Sárközi Mátyás: Tudtuk, hogy Kutasi nyilas volt, de nem sejtettük, hogy besúgó is
Különleges cikk következik, amelyben a néhai ügynök jelentéseire egyik célpontja "válaszol". Kutasi Kovács „Denoix” Lajos a kádári hírszerzés titkos munkatársaként megfigyelte, manipulálta a magyar emigránsokat a hetvenes, nyolcvanas években. Sárközi Mátyást is megpróbálta behálózni, de nem járt sikerrel. A ma is rendszeresen publikáló író, szerkesztő levelemre válaszolva azt írta: tudták Londonban, hogy Kutasi Kovács 1944-ben újságíróként a nyilasokat szolgálta, de ügynökösködése meglepetésként érte. Sárközi „nagyképűsködő, kellemetlenül nyájaskodó” emberként jellemezte „Denoix” -t.
„Azt mindig tudtam, azaz itt Londonban mindannyian tudtuk, hogy Kutasi Kovács Lajos 1944-ben újságíróként hogyan szolgálta a nyilasokat, és én ezért, ha csak tehettem, kerültem a társaságát. Amúgy sem volt rokonszenves személyiség: nagyképűsködő, kellemetlenül nyájaskodó férfiú volt, és gyenge író. De nem sejtettük, hogy besúgó” – írta Sárközi Mátyás író, szerkesztő, miután cikkem megjelenése előtt megkerestem a róla is jelentő titkos munkatárssal kapcsolatban. „Nagyképűsködő, kellemetlenül nyájaskodó” – fogalmazott, s talán nem mellékes, hogy bennem is hasonló kép alakult ki „Denoix”-ról tizenegy (!) - nyolc beszervezési (BT) és három munka (MT) - dossziéja elolvasása után. Más kérdés, hogy ez a „kellemetlen nyájaskodás” hasznos munkatárssá tette, így került közel tartótisztjei utasítására az újabb és újabb áldozatokhoz, gyakran olyan emberekhez, akiket antipatikusnak jellemzett (általában azokat, akik nem szívelték őt).
Leleplező cikkemben említettem, hogy a különböző hírszerzői tesztek, megoldott vizsgafeladatok után 1972 áprilisában szervezték be Kutasi Kovácsot. A többoldalas megállapodásban részletesen leírták a feladatait, ezek közé tartozott a BBC magyar osztályának megfigyelése is. Egészen pontosan:
„Információszerzés a BBC magyar osztálya tevékenységéről és a rádió néhány magyar alkalmazottjának– Nagy Kázmér, Siklós István és Sárközi Mátyás – tanulmányozása”.
Információszerzés / Forrás: ÁBTLKutasi Kovács mindhárom felsorolt emigránsról jelentett, de amíg Nagy Kázmér (sikeres manipulálásával későbbi cikkemben foglalkozom) már beszervezése előtt a barátja volt, addig Siklós István és Sárközi Mátyás távolságtartását nehezen küzdötte le, utóbbinak nem is férkőzött a bizalmába. Ennek megfelelően Sárközi 1975-ben még csak mellékszereplőként tűnt fel „Denoix” jelentésében (ekkor még nem tudta alaposabban tanulmányozni): „Sárközi Mátyás nem akar már sokáig a rádiónál maradni. A Hamstead-i galériája igen szépen megy és mint Molnár Ferenc örökös is szép összeget kap a nagyapai jogdíjakból. Londoni házuk mellé most nemrég Franciaországban vásároltak Sárközyék egy vidéki nyaralót” – jelentette Kutasi Kovács, két évvel később pedig már arról informálta a hírszerzést, hogy Sárközi otthagyta a BBC-t: „Nagy meglepetést keltett, hogy Sárközi Mátyás felmondott a BBC-nek. /Festőmüvészként müködik tovább./”.
Az 1981 márciusán készült jelentés is távolságtartásról árulkodik: „<…> a következő rövid tájékoztatást adta Sárközi Mátyás jelenlegi helyzetéről: 1980-ban tért vissza Londonba. Egy nagyon jól menő művészgalériát nyitott Hamsteadban, amely London legelőkelőbb művésznegyede. A bolt maga nem nagy, de a forgalma igen jövedelmező. A BBC-vel való kapcsolata nem teljesen világos ügynökünk előtt.”
Nem is lehetett "világos", mivel Sárközi Mátyás nem nyílt meg igazán „Denoix” előtt, kölcsönös szimpátiáról szó sem volt: „Kutasival sajnos együtt kellett dolgoznom, mert közösen szerkesztettük az Októberi Tükör című londoni lapocskát, Pátkai Róbert evangélikus püspök kiadványát. Lajos legalább a tördeléshez értett, mint szélnek eresztett brazíliai lapszerkesztő – emlékezett levelében az író. – Egyszer voltunk nála vendégségben, veje Vásáry Tamás szép házában, London Golders Green városnegyedében, ami a jómódú zsidók kellemes kertvárosa.
Lajos biztosan nem örült, hogy sok pajeszos ortodox zsidó jár arrafelé az utcákon, de szerény jövedelmű ember lévén elfogadta, hogy Vásáryék villájában lakjon
A felesége szobrászkodni kezdett, nekünk pedig, a feleségemmel, műkereskedésünk volt a Golders Green-nel szomszédos Hampstead művésznegyedben
Ez a „visszautasítás” sem erősíthette meg a kapcsolatot („Denoix” jelentéseiből látható, hogy kifejezetten sértődékeny ember volt), de Kutasi Kovácsnak tartótisztje parancsára mégis közelednie kellett, miután még abban az évben (1981-ben) erre utasították:
„Folytassa Sárközi Mátyás, Czigány Lóránt és Gömöri György tanulmányozását /készitsen jelenlegi arculatukról jellemzéseket”.
Kutasi Kovács a következő nyáron – 1982-ben – elő is állt egy alaposabb elemzéssel: „<…> feladatai közé tartozik Sárközi Mátyás tanulmányozása. Ennek megfelelően épiti és tartja vele a kapcsolatot. Ujabb ismereteiről – amelyek segitik Sárközi személyének, személyiségének megitélését – ügynökünk a következőket jelentette: »Április 5-én látogattam meg Sárközi Mátyást <…>
Interjut készitettem vele az 'Amerikai Magyar Népszava' számára, mint Molnár Ferenc unokájával
<…> Sárközinek igen sulyos komplexumot jelent neves irodalmi rokonsága <…> nyilván a neves irodalmi elődökkel kapcsolatos kisebbségi érzését igyekszik levezetni úgy, hogy egyéni állásfoglalásait kihangsulyozza. Ugy látom, igen mély nyomokat hagyott benne a német megszállás, amikor sárga csillag viselésére kötelezték, apját elhurcolták és neki, anyjával bujkálnia kellett. Ez a gyerekkori zsidókomplexszum is meghatározza magatartását, noha kereszténynek született és az apja is az volt.«”.
A hírszerzést inkább Kutasi Kovács jelentésének folytatása érdekelte, amelyből kiderült, hogy Sárközi Mátyás nem volt hajlandó kiegyezni Kádár elvtársékkal: „A Magyar Irószövetségben történt változásokat igen kedvezőnek tartja, de hozzáfüzi: »Most már csak Aczél Györgynek kellene mennie« – folytatta „Denoix”. – Arra kérdésemre, hogy »soha nem akarsz hazamenni?«, azt válaszolja, hogy a »soha« kissé tulzás, de »amig ez a banda van«, s olyan dolgok történnek mint a felesége vizumügye, addig semmiképpen.”
Sárközi Mátyás mostani levelének hála, már ismerem ennek a "vizumügynek" a történetét. Jellegzetes életkép ez is: „Feleségem szülei még éltek a rendszerváltás előtt, és ő többször hazalátogatott, mivel a súlyosan szívbeteg édesanyja nem vállalkozott a londoni útra. Kezdetben nem adták meg feleségemnek a vízumot. Volt a követségen egy jóindulatú, értelmes, Kallós
Próbáljon meg valamelyik hazai befolyásos ismerőséhez fordulni segítségért.
Ferenczy Béni feleségéhez, Erzsikéhez, anyám <Sárközi Márta szerkesztő, műfordító - a szerk.> barátnőjéhez fordultunk, aki moszkovita kommunistaként ment hozzá Ferenczyhez, és hódolói között tudhatta Aczél Györgyöt. Aczél azonnal elintézte Ili vízumkérelmének kedvező elbírálását, de csak néhány napos beteglátogatásra kapott engedélyt. Budapesten kérte, hogy hosszabbítsák meg a tartózkodási vízumát. Evégett behívták az Andrássy út elején lévő idegeneket ellenőrző hivatalba, ahol egy tiszt elbeszélgetett vele.
A hosszabbítást megadta, de előbb azt mondta Ilinek: – Nézze, mi azért nem adunk magának egykönnyen vízumot, mert a férje a magyar kormány ellen fejt ki tevékenységet. Nem elég, hogy a BBC Magyar Osztályán dolgozik, de ráadásul amerikai megbízásból felforgató könyveket és emigráns folyóiratokat ad át kilátogató magyar állampolgároknak és erdélyi értelmiségieknek. Hallottuk például, hogy a házukban járt e célból Haraszti Miklós. Erről mit tud?
– Én nem is tudom, hogy Haraszti nálunk volt. Önök honnan tudják?
– Vannak embereink Londonban, sok mindenről tudunk.
– Nem tudom, kik járnak nálunk – felelte Ili –, mert ha jönnek könyvekért a magyarok, általában fennmaradok az emeleten. Hajnalig ott ülnek, és megisznak egy üveg whiskyt.
– Örülnénk, ha a férje felhagyna ezzel a könyvosztogatással - mondta a tiszt.
– A férjem lelkes magyar, Magyarországnak drukkol - jegyezte meg Ili.
– Lehet, hogy az országnak drukkol, de nem a kormánynak.
– Ó, én azt hittem - színlelt csodálkozást okos feleségem -, hogy a kormány az országot képviseli, és a két dolog ugyanaz.
– Na, jó, kap még egy hét tartózkodást – kedvetlenedett el a hivatalnok”.
Valahogy így mentek a dolgok a Magyar Népköztársaságban.
Nem, amíg ez a banda van hatalmon
Láttuk, hogy Kutasi Kovács Sárközinél is feltette a kötelező kérdést(„Soha nem akarsz hazamenni?”), de az író határozott véleményével leszerelte. Így egészítette ezt ki most nekem: „A hazatérésemről biztosan kérdezgetett, de én 1956 november 29-én, amikor átsétáltam Ausztriába (ott tudtam meg, hogy egy aláaknázott mezőn keresztül), megfogadtam, hogy amíg a forradalmat, életem nagy pozitív történelmi élményét (mert korábban negatív élményeim is voltak) nem forradalomnak nevezik, ami volt, hanem "ellenforradalom"-nak, addig még csak el sem látogatok Magyarországra. Így harminchárom év után először tűntem fel Budapesten, 1989 októberében, hogy ott lehessek október 23 első szabad megünneplésén” – írta az író (emigrálásáról írt publicisztikája itt olvasható).
Gombos antiszemita cikkeit kereste
S most térjünk vissza „Denoix” 1982-es „elemzésének” végére: „
Gombos Gyula otthon megjelent könyvével kapcsolatban megjegyzi, hogy Gombos a negyvenes években kompromittáló anti-szemita cikkeket írt és valaki itt külföldön szerette volna azokat megszerezni, de nem sikerült”.
Touché! Azért ez elképesztő jelenet lehetett. Könnyű elképzelnem Kutasi Kovács riadalmát, talán egy pillanatra ki is esett a szerepéből. Micsoda, utána akarnak nézni Gombos antiszemita cikkeinek? Sárközi Mátyás levelét ismerve („tudtuk <…> hogyan szolgálta a nyilasokat”) ez célzás lehetett a nyilas múltját elfelejteni, elfeledtetni próbáló ügynök előtt. Sárközi személyes tragédiáját ismerve (ebben a publicisztikában leírta, hogyan élte túl a nyilasterrort, s azt is, hogy édesapja nem tért haza a balfi haláltáborból) azt gondolom, még dicséretesen visszafogott volt Kutasi Kováccsal. Azzal az emberrel, aki 1944. októberében, a vidéki zsidóság deportálása és a nyilas puccs után ezt írta:
„Mégis a legfeltünőbb ami pesti utcák képét megváltoztatta, hogy nem találkozunk csatangoló, fölényeskedő, gúnyosan ránk nevető sárga csillagos zsidókkal, a kitömött vállú, semmittevő jampecek is eltűntek. Helyettük a Nyilaskeresztes Párt párszolgálatosainak fegyelmezett egyenruhásai adnak egy új színt a pesti utcának”.
Ez volt az ifjú Kutasi Kovács szép új világa. S ha azt gondoljuk, hogy évtizedekkel később lelkiismeretére hallgatva (hiszen rossz nyilasból „jó kommunista" lett) megpróbált kedvező képet kialakítani Sárköziről, akkor tévedünk. „Denoix” lojalitásuk, megfoghatóságuk szerint csoportosította az embereket, voltak, akiket be lehetett vonni az állambiztonsági játszmákba, s akadtak, akiket nem.
Sárközi Mátyás a Magyar Népköztársaság „ellenségei” közé tartozott, így nem véletlen, hogy „Denoix” jelentéseiben rosszindulatúan, lekicsinylően jellemezte minden munkáját – például 1980-ban kiadott könyvét:
„»A Rákosi korszak irodalompolitikája« egy igen gyatra kiállitásu, mintegy 150 oldalas könyvecske, amely a Fehér Holló kiadásában jelent meg. <…> A könyv mindössze 600 példányban jelent meg, IBM szedéssel, gyenge kivitelü kötésben. <…> »Denoix« véleménye magáról a könyvről a következő: »Ilyenfajta kötetet összeállítani – megtüzdelve a Rákosi korszak irodalmának idézeteivel – nem nehéz és tulajdonképpen érdemes irodalmi vállalkozás. Sárközi azonban olyan szubjektív kommentárokat fűz az idézetekhez, vagy az egyes írók személyéhez, amelyek az egész könyv dokumentációs értékét kérdésessé teszik. Sárközi egyébként maga egy rendkívül komplex egyéniség, ami érthető, hiszen az apja kiváló író és költő volt és nagyszülei között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Molnár Ferenc és Vészi József. Ráadásul édesanyja is nagy szerepet játszott a magyar irodalomban. De! Ilyen háttérrel csak olyan tehetség tud megküzdeni, mint Karinthy Ferenc, Karinthy Frigyes fia«”.
A szocializmusban ünnepelt, ma már mérsékeltebben méltatott Karinthy Ferenc példaként emlegetése akkoriban – a nyolcvanas években – még felért egy tőrszúrással.
„Az Irodalmi élet a Rákosi korszakban valóban gyatra kiállítású kis magánkiadvány volt, azért írtam meg, hogy rögzítsem emlékeimet a Rákosi-korszak irodalmi életéről, mielőtt elfelejteném a házunknál, az ország legkiválóbb nem-kommunista íróitól hallott történeteket” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Sárközi Mátyás. – A kiadványomat azután szamizdatban terjesztették odahaza. Könyvként, kibővítve, csinos kötetben, a Kortárs adta ki A bizarr évei címmel, 2009-ben. Jó kritikát kapott”.
Miután világosan kiderült, hogy Sárközinél szóba sem jöhetett a hazatérés, Kutasi Kovács nem is nagyon próbálta manipulálni (volt más dolga, "csúcséveiben" tizenöt-húsz emberről jelentett egyszerre, emigráns-kiadványokat és szamizdatokat szállított tartótisztjeinek), bár megfigyelését folytatta. Sőt, még ki is emelte! „Denoix” titkos munkatárs a nyolcvanas évek vége felé felírta "emigránstársa" nevét arra az egészen rövid listára, amelyet a hírszerzés számára készített az „ellenséges elemekről”.
„A találkozó során felkértem »Denoix«-t, hogy készitsen részünkre egy összeállítást az angliai irodalmi-értelmiségi emigráció azon prominens személyeiről, akik még jelenleg is a potenciálisan az ellenséges emigrációhoz tartoznak, illetve akiket sulyuknál fogva célszerü a jövőbe is figyelemmel kisérni. »Denoix« a listát össze is állitotta a következő személyekről: Siklós István Sárközi Mátyás Gömöri György Czigány Lóránt Schöpflin György
Utólag csak annyit fűzhetünk hozzá: egy ilyen listára felkerülni
felér egy kitüntetéssel
. Tanulmánykötetem jövőre fog megjelenni a
gondozásában, a következő cikkekben Kutasi Kovács nyilas cikkeivel folytatom. (Sárközi Mátyás kedves válaszlevelét ezúton is köszönöm!).
