Forgattunk egy megrázó adást Badacsonytomajon, ahol bemutattuk az ott álló egykori kommunista internálótábor romjait. A tábor megjelent már egyszer a filmművészetben, a Nyár a hegyent ott forgatták, főszereplője, a zseniális Mensáros László nem csak a filmvásznon, a valóságban is rab volt. Kétszer is börtönbe zárták a kommunisták, az elsőnél Kádár még belügyminiszter volt (a főnök Rákosi elvtárs), a másodiknál már Kádár volt a karmester. A Nyár a hegyent a megbízható, belső kritikára alkalmasnak vélt kommunista rendező, Bacsó Péter jegyezte. Utóbbi aratta le a babérokat is, Mensáros László még a mexikói filmfesztivál fődíját sem vehette át, mert nem volt útlevele. Azt 1974-ben kapott először. Miért? Mert az igazi jogok, a megbocsátás és megfuttatás csak a belső körnek, a kommunista mozgalmároknak és a talpnyalóknak járt.
„Egy annyira tiszta, igazán jó és nemes közegben éltünk, amit azóta itthon, idekinn nem találok meg […] Nekem az életem legnagyobb élményét […] ez a csaknem öt és fél év jelentette, amit bent töltöttem […] Tulajdonképpen ott, amit tudok, meg ami mondjuk értékes bennem, az ezektől az emberektől tanultam” – mondta egy egykor Márianosztrán raboskodó férfi egy interjúban [H. Károly]. Kikre gondolhatott?
Mások mellett Darvas Ivánnal, Mensáros Lászlóval és Obersovszky Gyulával raboskodott. Tőlük biztosan tanulhatott. Közülük Mensárosról szeretnék szólni.
„Mensáros László Rákosiék, majd Kádárék börtönét is megjárta” –valami ilyesmit írtam még régebbi cikkemnek címében.
Mekkora akaratlan ferdítés, ostobaság volt ez is. Hiszen a kettő ugyanaz volt. Mensáros első letartóztatása és büntetése idején éppen a „jó Kádár” volt Rákosi belügyminisztere, 1948 és 1950 között. Aztán őt is elvitték – a kommunista húsdaráló szürrealitása. De 1949-ben Kádár még fenn volt, ő vitetett el másokat.
Elvették tőle (is) a levegőt
A fiatal, polgári származású Mensárost ebben az évben rúgták ki a vörössé lett Színművészetiről, ezután határozta el, hogy akkor otthagy mindent, emigrál. A tiltott határátlépés közben elkapták, majd elítélték. Később így emlékezett:
„1948—52 között egy bársonykabátban jártam, a börtönbe is velem tartott, amikor tiltott határátlépési kísérletért odakerültem – mesélte egy 1988-ban megjelent interjúban. – Ez a futamodási kísérlet helyzetemről és reményeimről is árulkodik. Öltözetemről következtethetsz anyagi helyzetemre is. A Néphadsereg Színházban, a Madáchban és a Nemzetiben statisztáltam, de kísértem én zongorán kultúrbrigádot is. Ez az, mondtam, s vertem a billentyűket: »Szél, szél, szállj Keletről hozzánk . . .«
Első fiam, Péter születésének idejéből is könnyen leltározhatom gardróbomat: egy nadrággal, egy kabáttal, s egy télikabáttal rendelkeztem.”
Forradalom, forgatás, letartóztatás
Színészi pályafutása akkor indult be, amikor Debrecenbe került, a híres Csokonaiba, ahol 1956-ig dolgozott. Akkor belesodródott a forradalomba.
A megtorlás idején feljött Budapestre, de a büntetést nem kerülhette el. Fábri Zoltánnal éppen a Bolond áprilist forgatták, amikor letartóztatták. A filmet betiltották, Mensáros újra börtönbe került. Ezúttal már hivatalosan is Kádáréba.
A vád: részt vett a debreceni munkástanácsok szervezésében. Ekkoriban jelentett róla „Képesi”, azaz Szabó István filmrendező is, aki jelentése szerint Mensárossal sem igazán szimpatizált:
„>Az ügyvédem szerint valószinűleg vissza kell még ülnöm egy pár hónapot, node nem érdekes a dolog inkább a börtön, mint egy >>Kaméliás hölgy<< előadás< – mondja és nevet”
– körmölte le „Képesi” 1959 tavaszán Mensárosról.
„Felszólalásai feltétlen uszítóak voltak”
Mi volt Mensáros bűne? Az állambiztonsági iratban a következő szerepel: „A vádlottnak a debreceni »Forradalmi Bizottmány« ülésein több felszólalása hangzott el. – Azt, hogy pontosan mikor szólalt fel megállapítani nem lehet, csak azt nagyjából, hogy milyen kijelentések voltak.
Felszólalásai feltétlen uszítóak voltak, amelyeken hangoztatta, hogy »a szovjet csapatok azonnal hagyják el Magyarország területét, a Forradalmi Bizottmány addig ne ismerje el Nagy Imre kormányát, amíg szovjet csapatok vannak Magyarország területén«. Beszédében utalt arra: »hogy a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok Budapesten tüzet nyitottak a szabadságharcosokra.«
Mensáros azt is hangoztatta, hogy »Magyarországról anyagi javakat, élelmet, gépeket, urániumot szállítottak ki ellenszolgáltatás nélkül, vagy csekély értékű ellenszolgáltatásért. A volt magyar kormány a szovjet kormány utasítására elzárta az utat a fejlett nyugati kultúra elől, az MDP. alá volt rendelve az SZKP.-nak. Követelte a varsói szerződés felbontását, –«.”
Bent színészkedett, kint nem tehette
Szóval csak igazat beszélt. Hogyan élte túl ép ésszel a börtönt? „A börtönben is a mindennapi munka mellett irodalmi matinékat is tartottunk, Kosztolányi Hajnali részegségét mondtam, meg a Dohányzás ártalmasságait és Tabi-írásokat adtunk elő. Nem számíthattunk semmi kedvezményre, nem is kaptunk. Azért csináltuk, hogy magunkat rendben tartsuk, s reméltük, hogy szándékunkból valami kisugárzik” – mondta a fenti már idézett interjúban.
Bent színész volt, kint megbélyegzett ember – hol húzódott a valódi börtönrács?
Az azonnali elhelyezés, a rehabilitálás és megbocsátás csak a kommunistáknak járt, egymással voltak kegyesek – mikor éppen melyikük volt fent.
Mensáros kiszabadulva – ellentétben a sok papíron munkás-származású egykori felforgatóval [Kádár és társai] – valóban kétkezi munkásként dolgozott:
„Segédmunkásként 1200 forintot kerestem, a margitszigeti Kaszinóban 2300 forintot, s hozzá esténként száz forint jött össze borravalókból. Egy hónapig mind a kettőt csináltam, de azt képtelenség volt fizikailag bírni.”
És jött Szabó doktor szerepe
Az íratlan szabályoknak megfelelően először vidéken kapott lehetőséget (Szolnok), majd az általánosnak nevezett ’63-as amnesztia után Budapestre került – 1964-től a Radnóti színésze volt. Ekkortól jöttek a filmszerepek, majd egy olyan karakter, ami hozzá egyszerre közel és távol állt. A kommunista Bacsó Péter őt választotta a Nyár a hegyen című 1967-es film főszereplőjének.
Mensáros játszotta el Szabót doktort, a meghurcolt és börtönbe dugott kommunista értelmiségit, aki a filmben találkozik egykori fogva-tartójával. Bacsó saját elmondása szerint mozgalmár-barátjáról, a kultúrkáder Újhelyi Szilárdról mintázta a szerepet.
Utóbbi sorsa is tipikus: bár Rákosiék alatt egyre magasabbra került (1948-tól a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára, majd 1950-ben a Magyar Rádió vezérigazgató-helyettese tett), az őrület tetőpontján ő is a mélyben találta magát.
Miután a többiekhez hasonlóan végignézte, ahogyan több elvtársát elviszik, egy idő után ő következett: 1951. március 5-én letartóztatták, koncepciós perben nyolc év börtönre ítélték. Aztán Sztálin meghalt, a kommunisták pedig kiengedték a kommunistákat. Újhelyit 1954-ben rehabilitálták, majd kinevezték filmfőigazgatónak. Rögtön.
Neki ugyan nem kellett pincérként vagy segédmunkásként dolgoznia. Hiszen kommunista volt.
A kommunista szembenéz a kommunistával
A Nyár a hegyent Bacsó szerint Újhelyi segítségével és támogatásával készíthette el. Bár kétségtelenül bátor film – a korszakhoz képest –, természetesen hamis. A kommunista beltenyészet szembenézése, ahol a jó kommunista (Szabó doktor) találkozik a rossz kommunistával. A „nem kommunistáknak” nem osztottak lapot.
Ugyanaz az ügyes játék, finom manipuláció, aminek A tanú – szintén Bacsó – a legjobb példája. A mozgalom régi trükkje: a belső kritikus rámutat az igazi bűnösökre. Fúj, gonosz Rákosi. Virág elvtárs (Péter Gábor) a villamoson, lehet nagyokat röhögni. A rendezőnek is lehetett elszámolnivalója: Bacsó a visszaemlékezések szerint a legkeményebb sztálinista csoportba tartozott a fiatal filmesek között.
És Mensáros? Eszköztelen játékkal – egy interjúban elmondja, szándékosan az – teremtette meg a megtört orvos figuráját, aki nem hajlandó leülni sörözni egykori fogva-tartójával. De – és ez a Kádár-rezsim – azért csak egy kommunista értelmiségit kellett eljátszania. Annak a színésznek, aki sohasem volt az.
Mindegy, a film elkészült, nagy siker volt itthon és külföldön is. Sok önmagával szembenéző „jó kommunista” díjazta, hogy azonosíthatja önmagát Szabó doktorral, a „rossz kommunistát” meg azzal a másikkal.
Mi pedig készítettünk egy adást a badacsonytomaji internálótáborról. Amelyben azt is elmeséltük, miért is volt megrázó Mensáros László szerepe az ezzel kapcsolatos Bacsó-filmben.
Mensáros nem mehetett külföldre
Apróság, hogy bár Mensáros megnyerte a mexikói filmfesztivál díját, átvenni már nem vehette át. Miért?
Mert nem volt útlevele. Megbízhatatlan állampolgára volt az egyre vidámabb barakknak. Bacsó Péter természetesen kimehetett Mexikóba, ő annyira belső ember, hogy elkészítheti, sőt: ő (is) készítheti el ezeket a filmeket.
Neki már cenzor sem kell. A jó kommunista nemcsak szilárdan együtt ingadozik a párttal (vö.: Szabó Miklós könyvével), de az öncenzúra és kettős beszéd mestere. Egyszerre lázad és megfelel. Ha így nézzük, a kétségtelenül remek Bacsó olyasféle szelep volt mint Hofi Géza (tanítója az ex-ÁVH-s Komlós János) vagy a 168 óra (amit szintén a volt ÁVH-s Ipper Pál talál majd ki). Megjavult sztálinista, mint az egész Vásárhelyi Miklós-féle kör.
Maga Mensáros tehát maradt, csak 1974-ben kaphatott útlevelet. „Addig nem engedtek. Tudván, hogy a Madách Olaszországba és Moszkvába is utazik, még az eltervezett szereposztást is megváltoztatták, hogy én kimaradjak.”
A Kádár-diktatúra aljas kis trükkjei. Mert a rezsim csak a sajátjainak bocsátott meg igazán. Tőlük kért bocsánatot. Nekik járt igazán az amnesztia. „Már régen pesti színész voltam, amikor Tamás fiam a debreceni egyetemi könyvtárba jelentkezett. Kerülőúton tudtam meg, nevemre való tekintettel nem vették fel. Most antikváriumban dolgozik” – mondta már a rendszerváltás hajnalán az elnyomás hosszú árnyékáról.
Folytatjuk.
Artur
2024-03-16 at 10:23
Steinbeck azt írja, a legszörnyűbb Igazság is szebb, mint bármilyen képzelt kitalált hazugságözön.
„Több szépség van az igazságban, akármilyen szörnyű szépség is. A város kapujánál lézengő mesemondók elcsavarják a valóságot, és elkendőzik az életet, hogy megszépítsék a lusták, az ostobák, a gyengék szemében. De ez csak növeli gyengeségüket, és nem tanítja őket semmire, nem gyógyít semmit, és nem emeli fel a szíveket a magasba.
Mensáros azonban legalább nem lett besúgó, nem törleszkedett a mindenkori hatalomhoz, s állt közéjük, s nem egyezett bele lélekben a kádárizmusba. S ezzel majdnem Márai szintjére ért el, ami csodálatos teljesítmény! Tekintettel puhaságára és érzékeny mivoltára. Erre soha nem volt képes a daliás termetű, s szintén óriási színész Sinkovits Imre. Mensárostól nem fognak ilyen leveleket olvasni. Darvas Iván, vagy Görgey Gábor szintén utálták a komcsikat, pálfordulásuk talán párválasztásaiknak köszönhető. Mi magyarok s keresztények, ugyanazt utáltuk a szovjetben, amit most a nyugati brüsszeli Bidenekben. Ugyanazokat utáltuk és utáljuk. Bacsó gazember, de tized annyira akkora, mint oszkárszabópista, a képesi elvtárs volt, s van. Vitray ezek. MEZŐ GÁBOR HA HITELES KUTATÓ AKAR LENNI, MINDIG önként mondja el az igazat, azokról is, akiket egyébként szeretünk, s a magyar oldalon vannak.
Artur
2024-03-16 at 10:13
1. TIZEDES MEG A TÖBBIEK
„Színház az egész világ, színész benne minden férfi s nő” mottóval kaptuk meg az alábbi, 1980-ból származó kor- és kórdokumentumot. A levél szerzője hál’ istennek azóta is jó egészségnek örvend, kívánunk neki még további sok-sok biztató, együttérző politikusi tekintetet.
1980. január 8.
Kedves Farkas Elvtárs!
Kissé késve és betegágyból ugyan, de meg kell köszönjem úgy a magam, mint a feleségem,
Gombos Katalin nevében a Központi Bizottság november 7-i ünnepségére való felkérésüket. Ez önmagában nagy megtiszteltetés volt.
A fellépésünket követő csodálatos ajándékot,
„díjat” pedig egyszerűen nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg! Talán erről csak annyit, hogy azóta lakásunk legszebb dísze!
Nem akarom sem idejét rabolni, sem azzal terhelni, hogy minden jelenlevőnek adja át szívélyes üdvözletünket, hálás köszönetünket, de ha nem tolakodás, s nem tűnik feltűnési viszketegségnek, úgy kérem, köszönje meg legalább Kádár János elvtársnak – feleségem nevében is – hogy kezet foghattunk vele, élvezhettük személyes jelenlétét, biztató tekintetét, produkciónk iránt megnyilvánuló figyelmét, érdeklődését, személyes jókívánságait, görcsoldómosolyát és elismerő tapsát, mely a színész legszebb, legnemesebb honoráriuma!
Megköszönve az ön személyes jókívánságait és kedves levelét, tisztelettel üdvözli a már gyógyulófélben levő
SINKOVITS IMRE
és felesége GOMBOS KATALIN
Artur
2024-03-16 at 10:11
Mensáros azt mondta, „felejtsetek el”. Ez nem véletlen, ferdehajlama és egész pályája, mivel lelke van, lelkiismerete volt, joggal kérte ezt. AZONBAN ÖNAZONOS, hiszen nem akart utólag hős s bátor férfi lenni, nagy hazafi, gerinces példakép, mint mondjuk szegény Sinkovits! Mező Gábor azonban hibát követ el, ha áldozatnak akarja mutatni azt, aki nem volt az! Hiszen nemcsak főszerepek sora, hanem olyan életforma van mögötte, ahol például azt nyilatkozhatta a riporternek a tévében, hogy Balázsovits-nak örül a legjobban az évben. Tán 69? S az igaz, ha november hetedikén ő is hörögve szavalta a borzalmas propaganda verset, ezt azonnal taxiba ülve, rohant meggyóni… De lehet utána a pappal már mást játszottak. Lásd az undor emdzsipi molnárgálpéter emlékezéseit, a régi szép időkről… Régebbi cikkéhez már nem engedtek szólani, ezért most teszem be, Sinkovits önfeladó, hazaáruló levelét, fényképmásolata a kádár titkárságról cáfolhatatlan tény, közölte is egy liberális lap.
Ilyet Mensáros viszont soha nem tett, s a mi kis városunkban, igaz hitéről és zseniális szemléletéről tanúságot tesz. Zseni volt. Érdekes, hogy Görgey Gábor volt a legjobb haverja, s amikor egy Mészáros Tamás? riporter, azzal kezdte a Stúdió akárhányba, hogy ugye idézőjelbe kell tenni a darabot, olyan dűhrohamot kapott, hogy lehülyézte,, az ateista kérdezőt. S elmondta, a mi kis városunkat, Istenhívőknek írták, Isten tudó emberek értik meg. EZ CSODÁLATOS VOLT TŐLE. S lássuk Sinkovits levelét, mely mindent elmond a magyar értelmiség önfeladásáról s jellemtelen gerinctelenségéről.
WLM
2021-08-26 at 23:44
Mező Gábor cikkeit kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban.
Bulldog Orange
2021-08-26 at 23:11
Csak a halott kommunista a jó kommunista !
Welszibard
2021-08-21 at 14:30
Igen, Bacsó Péter önironikus filmje (a Tanú) a kommunista beltenyészet jól kiszámított filmje volt.
Emlékszem, először csak zártkörű vetítéseken mutatták be (ez is a játszma része volt). Nagy Gáspár költővel beszélgettem egy alkalommal erről a filmről, akinek a Tanú nagyon nem tetszett. Pontosan ugyanazt mondta akkor, mint amit ma mond Mező Gábor: azt hogy egy nevettető szatírát csinált Bacsó abból, amin ő nem tud nevetni – hogy lehet úgy nevetni, hogy közben egy szöget ütnek a gerincedbe?
Ahhoz, hogy “rehabilitáljanak”, ahhoz jó kommunistának kellett lenni, különben csak megtűrtek, ahogy Mensáros Lászlónak is egy szög volt a gerincében ez a filmfőszerep.
Minden elismerésem ennek a borász úrnak a Badacsonyban, aki igaz hazafiként tárja fel a helyi múlt fájdalmas emlékeit – minden segítséget megérdemelne ehhez a munkájához. Gyurcsányékra természetesen nem lehet számítani. Ide idézem Nagy Gáspár versét, ami erről szól:
Öröknyár: elmúltam 9 éves
a sír
a sír
NIncs sehol
a test
a test
NIncs sehol
a csont
a csont
NIncs sehol
a gyilkosok
a gyilkosok
se I T T
se O TT
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
bl
2021-08-20 at 06:00
Köszönöm ezt a cikket… (Sok ilyet még!)
doktorkotász
2021-08-17 at 20:06
HansLandát folytatva:anno a.j.az őt az elszámoltatásmiatt nó-gatóknak azt mondta:vegyétek tudomásul,itt nemlesz semmiféle
boszorkányüldözés!(most készül a.j.-ről film!…..)
Witness of History
2021-08-17 at 16:20
Én kommunista családban nőttem fel.
A szüleim nem vitték sokra a Kádár-rendszerben, de lelkesen támogatták azt és engem is indoktrináltak.
Én is sokáig hittem a kommunista eszmében.
Mensáros László egyik fia az osztálytársam volt. Jóban voltunk, rendes gyerek volt.
Persze semmit nem tudtam arról, hogy mit csináltak az egyébként általam nagyon kedvelt színész édesapjával.
Felnőve – lassan – rájöttem, hogy milyen hitvány ez az egész eszme.
Ma már – és már sok-sok éve – a nemzeti oldalt támogatom (megjegyzem a kommunista neveltetésem ellenére nemzeti kérdésben mindig is – hogy úgy mondjam – soviniszta voltam, és nem értettem, hogy amikor azt mondtam, hogy Erdélynek Magyarországhoz kellene tartoznia, meg hogy gyalázat volt Trianon, akkor miért néznek rám döbbenten az anyámék, meg pisszegnek le?).
Mérhetetlenül szégyellem magam, hogy olyanok megtörténhettek kiváló és nagyszerű magyar emberekkel, mint például Mensáros László, az én családom miatt is.
Bocsánatot kérek mindenkitől.
ómió
2021-08-17 at 10:48
Ez így, bizony, “népi demokratikus” volt! Az efftársak máig is azok!
Hans Landa
2021-08-16 at 21:44
A békés átmenetnek ára van,súlyos ára.Legalább egy lusztrációs törvény kellett volna mint a cseheknél,csakhogy legalább a tükörbe belenézhessünk.A Zétényi-Takács törvényt elkaszálták Sólyom&Coo…
Bravo Mező Gábor,kítűnő ismét.Mensáros László eleganciája mindig imponált.A proletárokról írt sorai igen tanulságosak.
Gáspár Anette
2021-08-16 at 20:52
” kommunista beltenyészet szembenézése, ahol a jó kommunista (Szabó doktor) találkozik a rossz kommunistával. A „nem kommunistáknak” nem osztottak lapot.”
.
Erről a Párbeszéd című, az ifjúkommunisták nyavalygásáról szóló film jutott eszembe.
https://www.youtube.com/watch?v=J57w5JxVfN0
Klara
2021-08-16 at 20:26
Az a szomorú, hogy a mai napig nem tudtunk megszabadulni ezektől a ganéktól. Még ma is ők vannak pozíciókban, utódaik máig élvezik a kiváltságokat.
Poppy
2021-08-16 at 20:10
És még mindig közöttünk vannak. Soha véget nem érő történetek.
Rátkai Gábor
2021-08-16 at 19:11
már évek, (tizedek ?) óta hallja, ismeri, tudja a (a nemcsak a színház/mozi kedvelő réteg), h. létezik egy (?) filmrendező aki III/II, netán III/III – as etc. – aki ! még a gengszter váltás után is, “vidáman” dolgozott, s zsebelte be a díjakat – hogy is van ez ?? “tisztelt” átkos-ból visszamaradt “honfitársak” ?? – nem tudjátok, mit fog hozni a múlt, ne is feszegessük a témát. NEM, nem emberek fogják kimondani azt amit oly kevélyen, bátran kimondtak vérbírók, hanem …….