Teljes gőzzel a reakció ellen – Ákos Miklós ÁVH-s őrnagy megírta, Máriássy Félix megrendezte

„Pintyőkém, légy erős, mert megint könyveket olvastam.

A huszas évek után lelkesen ébred, lelkesen alszik, lelkesen pofozza, üti, csípi az üldözötteket és tapsol, amikor Hitler, ez az ismert rablógyilkos megszállja Magyarországot. Vakon hisz a fajelméletben, amíg egy napon ébredése közben arra ébred, hogy az ő származása körül is döntő baj van.

– így lelkesedett Királyhegyi Pál a Pesti Izé 1947. december hetedikei számában (pedig hol volt akkor még Szegedi Csanád). A humorista Királyhegyi ekkor még a diktatúra népszerű szerzője, társutasa volt, de nem sokkal később maga is megtapasztalhatta a rezsim valóságát: 1951-ben kitelepítették Adácsra, majd 1956-ban egészen Amerikáig menekült, ahonnan Kádárék később hazacsábították. Nem tudjuk, hogy a fenti, rövidke recenzió rendelt anyag volt-e, lehetséges, hogy igen. Ugyanebben az évben a Politikában megjelent egy sokkal kevésbé lelkes kritika:

„Ákos Miklós regénye, az >Utolsó alkalomszármazási hibájára rádöbbent jobboldali magyar köztisztviselő figuráján keresztül – a magyar >csinovnyik-középosztálystory<-ja teremt és a részletek meglepően pontos és bőséges ismerete nagyobb és távlatosabb mű írására predesztinálná a szerzőt, Ákos Miklós főhibája azonban, hogy nem ismeri az epikus szerkesztés törvényeit, hogy nem tud gazdálkodni képeivel és gondolataival.”

Jó szándékkal megírt lejárató munka

Lefordítva: egyszerű propaganda-anyag. A Népszava szintén 1947-ben megjelent cikke sem lelkesebb (csak amennyire muszáj volt): „Hőse tipikus képviselője az >úri középosztály<-nak, talán éppen a túlzott tipizálás teszi kissé fakóvá, egyéniségtelenné. Zavarja az olvasót, hogy egy ilyen szabályos sablonfigurának jut osztályul az egész különös sors: öreg fejjel, a fasizmus uralmának kellős közepén tudja meg, hogy zsidószármazású és így egész élete, antiszemita pályafutása valami belső összeomlásba torkollik. Az alak és sorsa így technikai diszharmóniában áll, ami nem válik a regény javára, Különben jó szándékkal megírt, olvasmányos könyv, becsületes író munkája. Időnként elfeledteti a sajnálatos törést.”.

Leleplezi az „úri középosztályt” – azaz: egy „becsületes író”, „olvasmányos”, „jó szándékkal megírt” könyve. Olyan óvatos kritikák ezek, amelyekből nyilvánvaló, hogy gyenge, didaktikus alkotásról van szó.

Veszélyes utca – a minimális ellenállás heroizálása

Ákos Miklós következő könyve is hasonló céllal készült, de az a valójában igencsak visszafogott és teljesen sikertelen magyarországi ellenállást próbálja heroizálni (a kommunista diktatúra fontos eredettörténete volt ez): „Pünkösd vasárnapján indul a Friss Újság új folytatásos regénye. <…> Címe: VESZÉLYES UTCA és cselekménye a német megszállás utolsó idejében, majd a felszabadulás napjaiban játszódik.

E kincs kalandos eltüntetése és lázas felkutatása körül játszódik le a VESZÉLYES UTCA regénye, amelynek cselekményén költői színekkel vonul végig egy megható szerelem története. Az új regényt, mely folytatásokban jelenik meg, napról napra fokozódó izgalommal és érdeklődéssel fogadják majd olvasóink, akik Ákos Miklós nagyszerű írásával igazán kivételes élményben részesülnek.” – reklámozta önmagát a Friss Újság.

Elvetemült szabotőr, grófné és az imperialista ügynök

Nem csak a Friss Újság közölte folytatásokban Ákos Miklós valamelyik regényét, a Világosság 1948 és 1949 között hozta le a „Villa a Rózsadombon” újabb és újabb részeit. Ez a Nyomoz az őrs felnőtt változata. Csak az utolsó részből idéznék: „Pokoli munka volt, de újabb huszonnégy óra múlva együtt állt a díszes társaság,

<...> Müller bevallotta, hogy azonos azzal a vitéz Galambos Gézával, aki mint kémelhárító tiszt teljesített szolgálatot a nyilasok alatt és nyugatról az egyik imperialista hatalom megbízásából jött vissza Magyarországra »hogy innen híreket küldjön<.<...>”.

Ákos Miklós ugyanazt a munkamódszert alkalmazta, amit később „utódja”, Berkesi András: utóbbi a katpolos, előbbi az ÁVH-s koncepciós ügyeket dolgozta át „regényekké”. Volt, amit már akkor sem gondoltak maradandónak: „>Varga Annusporbahull<. <…> Ákos Miklós alakjai jelszavakból egész vezércikkeket mondanak” – írta a Szabad Ifjúságban egészen bátran Haas Károly már 1951-ben.

Teljes gőzzel – Ákos Miklós és Máriássy Félix propagandafilmje

Ákos Miklóst, az ÁVH őrnagyát nem lehetett néhány keresetlen mondattal megállítani. Ugyanebben az évben, 1951-ben vetítették le azt a filmet, amellyel a magyar filmtörténetbe is beleírta magát. Ő és Szinetár György hozták össze a Teljes gőzzel című propagandafilm forgatókönyvét, amelyet Máriássy Félix rendezett. A mű főszereplője Pongrácz István, a „kétezer tonnás mozgalom” „hőse” volt, aki – a szovjet példának engedelmeskedve – be akarta bizonyítani, hogy a tehervonatoknál a szabályosnál jóval nagyobb terhet is lehet cipelni.

„>A munka frontján elesett – írta Szilágyi Gábor Tűzkeresztség című könyvében. – Mozdonyvezető volt, és egy 2000 tonnával rakott szerelvényt vitt, hogy a kicsinyes okvetetlenkedőket meggyőzze: a szovjet vasutasok példája nyomán a korábbinál jóval nagyobb hasznos terhet lehet és kell szállítani. Az ő személyes tragédiával végződő, de példamutató történetét kezdte el forgatni Teljes gőzzel címmel 1951. május 3-án Máriássy Félix rendező. Ez a film szomorú rekordot tudhat magáénak. Forgatókönyvébe – amelyet Ákos Miklós és Mamcserov Frigyes Merénylet című novellájából 2000 tonna címmel Ákos Szinetár Györggyel együttműködve írt – nem kevesebb, mint 42 ember szólt bele.”

Köztük az ÁVH – azaz Ákos Miklósék: