Gyurcsányék vesztettek – A nevetségesség megmaradt

Az előválasztás Budapesten visszarendezte a politikai erőviszonyokat az ellenzéki térfélen. A Gyurcsány-párt Kálmán Olgás bepróbálkozása csúfos kudarcnak bizonyult. Láthatólag Dobrev Kláráéknak nem volt terve arra az esetre, ha Karácsony Gergely túléli azt, hogy a DK és személyesen Gyurcsány Ferenc elárulta és becsapta őt. Az ellenzéki előválasztással csak a szokásos castingot hangszerelték át egy kicsit. A nevetségesség megmaradt.

Karácsony Gergely csak a szavazatok alig felét szerezte meg; kiderült, hogy Kálmán Olga népszerűsége vetekszik az övével. Ha Olga nem Gyurcsányék embereként indul, talán még esélye is lehetett volna. Az meg aztán mindennél cikibb, hogy Kerpel-Fronius Gábor (vagy ki), ez az SZDSZ-sűrítmény nagyságrendileg is értékelhető mennyiségű szavazatot tudott gyűjteni.

Él még az ÁVH szellemisége

A 10 éve Budapesten is megbukó és megszűnő SZDSZ újjáéledése megmutatta, hogy a fővárosban még él az ÁVH szellemisége, és eszelős magyargyűlölettel, rosszindulattal is lehet politikai pártot gründolni. A DK-val ellentétben tehát a Momentum ki tudta aknázni az EP-választási szereplésében rejlő lehetőségeket: minden egyes egykori hardcore SZDSZ-szavazónak megüzente, hogy a Párt újra él! Ezt egy pesti kampányban sokkal inkább megtehették, hiszen itt nem kellett a magyarok, úgy általában a normális emberek érzékenységével törődniük; a legteljesebb nyíltsággal juttathatták el az üzeneteiket arról, hogy lesz még Tanácsköztársaság Budapesten.

Az előválasztás azért működhetett máshol és persze máskor, mert alkalmas eszköz arra, hogy egy stabil politikai közösségen belül kiválassza a legnépszerűbb jelöltet, akinek már egy olyan kampányban kell bizonyítania a rátermettségét, amely nem veszélyezteti a saját táborát. Egymással rivalizáló, politikai meggyőződéssel valójában nem rendelkező, a politikát csak hatalomtechnikai eszközként használó pártok között, amelyek nem is bíznak egymásban – és okkal nem bíznak -, nincs értelme előválasztásnak. Mert ez nem előválasztás, hanem már egy igazi választás, amelynek a következményei, vagyis a „választás” eredménye csak erkölcsileg kötelező az érintettekre. Jelen esetben olyan pártokra és emberekre, akik egy hónapja rúgták csak fel a korábbi megegyezést utoljára.

Jöhet a “fakivágás” az ellenzék soraiban

Gyurcsányék ebből az eredményből most megtudták, hogy a fák nem nőnek az égig. Gyurcsány Ferenc reakciója ilyenkor az szokott lenni, hogy elintézi: más fái se nőjenek az égig. Stílszerűen szólva Gyurcsányék most hatalmas „fakivágást” fognak rendezni az ellenzéki térfélen.

Az ugyanis teljesen mindegy, hogy ősszel melyik csodás ellenzéki jelölt kap ki Tarlóstól. A Játszma arról szól mostantól, hogy kinek mekkora frakciója lesz a fővárosi közgyűlésben. Ez az ellenzék számára reményteli kerületekben olyan bozótharcot nyit meg most, amire csak Vietnamban volt példa. A kerületi közös ellenzéki polgármester-jelöltek egyben a fővárosi közgyűlésbe is jelöltek, és csak ők juthatnak be oda, hiszen csak a polgármester-jelöltjeik szerepelhetnek a fővárosi ellenzék közös kompenzációs listáján. Minden ellenzéki párt jövőjét meg fogja határozni, hogy a végső tárgyaláson milyen pozíciókat szerez, gyakorlatilag már azelőtt, mielőtt a szavazók egy ikszet is behúztak volna.

Na nem a választási rendszer miatt, hanem azért, mert a Fidesz a fővárosi kerületek többségében is annyira erős, hogy csak teljes összefogással, vagyis teljes önfeladással képesek ellene eséllyel elindulni az ellenzéki pártok. Alig néhány olyan fővárosi kerület van, ahol bármelyik ellenzéki párt képes olyan erős személyiséget csatasorba küldeni, aki legyőzheti a fideszes jelöltet, ha kettőnél több valódi induló van.

Csak egy hónap a csúcson

A kérdés az, hogy van-e olyan leosztás, amely nem kíván valamelyik szereplőtől számára elfogadhatatlan vagy kezelhetetlen áldozatot. Gyurcsányék, miután megnyerték az ellenzéki flúgos futamot az EP-választásokon, Karácsony támogatásáért cserébe komoly árat kérhettek volna a kerületekben. Most azonban, hogy bucira verték őket az előválasztáson, az érdekérvényesítő képességük jelentősen csökkent. Csak egy hónapig voltak az ellenzéki csúcson. Gyurcsányékban még az ellenzéki versenyben sem volt több.

Tulajdonképpen most vált nyilvánvalóvá, hogy az előválasztás nem old meg semmit. Legfeljebb csak akkor, ha a győztese valóban egy erős jelölt, akinek kétségtelenek az esélyei. De a káderhiányt, a szavazók eltérő preferenciáit, illetve a Gyurcsány iránti undort – ami az ellenzéki szavazók egy részében is megvan – nem kezeli az előválasztás.

A győztes is gyengült

Ebből a kavarásból a győztes is gyengébben került ki. Karácsony már a Horváth Csaba felett aratott győzelmével is gyengült, hiszen az ellenfél megválasztása már önmagában viccessé tette az egész színjátékot. A szavazati arányokból és a szavazók számából leginkább az derül ki, hogy az ellenzéki választók valaki mást szeretnének. De nem igazán akarnak egy olyan látvány-főpolgármestert, mint Karácsony. Kálmán Olga pedig a kvalitásaihoz képest szerepelt jól, ami az ellenzéki szavazók politikusképéről fest ijesztő képet. A momentumos ember meg csak az SZDSZ egykori százalékos számait tudta hozni.

Ez az ellenzék nem fogja megszólítani a fideszes szavazókat, sem azokat a bizonytalanokat, akiknek fontos a működőképes város. Aki Karácsonyra szavaz majd, az tulajdonképpen a politikai cirkuszt választja. De ez az ellenzék csak cirkusszal tud szolgálni, kenyérrel bizonyosan nem.

A budapesti aktív választók felének megfelelt Demszky Gábor 20 évig. Ezt sem a választók másik fele, sem a vidéki Magyarország nem értette soha. Ha néhány százaléknyi volt Demszky-szavazó jobb belátásra tér, akkor csak a baloldali közvélemény-kutatók felméréseit olvasva lesz részünk némi izgalomban a budapesti főpolgármester-választás kiélvezése közben. Csak abban reménykedhetünk, hogy a Gyurcsány-Dobrev kettős még fog művelni néhány érdekes dolgot az osztozkodás során. Bennük ilyen tekintetben nagyon meg lehet bízni.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán