Péntek este jelenésem volt a köztévében. Igen, ott, ahol az úgynevezett diáktüntetés zajlott. Mindannyian voltunk fiatalok, valaki meg örökké az is marad – így a beszívott, vagy az éppen részeg bikaborjakra rálegyintettem. Ahogy a tőrölmetszett kormányellenes politika sem lepett meg, hiszen feltűnt annak a Tanítanék Mozgalomnak is a zászlaja, amelyről kiderült, hogy szerves része a külföldről támogatott baloldalnak. Ellenben a gátlástalan agresszióval keveredő indokolatlan kivagyiság gyomorforgató volt, de a több tízmilliós színpaditechnika is bicskanyitogató. Törtek-zúztak, majd provokáltak, leginkább a rendőröket, akik ezúttal is többen és békésebben voltak, mint maguk a tüntetők. Tényleg ők akarják jobbá tenni az oktatást? Mert ha ők a magyar közoktatás végtermékei, akkor tényleg van bőven teendő.
Diáktüntetés helyett förtelem
Éppen műsorba igyekeztem péntek este, mikor a gyártásról szóltak, menjek hamarabb, meg menjek a rendőrök felé, meg emerre, amarra, vagy bármerre, nehogy bajom essen. Lévén a „diákok” békés (!) tüntetést szerveztek az MTVA székháza elé…
Szóval nyargaltam a köztévébe. Lehet szeretni, vagy sem – ez is egy munka. Bírósági papírom van arról, hogy habár nem vagyok politikus, de nekem is többet kell tűrnöm. Ezt el is fogadtam már rég. De az, amit ott láttam és amit ott hallottam, az egészen egyszerűen tűrhetetlen volt. És semmi, de tényleg semmi köze nem volt sem a munkához, sem az oktatáshoz, de még csak a diáksághoz sem. Ez egy szélsőséges kormányellenes tüntetés volt. S mint ilyen, nem sikerült olyan rosszul. (Persze, a pedagógusok szempontjából kontraproduktív lett, de ellenzéki megmozdulásnak ütősnek nevezném.)
Befelé nehézkesen, rendőrkordonokon keresztül, nagyon lassan, de biztonságosan jutottam be. Kifelé viszont telibe kaptam a… förtelmet. Mert ez a néhány száz ember csőcselékként viselkedett.
Habár több volt a rendőr, mint a tiltakozó, és a legtöbben – az ígéretüket megszegve – nem is gyalog, hanem BKV-busszal érkeztek a helyszínre, jó hangos volt a Kunigunda és a Bojtár utca kereszteződése. Messziről látszott a Tanítanék Mozgalom zászlaja és tucatnyi szivárványszínű esernyő is. Mi köze az LMBTQ-propagandának a közoktatáshoz? – morfondíroztam magamban. Hacsak úgy nem, ahogy a gyermekvédelmi törvény szól róla… habár a haladárok szerint ilyen nincs és nem is fog történni a magyar iskolákban. Akkor meg minek? – jutottam ugyanoda gondolataimban, ahonnan elindultam.
Aztán valamit szétvertek és ordítottak. Ezt már csak messziről hallottam, de mint utólag kiderült, egy drága televíziókészüléket vertek szét a még drágább színpadon. Láthattam volna a mindennél drágább óriáskivetítőn, ha visszafordulok.
Húsz éve járok Fradi-meccsekre, tapasztaltam sok mindent. Repültek a kukák, a székek és sok minden más. De, aki oda megy, az tudja, hogy mire számíthat. (Mostanában a családi szektor egyébként biztonságosabb, mint a turistáknak fenntartott kettes villamos a rakparton.) Aki viszont tényleg egy olyan diáktüntetésre készült péntek este, ahol a pedagógusok bérkövetelése mellett az intézményi körülmények javítása a kitűzött cél, megspékelve egy kis „mondják már be a tévébe, hogy mit akarunk, mert mi olyan okosak vagyunk” gőggel, nos, annak nagyot kellett csalódnia.
Nem diáktüntetést láttam tegnap este az MTVA székháza előtt, hanem egy hangos kisebbség erőszakos buliját. Egy lincselésre kész csőcseléket – bárhogy is számolt be a történtekről a külföldről támogatott baloldalhoz ezer szállal kötődő „független-objektív” média, ez bizony vállalhatatlan volt.
Ha ők a magyar közoktatás (vég)termékei, akkor tényleg baj van
Persze, mindig volt, van és lesz generációs ellentét. Az ifjaknak meg kell haladniuk az időseket, az utódoknak az elődöket, a tanítványoknak pedig meg kell ölniük a mestereiket. Ez az élet rendje.
Ahogy az is, hogy tizenévesen keményen dolgoznak a hormonok. Több tizenévest láttam egyébként, mint huszonévest, és persze sok-sok olyan hatvanas szakszervezetis-forma tanárnénit, akiktől én féltem gyerekként. A probléma viszont az, hogy a diákok a kormánybuktatásra készülő politikai és gazdasági érdekkörök hasznos hülyéi lettek. Olyanok, akiket a sakktáblán maguk elé tolnak a nagyok. Akik feláldozhatóak. Akik tönkre is teszik a jövőjüket. Mert ha a hormonok beindulnak, a felnőttek bólogatnak, az úgynevezett civilek színpadi műsorral készülnek, a pénz pedig ömlik valahonnan, akkor mi állíthatná meg a felajzott ifjakat. (Meg az O1G táblával vonuló köpködő bácsikat, de ők egyébként is örökmozgók.)
Ahogy elhaladtam a lincshangulatba került néhány száz tüntető mellett, komolyan aggódni kezdtem. Ha ők a főváros elvileg legjobb iskoláinak tanulói, ha ők a magyar közoktatás (vég)termékei, akkor nagyon nagy a baj. Tényleg sok teendője van a kormánynak.
Hej, a régi szép idők, mikor még volt egy Pukli Pistájuk!
Hogy a Tanítanék Mozgalom politikai aktor, azaz aktuálpolitikai szándékkal cselekvő csoport, azt eddig is tudtuk. Számtalan jele volt annak, hogy nem érdekvédelmi szervezetről, hanem egy ellenzéki mozgalomról van szó. Az elmúlt években többször szerveztek kormányellenes megmozdulásokat, és valahogy mindig akkor lettek a leghangosabbak, amikor a baloldali pártok kimerültek. Igazi pártpótlékként működtek.
Most kiderült, hogy a Tanítanék Mozgalom szerves része a külföldről támogatott és irányított baloldalnak. Annak, amely tengerentúli érdekeket képvisel Magyarországon. A Hír TV ugyanis nyilvánosságra hozott egy hanganyagot, amelyen Tordai Bence telefonon keresztül tanácsokkal látja el a mozgalom „aktivistáját”. De kiderült az, hogy a Tanítanék honlapjának üzemeltetője a Gulyás Márton által alapított Humán Platform, az ott összegyűjtött személyes adatokat pedig a Bajnai Gordon vezette DatAdat kezeli. És a kör bezárult.
Milyen szép idők voltak, mikor az úgynevezett pedagógustüntetés Pukli István vezetésével nyújtózkodott túl az oktatás problémáinak megoldási kísérletén. Most nincs igazi vezérük, van azonban sok-sok pénzük. Nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb…
Tényleg, mi van Pukli Istvánnal?
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS