A célkeresztben: „Bíboros” – SZDSZ-es, majd DK-s politikus lett az emigráns mérnökre dolgozó ügynökből
Azonosítás / Forrás: A filmből
Vasárnap mutatja be a Duna Televízió azt a dokumentumfilmet, amely a Keresztyén Ifjak Egyesületének tagjának, Bíró Györgynek és családjának a megfigyeléséről, az ellenük folytatott állambiztonsági játszmákról szól. Az 1956-ban letartóztatott, a forradalom alatt kiszabadított, majd emigráló Bírót családjának itthon maradt tagjaival próbálták zsarolni, manipulálni. Ebben vett részt „Temesi”, aki Bíró kosárlabdázó lányának, Bíró Katalinnak az edzője volt. A „Temesi” fedőnév Kard Aladárt takarta, aki olyan sikeresen dolgozott, hogy később impexes lett, majd a rendszerváltás után az SZDSZ színeiben lett önkormányzati képviselő. 2014-ben már a DK-nál próbálkozott, akkor, 83 évesen azzal lett hírhedt, hogy különösen nevetségesen retusált fényképét minden idők egy legrosszabb trükkjének nevezték.
Most vasárnap, február 25-én 19:45-kor mutatja be a Duna Televízió Kabay Barna és Petényi Katalin dokumentumfilmjét, a „Bíboros” - Az állambiztonsági szervek célkeresztjében című alkotást. A film Bíró Györgynek (akit „Bíboros” fedőnéven figyelt meg az állambiztonság), feleségének és azon magyaroknak állít emléket, akik mind a második világháború korszakában, mind azután az ország függetlenségéért küzdöttek. Előbb a német, később a szovjet hegemónia ellenében. Bíró tagja volt a Keresztyén Ifjak Egyesületének (KIA), amely a háború után azon szervezkedett, hogy Magyarország a szovjet blokktól függetlenedve csatlakozzon az „európai unióhoz”.
Bírót és társait 1956 tavaszán tartóztatta le az ÁVH, a forradalom alatt Darvas Ivánék a többi politikai fogollyal együtt kiszabadították, majd novemberben elhagyta az országot. Két már nagyobbik lánya később disszidált, de felesége és a két fiatalabb lány Magyarországon maradt. Őket és a kint élő Bírót is végig megfigyelték, hátráltatták, itt maradt családját kihasználva akarták rávenni az emigránst, hogy kint a Magyar Népköztársaságnak dolgozzon. Sikertelenül.
Bíró György lánya, Bíró Katalin néhány évvel ezelőtt kereste meg a Hamvas Intézetet, a dossziékból, iratokból lassan összeállt a kép, hogy mi történt a családdal a színfalak mögött, milyen játszmákat folytatott az állambiztonság. A múlt átértékelődött. A hölgy az ismert rendezőt, Kabay Barnát bízta meg azzal, hogy készítsen dokumentumfilmet történetükből. Az elkészült film egyszerre megrázó és szép, a család végül mind a szétszakítást, mind az állambiztonság fondorlatait túlélte, és végül egymásra találhattak – Angliában. A mikrotörténet mögött viszont ott a múlt: számtalan hasonló történetet odaképzelhetünk mögé. Most a film kapcsán bemutatnám azt a hálózati embert, aki csak „Temesiként” szerepel, de már korábban pontosan beazonosítottuk, hogy kiről van szó.
Még kosarazni sem hagyták
Bíró Katalin kosárlabdázott, és igen nagy tehetségnek számított. Háttere miatt nem utazhatott külföldre a csapattal, a BM titkos iratokban utasította a szövetséget, hogy ne játszassák.
Bár egyszer-egyszer kiengedték Bulgáriába és Lengyelországba, annak is oka volt. Azt gondolták, hogy édesapja felkeresi majd, ezért előre értesítették a bolgár és lengyel titkosszolgálatokat, hogy tartóztassák le, ha megjelenik.
A fiatal lánynak fogalma sem volt arról, hogy a leggátlástalanabb ügynök mindig a közelében volt. „Temesi” a női ifjúsági válogatott edzőjeként jelentett róla. Az állambiztonsági iratok szerint először „társadalmi kapcsolatként” alkalmazták A tanúba illő nevű Sütő és Tésztaipari Kísérleti Intézet mérnökét, de Bíróék ügyében már komoly feladatokat vállalt.
„Úgy jelentett, hogy a családba is beférkőzött – mondta róla Bíró Katalin, aki csak az iratok elolvasása után jött rá „Temesi” árulására. – A kinti családommal is találkozott, és valutát kért tőlük autóvásárláshoz. Megszervezte, hogy az anyám a feleségével menjen színházba. Be akart szervezni még embereket a saját barátjai közül is, akik szintén sportolók voltak, akik többször járnak Londonba, és jobban tudtak volna jelenteni a családomról.”
Már ebből is látjuk, hogy nem egyszerű besúgóról volt szó.
„Temesi” edzőként árulta el tanítványát, az állambiztonság megbízásából 1962-ben Londonba utazva meglátogatta a Bíró-családot, majd itthon azonosította a kint N. G. Howe néven élő Bíró Györgyöt a BM-nek.
„Fel sem fogtam akkor, hogy mi történik a háttérben. Én mindig azt hittem, hogy egyszerűen másodrendű állampolgár vagyok az apám letartóztatása és „disszidálása” miatt” – mondta erről Bíró Katalin. Az állambiztonság egyébként őt is megpróbálta beszervezni, beszállították az egyetemről, és azt mondták neki, megkapja az útlevelet, ha jelent más sportolókról, elsősorban olyan focistákról, akik elvágyódnak Magyarországról. A kosárlabdázó lány nem értette, hiszen nem is ismert futballistákat, de azt mondták, ők eljuttatják ilyen körökbe. Nemet mondott.
Most térjünk át „Temesi” személyére. Az ügynök egyértelműen beazonosítható az iratok alapján, ahol még születésének idejét, és első munkahelyét is megadták. Kard Aladárról, az SZDSZ és Demokratikus Koalíció színeiben is próbálkozó önkormányzati politikusról van szó. Kard 2015 elején azzal vált részlegesen ismertté, hogy a Cink – joggal – az ő politikai plakátját nevezte minden idők egyik legbénábban manipulált alkotásának. Valószínűleg fiatalítani szerették volna a nyolcvanhárom (!) évesen induló Kard arcát, aki 2014-ben - ahogyan korábban - az I. kerületben indult.
Impexek, iráni iroda, Reform Kiadó - gazdag életút
Karrierje az állambiztonsági iratokban is említett Sütő és Tésztaipari Kísérleti Intézetnél indult, de 1962-ben – pont akkor, amikor a legaktívabb volt a Bíró-család elleni játszmákban – a Komplex Külkereskedelmi Vállalathoz került. A rovat olvasói pontosan tudják, mi kellett ahhoz, hogy valaki erre a területre kerüljön. Nem tűnik véletlennek, hogy pont 1962-ben válthatott. Kard ezután több impexnél is megfordult, majd – életrajzából idézek – „1968-ban részt vett teheráni Kereskedelmi Iroda alapításában”. Ezután jött az Importtrade, a Zenit, az Eurocom, ahol „amerikai cégek szakmai képviseletét látta el”. Igazán a rendszerváltás időszakában indult be: „1986 és 1990 között részt vett a Reform Kiadó, az Ipari Fejlesztési Bank, és az Elcotrade Kft. alapításában.”
A felsorolt nevek mind magukért beszélnek, a Reform Kiadó zászlóshajója éppensséggel az a Reform volt, amit az állambiztonság irányított. Akkori főszerkesztője, Tőke Péter még Nagy Imréék újratemetésén is külön feladatot kapott... Kard ezzel a múlttal az SZDSZ-hez csatlakozott, így lett önkormányzati képviselő 1990-től. Most már a következő, még 1994-es Népszabadság-cikk is üzenetértékű: „Az I. kerületi polgármester-választás körülményeiről kérdezte munkatársunk Kard Aladárt, a helyi szabad demokrata frakció vezetőjét. 1990-ben az MDF-es többségű önkormányzat furcsamód őt bízta meg a kerület képviseletével a fővárosi képviselő- testületben”. Mekkora húzás ez is: az SZDSZ-szel véres harcot vívó, és abban elbukó MDF a rivális párt emberét küldte a testületbe. Aki aztán még 84 évesen is elindult a DK-színeiben.
Kabay Barna filmje persze nem az önkormányzati bársonyszékről nehezen lemondó Kard miatt érdekes elsősorban. Kiderül belőle, hogy milyen eszközökkel, milyen aljas módszerekkel dolgozott az állambiztonság. És az is, hogy igenis nemet lehetett mondani, csak az nehezebb volt, fájdalmasabb. Bíróék családja végül így is egymásra talált, de úgy, hogy nem mentek bele a Kádár-diktatúra játszmáiba.
