyiketek. Nyilván nem undorodtok magatoktól. Nem is gondoltuk. Elég, ha minden tisztességes ember azt gondolja, hogy egy Heller, Rajk vagy Konrád ezerszer többet ér, mint belőletek százak, ezrek, vagy bármennyi.
Vélelmezzük, hogy Gyurcsány hőseiről lehet szó, akiknek a repedt bőrű sarka is többet ér, mint az általa meg nem nevezett, titokzatos parvenük, akikkel a poszt végén azt is közli, hogy “porszemek lesztek a sziklák árnyékában”.
Izgalmas mindez annak fényében, hogy Heller Ágnes nem éppen a legjobb véleménnyel volt Gyurcsányról; a Wiener Zeitungnak adott interjúban a filozófus úgy fogalmazott, hogy Gyurcsány nagyon rossz miniszterelnök volt.
Politikailag egyáltalán nem volt tehetséges, kétbalkezes volt. Semmit nem mozdított meg, és Magyarország eladósodott.
És Heller Ágnes megítélése is vegyes a magyar művelődéstörténet szemszögéből. Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója úgy fogalmazott vele kapcsolatban, hogy Heller “volt cionista a cionista világmozgalom tagjaként”, volt kommunista a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt reménységeként, volt Lukács György tanítványa, aki 1919-ben népbiztosként ártatlan embereket gyilkoltatott, volt szenvedő emigráns Aczél György kedvenceként, mivel ő kaphatott a férjével azonnal kék útlevelet 1977-ben, amikor még senki. Mindig volt külföldön munkája, taníthatott egyetemeken, nem fenyegették meg emiatt itthonról, s amikor a rendszerváltás hajnalán hazajött, harcos liberálisként mutatkozott be az SZDSZ oldalán.
Heller jelleméhez az is hozzátartozik, hogy a Hankiss Ágnes által a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amit a mozgalmár a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését. Ő Heller Ágnes filozófus, akadémikus, a megmondóember, aki nemrégiben a Jobbikot próbálta tisztára mosni, és a zsidózó szélsőjobboldali pártot alkalmasnak találta, hogy a liberálisokkal, a szocialistákkal szövetséget kössön. És ő az, akit Gyurcsány Ferenc hősnek nevez.
Persze, lehetett számítani arra, hogy elindul egyfajta szenttéavatási procedúra, melyben – ahogyan Aristo fogalmaz – most aztán – a hagiográfia szabályai szerint megpróbálják kiradírozni politikai szerepüket, és mint „nagy filozófust”, „jelentős építészt”, valamint „világhírű írót” bemutatni nekünk. Aristo a bejegyzésben azt hangsúlyozza, hogy a közéleti és szakmai élettörténet nehezen választhatók el egymástól. Felidézi azt is, hogy Konrád „elüldözését” egy máig nem tisztázott, roppant kínos történet előzte meg, melynek során – úgy tűnik – néhány barátját feladta a kommunista titkosrendőrségnek. (Itt olvasható.) Ami minimum furcsa fényt vet hősünkre, a nagy ellenállóra. Persze nem állt egyedül ezzel: a rendszer sok kritikusáról derült már ki, hogy együttműködött ezzel a titkosrendőrséggel.
Így lettek ők, Heller, Ungvári, Konrád és sokan mások a nyugatiság letéteményesei és a haza bölcsei egyben. Visszatértek számukra a régi szép idők, mikor tízmillió fasiszta között kellet a nagyszerű társadalmi kísérletet megvalósítani; ebben ’49-re visszamenő rutinjuk volt.
Csakhogy most nem a szocializmus, hanem a balliberális demokrácia volt a cél. És talán ezért is lehetnek haláluk után Gyurcsány igazi hősei. Bár tény, hogy Gyurcsány Ferenc tekintette már példaképének a kommunista Che Guevarát, és idézett egy spanyolországi kommunistát is, Dolores Ibárrurit, akit Sztálin fegyverrel és pénzzel támogatott, s akinek az oldalán harcolt többek között Gerő Ernő, Rajk László, Münnich Ferenc, Zalka Máté és sokan mások, akik közreműködtek Magyarország tönkretételében a kommunista diktatúra idején. Őket nevezik “spanyolosoknak”, akik a polgárháború évei alatt a történelem egyik legvéresebb keresztényüldözését hajtották végre, lemészárolva ártatlan híveket és papokat.
¡No Pasarán! Nem törnek át! – üvöltötte a spanyol polgárháború csatazajába Dolores Ibárruri, a haláláig büszke kommunista. Három évig tartották is magukat. Generációk véreztek el a fasiszták ellen a madridi barikádokon.
Ilyen példaképekkel és hősökkel rendelkezik tehát Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke.
Fotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS