rajk lászló
Faludy György az ítéletére váró Mindszenty bíborosról: „Sötét denevérként ülte meg a történelem óramutatóját”
Tudta, hogy a legendás Faludy György 1949-ben felváltva uszított Mindszenty bíboros és Rajk ellen? Előbbit letartóztatása után, de még az ítélet előtt „sötét denevérnek”, „hazaárulónak” és „nyilas gyilkosok mentegetőjének” nevezte, utóbbit „pudvás múmiának”. Rajkot ugye kivégezték, de Faludy György is hiába igyekezett: 1950-ben a húsdaráló őt is bedarálta. Igaz, ő „megúszta” három év internálással. A költőt először 1988-ban szembesítették a múltjával a pártállami ÉS-ben, számonkérve rajta, hogy a gáncs nélküli lovagot játssza. Faludy – aki akkor már az SZDSZ köréhez közeledett, tehát ahhoz a csoporthoz, illetve párthoz, amelynél ifjabb Rajknak elég komoly befolyása volt – ezért a verséért bocsánatot kért. Másért nem – pedig lett volna miért. 1990-ben mindenesetre már együtt pózoltak a Parlamentben az egykori belügyminiszter fiával. A történet Faludy költészetéből nem vesz el, emberi karakterét viszont kiegészíti, ahogyan azt is bemutatja, mi mindent megpróbáltak egyesek azért, hogy a kommunista húsdaráló legalább őket megkímélje.
Kádár János kegyetlen bosszút állt barátjáért, Mező Imréért, aki a kitelepítések egyik kulcsfigurája volt
Kádár János nem a barátkozásban volt erős, hanem inkább politikustársai elárulásában. Egy embert engedett közel magához: Mező Imrét, aki az 1956. október 30-i Köztársaság téri összecsapás áldozata lett. Tóth Eszter Zsófia történész írásában annak járt utána, mit tudunk a két kommunista pártfunkcionárius barátságáról, milyen szerepet játszott Mező Imre a kitelepítésben és melyek voltak utolsó szavai. Nem a kommunizmust éltette, az tény.
Az ellopott forradalom, avagy a Rajk-ügy emlékezete
A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy minden év október 23-án összegyűlnek a balliberális politikusok és a hozzájuk tartozó értelmiségi holdudvar, hogy hosszú tirádákat zengjenek a baloldali forradalomról, amely 1956 őszén lezajlott. Éltetik Nagy Imrét és beszélnek arról, hogy Rajk László újratemetése a forradalom egyik nagyszerű nyitánya volt. A pesti srácok és Tóth Ilona azonban szerintük véreskezű gyilkosok, akik szadista kéjvággyal gyilkolták az ávósokat és szennyezték be a szocialista forradalom tisztaságát. A nemzeti oldal pedig hüledezve áll a tény előtt, hogy 30 évvel a rendszerváltás után még mindig az 1945 és 1989 közötti marxista történetírás alapvetései vannak jelen a közvéleményben és – mondjuk ki – a tankönyvek lapjain is.
Gyurcsány hősei: Heller, Rajk és Konrád
Egyáltalán nem érdekel, hogy kiknek fognak tetszeni a következő sorok – ezzel a dacos, kissé kamaszlázadásra hajazó gondolattal kezdte Gyurcsány Ferenc mai eszmefuttatását a közösségi oldalán arról, hogy az ő hősei bizony Heller Ágnes, Rajk László és Konrád György. A volt miniszterelnök kifejti: meghatja ezeknek az embereknek a bátorsága és az ereje, akik "a parizer-zsemle-ágy biztonságát is kockáztatták egy szabad, demokratikus, független Magyarországért". Gyurcsány Ferenc tekintette már példaképének a kommunista Che Guevarát, és idézett egy spanyolországi kommunistát is, Dolores Ibárrurit, akit Sztálin fegyverrel és pénzzel támogatott, s akinek az oldalán harcolt többek között Gerő Ernő, Rajk László, Münnich Ferenc, Zalka Máté és sokan mások, akik közreműködtek Magyarország tönkretételében a kommunista diktatúra idején. Őket nevezik "spanyolosoknak", akik a polgárháború évei alatt a történelem egyik legvéresebb keresztényüldözését hajtották végre, lemészárolva ártatlan híveket és papokat.
Ajánljuk még