Példamutató levél: Kodály tiltakozása a forradalmárok kiirtása ellen

A legkevesebb, hogy bátornak, hősiesnek nevezzük Kodály Zoltánt, aki a kádári megtorlás sötét éveiben mutatta meg, hogy mi az emberi tartás. A világhírű zeneszerző Kádár János államminiszterének írt a halálra ítélt Mécs Imre felmentésének ügyében. "Az 56-ban kimentek hiányát hogyan pótoljuk, ha kiírtjuk az ittmaradtakat, akik kimehettek volna" - írta akkor, amikor a legtöbben megszólalni is féltek.

MEZŐ GÁBOR - Hamvas Intézet

Nem titok, hogy A Hálózatban megjelent cikkek többsége a Kádár-rendszer kegyeltjeivel, ügynökökkel, árulókkal, tönkretett emberekkel foglalkozik, ezért is üdítő, amikor példamutató emberekre, tettekre emlékeztethetünk. Mint most Kodály Zoltánra. A világhírű zeneszerző és népzenekutató különleges helyzetben volt a Kádár-rendszerben. Nem számított sem barátnak, sem ellenségnek, tekintélye megóvta, és elég erős volt ahhoz, hogy másokért is kiálljon. Kodály 1958. december hetedikén bátor, nyílt levelet írt Kállai Gyula államminiszternek, amelyben a halálra ítélt Mécs Imre ügyének felülvizsgálatát kérte. A levél a rendszerváltozás után, 1990-ben vált ismertté, Mécs – akit későbbi politikai tevékenysége miatt az 56-osok jelentős része árulónak tartott és tart – szerint Kodály fellépésének köszönhetően kímélték meg az életét. A Hamvas Intézet archívumában megtalálható a rövid, de annál értékesebb levelezés másolata. Kodály Zoltán ezt írta Kállainak:

„Kedves Kállai elvtárs, megint halálra ítéltek - törvénytudók szerint jogtalanul - egy 24 éves elektromérnököt. Az 56-ban kimentek hiányát hogyan pótoljuk, ha kiírtjuk az ittmaradtakat, akik kimehettek volna (ezt a két szót Kodály Zoltán aláhúzta – a szerk.), ha akarnak. De nem akartak, ezért ez legyen a sorsuk?

Minden kérésem az, légy szíves odahatni, hogy a legfőbb ügyész figyelmére méltassa a védő fellebbezését. Írtam ugyan neki, de nem ismerem személyesen, s nem tudom megkapja-e.

Elvi szempontból kívánatosnak tartom, hogy vége legyen már a justizmordok sorozatának. Mennél több családot, egyént érint, annál jobban növekszik a gyűlölethullám, amivel végre semmiféle Kormányzat nem tud megbirkózni. "Oderint dum metuant" (Cicero: Amíg félnek, csak gyűlöljenek - a szerk.) alapján nem lehet tartósan kormányozni, legkevésbé magyarokat. Remélve, hogy ebben egyetértesz, közlöm a fellebbezés számát. 1958 Bfl. 25826. Mécs Imre IX. r. vádlott. Szíves köszönéssel Kodály Zoltán”.

„Justizmordok (ártatlanok elítélése – a szerk.) sorozata”, „gyűlölethullám”, „kiirtás” – kevesen engedhettek meg ilyen őszinte kijelentéseket a kádári megtorlás legsötétebb éveiben. Akkor, amikor a rendszer feje így elmélkedett zárt körben: „Nem tudtuk elérni az ellenforradalom fő vezetőinek, kezdeményezőinek nagyobb mértékű fizikai megsemmisítését<…> Arról beszéltünk, hogy sokkal jobb lett volna 5-600 embert halálra ítélni, akkor 30 000 emberrel kevesebbet kellett volna börtönbe csukni” – magyarázta Kádár János a Politikai Bizottság 1957. decemberi 10-i ülésén (a kádári megtorlásról bővebben itt és itt). Egy évvel Kodály levele előtt...

Kállai elvtárs Mécs ügyében Nezvál Ferenc igazságügyminiszterhez, a kádári megtorlás kegyetlen ügyintézőjéhez fordult. Leveléből – is – kiderült, hogy Kodály már másokért is kiállt korábban.

„Feljegyzés Nezvál elvtársnak

Kodály Zoltán fordult hozzám azzal, hogy Mécs Imre 24 éves elektromérnököt „jogtalanul” halálra ítélték. <…> Kodály már több izben fordult a pártközponthoz hasonló kéréssel. Ezekben az esetekben is kiderült, hogy Kodályt helytelenül tájékoztatták azokban a kérdésekben, amelyekkel hozzánk fordult. Valószínűleg most is ez a helyzet. Ahhoz, hogy valamit válaszoljak neki, szükségem van a tények ismeretére. Kérem Nezvál elvtársat, ennek értelmében adjon tájékoztatást nekem.

Budapest, 1958. december 11.”

Nezvál elvtárs hamar válaszolt, leveléből kiderült, hogy – látszólag – szó sem lehetett enyhítésről:

„Kedves Kállai Elvtárs!

Megvizsgáltam a <…> büntető ügyet, amelynek IX. r. vádlottja Mécs Imre. Megállapítottam, hogy nevezett az ellenforradalmi időszakban főbenjáró büncselekmények sorát követte el. Az itéleti tényállás szerint az ellenforradalom fegyveres leverése után résztvett egy csoport államellenes szervezkedésében, amelynek kapcsolata volt a Honvéd Kórházban, az Egyetemeken és a Csepelen működő hasonló ellenforradalmi szervezkedésekkel. A csoport kapcsolatot létesített az angol követséggel, kémtevékenységet folytatott, egyes tagjait Bécsbe küldte, hogy Király Bélától kérjenek irányitást. Fegyverekkel is rendelkeztek és tevékenységüket 1957 márciusáig, leleplezésükig folytatták. Az elsőfokon hozott ítélet nem jogerős, mert az elitélt enyhités végett fellebbezett, – így a bünügyben másodfokon a közeljövőben majd a Legfelsőbb Biróság dönt.

Budapest, 1958. évi december hó 19. napján.”

Erre alapozva írta meg Kállai válaszlevelét Kodálynak, a sorok között megdorgálta, megfenyegette a zeneszerzőt. Kállai hivatalos levele szerint Mécs ügyében szó sem lehet enyhítésről, hiszen „főbenjáró bünök sorozatát” követte el:

„Kedves Kodály Elvtárs!

December 7-i leveledben hozzám intézett kérésedre megvizsgáltattam Mécs Imre elektromérnök ügyét. Mécs Imre – fiatal kora ellenére – 1956. nov. 4., tehát az ellenforradalom fegyveres erőinek szétzuzása és leverése után egy ellenforradalmi csoport államellenes szervezkedésében vett részt és e csoport tagjaként főbenjáró bünök sorozatát követte el a Magyar Népköztársaság alkotmányos állami és társadalmi rendje ellen... Így, hogy már(Kállai húzatta ki – a szerk.) Magad is látod – itt nem egyszerüen arról van szó, hogy ez a fiatal elektromérnök „kimehetett volna” – ahogy Te irod – hanem arról, hogy ez a fiatal elektromérnök tudatosan lépett a népi demokrácia ellen elkövetett akciók utjára <…> Ez nem justizmord, – bátran mondhatjuk, hogy 1956. nov 4., a Magyar Szocialista Munkáspárt, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fellépésétől kezdve, végképp megszünt hazánkban minden törvénysértés <…> Kedves Barátom! Ugy látom, hogy ebben a kérdésben rossz tanácsadók helytelenül tájékoztattak és rossz ügy védnökének nyertek meg. Márpedig a rossz ügy támogatása – a jó akadályozását jelenti. Remélem, hogy ezzel egyetértesz. Baráti üdvözlettel:”.

Tollal írt kiegészítés - eltűntek a főbenjáró bűnök?

Bár Kállai levele felér egy önmaga elleni vádirattal – megszűnt törvénysértések... –, igazán érdekessé az a tollal írt kiegészítés teszi, amit a levél aljára jegyeztek (az, hogy ki, nem világos). Kállai a gépelt levélben szóba sem hozta az enyhítés kérdését, de a hozzáfűzés megváltoztatta az üzenetet: „Szénási legfőbb ügyész információi szerint a fellebviteli tárgyaláson Mécs I. itéletét megváltoztatják, mivel az elöző ítélet nem állt arányban az elkövetett büncselekménnyel”.

Ezt azért nehéz mire vélni. Kállai megírta a levelét, amiben elutasította Kodály kérését, hogy aztán Szénási Géza legfőbb ügyészre hivatkozva mégis a halálos ítélet megváltoztatását ígérjék. Így bár eleinte mind Nezvál, mind Kállai elvtárs Mécs főbenjáró bűneiről írt, a levélhez fűzött megjegyzésben már teljesen másról volt szó. Nem tudjuk, mi történt, az biztos, hogy Mécs – akinek négy társát is kivégezték – végül börtönbüntetést kapott. Hogy ebben mekkora szerepe volt Kodály Zoltánnak, azt csak a megtorlógépezet apróbb, nagyobb fogaskerekei tudnák megmondani.