Ha kidobnak az USA-ból, mert fehér vagy, akkor hazafelé repülve lehet 444-et olvasni és ünnepelni az amerikai woke-ot!
Egyre szaporodnak a sírós-búsongós beszámolók a közösségi- meg egyéb médiumok felületén, melyek arról számolnak be, hogy X vagy Y az USA-ba akart utazni, de a repülőtéren, némi egzecíroztatást követően visszafordították Európába. Nos, érteni véljük a sorok közötti trumpozás igyekezetét, de ezekben a sajnálatos esetekben nem az illegális bevándorlást visszaszorító politikai a bűnös. Hanem a woke.
Ma éppen a 444 számolt be Gábor történetéről, aki nagynénijénél igyekezett pár hónapot eltölteni Detroitban, de hiába az ESTA meg a hiteles történet a három hónapnyi home office-ról, kitoloncolták. A cikk szerint – legalábbis az ingyen olvasható részéig ez szerepel – a telefonja átvizsgálása után jutottak erre döntésre, miután ott nyomokat találtak arról, hogy pár éve porszívózott néhányat a rokon takarítócégénél.
A történet stimmelhet, elvégre a beutazási engedély nem jogosít fel munkavállalásra, jogosan feltételezhették, hogy újra munkavállalási engedély nélkül fog felmosni, ez pedig tűrhetetlen. Csak hát annyira pitiáner ez az indoklás. Azért, mert pár éve besegített a nagynéninek, egy felnőtt, rendes munkával és fizetéssel rendelkező programozó biztos nem illegális takarítóként fog ügyködni Detroitban. Könyveljük le, hogy ez a tipikus esete volt a rosszindulatú hatósági szívózásnak. Ismerős nekünk a tempó, a posztkádári rendőrség is mindig talált valami indokot az autós megbüntetésére, ha még elsősegély doboz is van, akkor a lámpa nem megfelelő irányba világít. A Balkánon meg ugyanez mindennapos.
A kérdés, hogy az USA Vám- és Határvédelmi Hivatala (U.S. Customs and Border Protection) miért működik ennyire mélybalkáni stílusban? Nos, a válasz az, hogy a demokrata kormányzatok és a kritikai fajelméletet hirdető woke-ideológia miatt.
A 444-nek szomorú történetét megíró Gábort engedjük el, kérdezzük meg Bélát, Sándort és Matildát a tapasztalataikról! Elég lesz csak Bélát, mert a többiek úgyis csak bólogatnának. Béla egy magyar-amerikai vegyesvállalatnál dolgozik, jól keres, büntetlen előéletű, nem mellesleg a cége invitálására indult Amerikába, hogy ott pár hetes továbbképzésen és céges italozásokon vegyen részt. Miután leszálltak New Yorkban, azt vette észre, hogy az érkezőket két csoportra osztják a szinte kizárólag feketékből és kisebb részben latinókból álló reptéri tisztek. Az egyik csoportba a színesek kerültek, akik hamar átjutottak az ellenőrzésen, még akkor is, ha úgy néztek ki, mint akik az elmúlt 30 évet egy barlangban töltötték az afgán-pakisztáni határon meredező hegyekben bombagyárosként.
A fehérek, az európaiak másik sorba kerültek. Őket alaposan, gumikesztyűvel vizsgálták át. Mindent megtettek, hogy kellemetlen legyen az ügymenet, aprólékosan átnéztek minden dokumentumot, hátha találnak valamit, ami után vissza lehet utasítani a delikvenst. Bélának másfél órája ment rá az ellenőrzésre, mindenről is kérdezték, mindenét tüzetesen átvizsgálták. Aztán még várakoztatták ugyanennyit, mire megkapta a belépési engedélyt, és mehetett a dolgára.
Nem kell különösebben eszesnek lenni a megfejtéshez: a fehérek zaklatása általános gyakorlat az amerikai repülőtereken.
Mert biztos az őseik fekete rabszolgákat tartottak (igen, Óbudán), esetleg faji alapon kapitalista elnyomók (igen, sima alkalmazottként), meg amúgy is, túlságosan is civilizáltan beszél és öltözködik, tehát terrorista.
Az elmúlt évtizedben, miután az Occupy Wall Street mozgalom nekiállt bírálni a milliárdos alapokat és Bill Gates-et, a fehérellenes uszítás mindennapos lett az USA-ban. Úgy, hogy több mint 70 százalékuk fehér. Mert a fehéreket cseszegetni jobb, mint bármi, ami pénzbe kerül, vagy esetleg népszerűségvesztést okoz. Persze az amerikai fehérek egy része hasznos idióta, így ők is belementek a játékba, csak ezek után ne csodálkozzon senki, amikor a fekete vámos kicsesz a reptéren Gáborral, a programozóval, aki a nagynénikéjéhez megy Detroitba! Sokat dolgoztak azon, hogy ez így történjen. A magyarországi globalisták pedig ünnepeltek.
Öröm az ürömben, hogy hazafelé volt ideje fehérellenes, kritikai rasszista ideológiában utazó cikkek fordításait olvasni a 444-en!
