Pest megye "pufajkás császára" volt a verekedő munkásőr-ezredes
Pest megye rettegett ura volt Arató Jenő munkásőr-ezredes. Arató elvtárs ingyen ivott mindenhol, ha berúgott, verekedett, többször balesetet okozott, csencselt, ügyeskedett - természetesen kitüntették. Már ötvenévesen nyugdíjba ment, érdemrendjei biztosították, hogy kiemelt nyugdíja legyen. Kádárék homunculusai - avagy az eltűnt munkásőrök nyomában.
MEZŐ GÁBOR - Hamvas Intézet
„Te gaz cselszövő, aki ma népünkre törnél, rút áruló, szomorú rabságba döntenéd. Pusztítanád, amit a nép alkotott, megállj, a magyar munkás fegyvert fogott.” Részlet a Munkásőr-indulóból.
Keveset, bántóan keveset tudunk a munkásőrségről, arról a végletekig hű fegyveres szervezetről, amelyet az MSZMP keményvonalasai még a rendszerváltás idején is készek lettek volna bevetetni. Sokan emlékszünk a a zseniális Csapd le csacsi! degenerált munkásőrvezetőjére, Béla szomszédra (Eperjes Károly felejthetetlen alakításában), aki tokás-hasas brigádjával a visszarendeződésre készült. Timár Péter filmjének szereplője abszurd, groteszk figurának tűnt, de elég belenézni néhány munkásőr-dossziéba (a Hamvas Intézetben szerencsére található több másolat) ahhoz, hogy lássuk: nem is volt olyan szürreális alak. Következő történetünk antihőse, Arató ezredes hasonlóan elvetemült személyiség volt, csak más személyiségjegyekkel. Arató elvtárs ivott, verekedett, balesetet okozott és csencselt – ki is érdemelte a Kádár-rendszer legmagasabb kitüntetéseit.
Az Arató-ügy egy jelentéssel (feljelentéssel) indult: „Jelentés a M.Sz.M.P. Pestmegyei végrehajtóbizottsága és a munkásőrség országos parancsnoksága részére. A munkásőrség Országos Parancsnokságán Banai István elvtárs, a megyei parancsnokság fegyvermestere jelentést tett, hogy október elején Arató Jenő megyei pk. (parancsnok) őt ittas állapotban tettlegesen bántalmazta, valamint, hogy 75 drb. vöröskereszt csomagot kapott a megyei parancsnokság, amit nem osztottak ki, hanem egyrészt eladták. Ezzel egyidejűleg névtelen bejelentés érkezett az országos parancsnoksághoz, hogy Arató ezds. (ezredes) gyakran keresi fel ivás céljából Vácon a szeszfőzdét” – olvasható az 1957 novemberéből származó iratban.
Bántalmazás, csencselés, részegeskedés – súlyos, de nem egyedi vádak voltak ezek, legfeljebb azért voltak különlegesek, mert a Munkásőrség egyik vezetőjét keverték gyanúba. Arató Jenő ezredes éppen abban az évben (1957-ben) lett az eltiport forradalom és szabadságharc után frissen megalakult munkásőrség Pest megyei elnöke. Korábban a Néphadseregnél szolgált, onnan vezényelték át. Kiss Dávid történeti munkája szerint Arató ezredes 1956 előtt a 9. lövész hadtestparancsnokság politikai osztályvezetője volt, majd a forradalom idején (önéletrajza és dossziéja szerint) kinevezték „a Hadsereg Politikai Osztályvezetőjévé”.Sajnos nem írt részletesen erről az időszakról, de sejthető, hogy mindent megtett a rendszer védelmében. Áthelyezése lojalitása eredménye volt.
Aranyélete volt a munkásőrségnél
Arató ezredes és társai 1957-től részt vettek az „ellenforradalmárok” kézrekerítésében, de a munka mellett azért az italozásra is maradt ideje. Vizsgálati anyagát olvasva megállapithatjuk: igazán aranyélete volt: „Arató Jenő ezds. megyei pk. a járási munkásőrségek ellenőrzése alkalmával gyakran felkereste a megyében lévő állami borpincéket, a váci szeszfőzdét, ahol bort és szeszesitalt fogyasztott térités nélkül. Felhasználta ehhez a járási parancsnokok szivességét és azt a körülményt, hogy ezeknek a vállalatoknak dolgozói között vannak munkásőrök.”
Ebből még nem lett volna ügy, Arató csak azt tette, amit a hatalom kegyeltjei mindenkor (most is): visszaélt a helyzetével. Ugyan ki utasította volna vissza a megtorlás legkeményebb évében a munkásőr egyenruhában pöffeszkedő ezredes elvtárs kérését? Más kérdés, hogy a politikusokhoz hasonlóan ő is csak szóban vetette meg a régi rend kultikus helyeit, nem a talponállókban, munkásszállókban, restikben, inkább a környék előkelőbb helyein portyázott: „Gyakran kereste fel azon kivül Arató ezds. a megyében a Gödöllő-i vadászházat, a Dömsöd-i halászcsárdát és budapesti mulatókat, éttermeket ahol éjfélig, sőt néha tovább is szokott tartózkodni.” Azaz: élte a hatalom által megbélyegzett, kitelepített, esetenként halálba kergetett egykori urak életét. Azért ugye érezzük a sorok között megbújó finom feddést: „éjfélig, sőt néha tovább is”!
Ha ivott, verekedett Arató elvtárs
Arató elvtárs részegeskedéséből, mulatozásaiból nem lett volna ügy, de belőle sem a legjobb énkét hozta elő az ital: „Több esetben előfordult, hogy nagyobb mennyiségü szeszesital fogyasztása következtében berugott, amikor környezetével szemben kötekedő, verekedő, goromba volt. Ilyen körülmények között történt hogy október elején a budakalászi borpincéből ittas állapotban jött gépkocsin budapestre Banai István fegyvermesterrel. Arató Jenő a gépkocsiban tettlegesen bántalmazta Banai elvtársat, akinek arcán könnyü sérülést okozott.”
Ezt talán még elnézték volna az ezredesnek, de kiderült, hogy beosztottai elagyabugyálása hozzátartozott a napi rutinhoz: „Ezeken az italozásokon Arató elvtárssal gyakran részt vett Molnár Bálint megyei pk. helyettes és Bártfai Gyula elvtárs a megyei törzs tagja. A budakalászi esetet megelőző napon Arató, Molnár és Árvai Mátraházára mentek látogatóba. Visszajövet megálltak Gyöngyösön, ahol 2-3 liter bort fogyasztottak, amitől kissé berugtak. Ez alkalommal Arató elvtárs Bártfai Gyulát, Molnár Bálint elvt. pedig Kovács Jenő gépkocsivezetőt bántalmazta”.
Ezek a sorok már-már a kultikus Roncsfilm jeleneteire emlékeztetnek, a főnök az egyik talpast csépelte, helyettese meg a sőfort. Utóbbi ráadásul állandóan leitatták: „Előfordult az is, miszerint nemcsak eltürték ilyen uton a gépkocsivezetőnek, hogy velük igyon, hanem néha Arató elvtárs maga hivta inni Kovács Jenő gépkocsivezetőt. Egy ilyen esetben Aszódon Kovács Jenő gkv. annyira berugott, hogy idegen személyt kellett fogadni, aki a gépkocsit Budapestre vezette”. (Arató elvtársak balszerencséjére ekkor még nem volt sofőrszolgálat).
Aratóék és a hírhedt benzinpénz
Nem lenne kerek ez a kelet-európai, szocialista történet az ügyeskedés, csencselés nélkül, ami azóta is megfertőzi a magyar társadalmat. Természetesen Arató elvtársék is elszórakoztak a benzinpénzzel, ami azóta valóságos népszokássá vált nálunk: „Arató elvtárs jogtalanul – az országos parancsnok tiltó rendelkezésére ellenére – gyakran használta a parancsnokság gépkocsiját és üzemanyagát magáncélra, Budapesten munkaidő után mulatók látogatására, valamint 1-esetben Mátraházára, 1-esetben Gyöngyösre, 2-3 esetben pedig Pécsre. A hizányzó üzemanyagot különböző vállalatoktól kérték és kapták Cegléden, Nagykátán, Csepeli Autógyárban térités nélkül”.
Persze nem csak a benzinnel lehetett „okoskodni”: „Ez év juliusába Arató elvtárs kért, és kapott 75 drb. typuscsomagot a Vöröskereszt pestmegyei szervezetétől azzal a céllal, hogy azokat a rászoruló munkásörök között kiosztják. A csomagokat a mai napig nem osztották ki. A csomagokat Arató elvtárs felbontotta és egy részét 4525. - Ft. értékben eladták a Kiskunfélegyháza Földmüvesszövetkezetnek, 3620. - Ft-ért. A csomagok egyrészét, hus-konzerveket, szardiniát különböző alkalmakkor a parancsnokság tagjai és vendégek elfogyasztották, egyrésze /csokoládé, kávé/ hiányzik, amivel nem tudnak elszámolni”.
Természetesen Arató elvtárs úszta meg az egészet
Három-négyezer forint – hiába ért fel egyhavi fizetéssel, mindenképp szánalmas összeg, ugyanakkor nagyon is jellemző. Sok-sok kicsi ajándékcsomag tűnt el azokban az évtizedekben (és azóta is), ez a kistílű mutyizás Magyarország védjegyévé vált. Szardiniás, húskonzervek bulik, ingyen iszogatások, eszegetések, tankolások mindenhol – így élt a kádári megtorlás korának kiskirálya. Az ügy megoldása is tanulságos, vajon ki úszta meg az egészet? Igen, Arató ezredes elvtárs. Bár a Pest megyei fő-fő munkásőr „szigorú megrovást” és „irásbeli feddést” kapott (kiderült, hogy a Néphadseregben is voltak már hasonló ügyei), valójában olcsón megúszta. Helyettese rosszabul járt: „Miután szintén mértéken felül szereti az italt, szoros kapcsolata Arató Jenő elvtárssal mindkettőkük fejlődésére (nevetni ér), magatartására káros hatással van. Azért Molnár Bálint elvtársat el kell helyezni jelenlegi beosztásából. Amennyiben a munkásőrségen belül megfelelő munkakör részére nincsen, úgy vissza kell adni a honvédséghez”. (Avagy: vissza a feladóhoz a romlott gyümölccsel). A legrosszabbul természetesen az egyszerű munkásőr, Bártfai sorsa alakult. Nem elég, hogy Arató megverte, még a munkásőrségtől is felmentették, így búcsút inthetett az egyenruhának és a fizetésnek.
Arató ezredes semmit sem változott
Arató elvtárs természetesen a helyén maradt, és a dossziéban található további fenyítések szerint továbbra is szívesen vezetett részegen – kétszer is balesetet okozott. „Feddés – Jogtalan gépkocsi igénybevétel és balesetokozás. 1964”. „Megrovás – Engedélynélküli gépkocsivezetés közben balesetokozás. 1969. márc. 25.”.
Nem tudni, hogy a balesetekben ki sérült meg, egy munkásőr-ezredes esetében szó sem lehetett komolyabb büntetésről. Később még több ideje volt inni: még ötvenéves sem volt, amikor saját kérésére nyugdíjazták, utolsó munkahelye a Pécsi Bányászat volt, ahol pártibizottsági titkárként „dolgozott”. Arató elvtárs jó kommunistaként és (valószínűleg) alkoholistaként öregedett meg: összesen 13 kitüntetést kapott, legutoljára a kiváltságosaknak járó Vörös Csillag Érdemrendre tartották érdemesnek. És az azzal járó kiemelt nyugdíjpótlékra.
A cikk főképe csak illusztráció, két fotóból lett összemontázsolva (forrás: Fortepan.hu).
