„Harcosék” kalandjai Bulgáriában – Apró Piroska, Horn Gyula, avagy az el nem tüntetett, időzített bombaként ketyegő iratok
A bolgár hálózat leginkább Dobrev Klára néhai apjának, Apró Piroska férjének, Petar Dobrevnek köszönhetően került be a köztudatba. De a bulgáriai évek mások pályafutására is "serkentőleg" hatottak. Említsük csak a miniszterhelyettes fiát, Juszt Lászlót vagy éppen Horn Gyulát. A fiatal Horn a szovjet tanulóévek után pufajkásként vett részt a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban, majd a megszállók tolmácsaként dolgozott a Külügyminisztérium szovjet főosztályán. Ezután került Szófiába, ahol párttitkárként és besúgóként is dolgozott. Bár dossziéit feltételezhetően eltüntették, a szintén az állambiztonságnak dolgozó konzul munkadossziéjából kiderül, hogy Horn „Harcos” fedőnéven szolgálta a hálózatot. A szófiai nagykövetségen egyébként hemzsegtek az állambiztonsági tisztek, későbbi szt-tisztek és a Hornhoz hasonló törtetők. Ez azért is érdekes, mert évekkel Horn után Apró Piroska is megérkezett a bolgár fővárosba. A Bulgáriában feltűnt káderek közül ő is azok közé tartozott, akik a Szovjetunióban tanultak. Miután ő már egyetemistaként is besegített az állambiztonságnak, erősen feltételezhető, hogy ezzel a hetvenes évek elején sem hagyott fel.
Nem is olyan régen derült csak ki, hogy Horn Gyula a hatvanas években ügynökként (is) dolgozott. Ezt az egyik ismert, újabban a feketeöves hálózati embernek tekinthető Meruk Józseffel is publikáló történészünk, Ungváry Krisztián írta meg. Dicsérendő, hogy nem ült rá az iratokra.
Horn Gyula „Harcos” fedőnéven dolgozott az állambiztonságnak, de ezt szinte csak véletlenül, leginkább „rendszerhibából” tudjuk, tavaly én is kikértem azt a dossziét, amely a néhai miniszterelnököt „lebuktatta”.
Talán az iratmegsemmisítések előtt, talán akkor, talán később, az is könnyen elképzelhető, hogy megvannak még, de nem kerültek át a Történeti Levéltárba.
Hát a Forró-dossziét nem sikerült eltüntetni?
Örülhetünk a „rendszerhibáknak”. Az egykori titkos megbízott Forró Tamás is csak a megyei rendőrség lelkes munkatársainak köszönhetően hiteltelenedett el teljesen, ahogyan Apró Piroskáról is mintegy „véletlenül” tudtam meg, hogy egy ügyben egészen bizonyosan az állambiztonságnak dolgozott.
Nem Bulgáriában – ahol elvileg összeismerkedett titokzatos férjével, Petar Dobrevvel –, hanem Magyarországon, a KGB-hez tartozó NÚSZ balatonszéplaki üdülőjében. Horn egykori kabinetfőnökének, az Apró-Dobrev-klán talán legfontosabb tagjának csak azért ismerjük az állambiztonsági bekötöttségét (persze azon túl, hogy Bulgáriában, a Videotonnál és a Külügyben is olyan pozícióban dolgozott, amely megköveteli a hálózati munkát), mert a saját kezével aláírt „feljegyzése” bekerült egy olyan objektumdossziéba, amit elfelejtettek eltüntetni. Vagy legalább ezt az egy lapot kiemelni belőle.
Az az irat viszont világosan alátámasztja, hogy Apró Piroska még fiatalon részt egy megfigyelt német újságíró körülszaglászásában, vélhetően utasításra közel került a házaspárhoz, majd jellemezte a célpontot. Már akkor is felmerült bennem az a kérdés, ami a „Harcost” érintő dosszié esetében: vajon hány kutató, történész és főleg levéltáros talált rá ezekre az iratokra, majd vett mély levegőt és felejtette el?
Szovjet iskola, KGB-s szál, majd bulgáriai megbízatás
Apró Piroska 1969-ben végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakát. Előtte a szülei a szovjetekhez küldték, oda járt egy főváros környéki iskolába, állítólag „lázadó természete miatt”. Lázadt vagy sem, itthon a Marx következett, hogy 1968-ban nyári üdülése során ráállítsák a német célpontra. „Más forrásból azt hallottuk, hogy fiatal korában sok problémája volt lázadó természete miatt, és ezért küldték – apja közbenjárására – bulgáriai külszolgálatra” – írta régi cikkében az Index, amin nehéz nem mosolyogni.
Apja szovjet kapcsolatai ismeretében, Apró Piroska 1968-as „állambiztonsági nyári munkáját” látva, a nemzetközi kapcsolatok szakok valódi hátterét ismerve és a lány nyilván tökéletes orosztudását feltételezve papírforma, hogy külszolgálatos lett. Arra képezték ki. Ahogyan az sem véletlen, hogy éppen Bulgáriában.
Mogiljevics, Juszt, Maxwell és a szófiai évek
És ha már bolgár szálak: „Szeva” bácsi jó ismerőse, Juszt László is ott tanult, hogy egy későbbi interjúban azzal kérkedjen, ő készítethetett egyedül interjút a házi őrizetbe helyezett, megbuktatott diktátorral, Zsivkovval. Mégis hogyan? Mégis miért épp ő jutott oda be?>
Horn velejéig hamis önéletírása
A bolgár évek Horn karrierjére is jótékony hatással voltak. Saját önéletírása (Cölöpök) szerint 1961-ben került Bulgáriába. Ma már tudjuk, hogy párttitkárként és az állambiztonság embereként munkálkodott Szófiában, ő persze máshogy fogalmazott: „1961. március elsejével kihelyeztek a szófiai nagykövetségünkre, gazdaságpolitikai beosztottként.
Érdekes munka volt, sokat jártam az országot, s jó barátságba kerültem egy sor emberrel. A diplomatákat általában mindenütt megbecsülik, s noha fiatal beosztott voltam, ráadásul eléggé alacsony rangban, több magas rangú vezetővel bensőséges viszonyba kerültem.”
<És jelentett róluk.>
Műveletlen és alkalmatlan nagykövetek sora
Horn Gyulát egészen pontosan 1961. március elsejével nevezték ki. Bulgáriában ezután rövid idő alatt három nagykövet is váltotta egymást, érkezése idején az a Kálló Iván vezette a követséget, akiről – ahogyan a társairól is – Horn lekezelően, gúnyosan, támadóan ír. „Nagykövetem az első évben egy kövér, jóindulatú ember volt, akit semmi más, mint saját színdarabjai, nem érdekelt. Történelmi drámákat írt négy-hat felvonásban, s rengeteg példányban sokszorosítva elküldte azokat valamennyi magyarországi színháznak.
Titkárnője csak a színdarabok gépelésével volt elfoglalva. A legtöbb színháztól kapott választ, rendszerint olyanokat írtak, hogy »a színdarab kitűnő, csak a téma most nem illeszkedik a színház repertoárjába«, vagy »tovább kellene mélyíteni a témát, folytasson a szerző alaposabb kutatásokat« stb. Persze egy sem akadt, aki komolyan foglalkozott volna bármelyik drámájával.
„Árpád apánk beslattyogott”
Az egyik igazgató elkövette azt a hibát, hogy levelében a darabot agyba-főbe dicsérve azt ajánlotta, a szerző alakítsa át »népiesebbé« a dráma nyelvezetét, s akkor remélhetően műsorra tűzi.
A nagykövet felvillanyozódott az ajánlattól, s végképp mindent félretéve nekilátott a hat felvonásos történelmi dráma átalakításához. Egész életemre megjegyeztem A magyarok bejövetele című dráma első mondatait:
»Árpád apánk beslattyogott a Vereckei-hágón, körülspilázott és felkiáltott: hinnye, de fájintos ország ez!« Amikor a beosztottjai valami útbaigazítást kértek tőle, igen hamar véget vetett a diskurzusnak, mert hirtelen hátat fordított az illetőnek, kidüllesztve a nagy fenekét csak ennyit mondott: »Sz…ok az egész közepébe.«” 
Horn még "inasként" Kádárral / Fotó: MTI
Több helyen bevetett nagykövetek
Igaz vagy sem, azért ezt a szellemi sötétséget még egy különösen buta kommunista káderről is nehezen tudjuk elképzelni. Nem kicsit árnyalja ez is Horn karakterét: azt írta Kálló Ivánról, hogy jóindulatú ember, mégis olyan szinten beletapossa a földbe, ami még az állandó intrikákat ismerve is visszatetsző. Az tény, hogy Kálló egy több helyen bevetett káder volt, Bulgária előtt Olaszországban és Izraelben dolgozott, majd megfordult Romániában is. Bulgáriában egy spanyolos veterán, Cséby Lajos váltotta.
Cséby vezérőrnagy: Rákosi cellája, majd irány a diplomácia
Az ő indulása is tipikus.
A Tanácsköztársaság idejétől Cséby lelkes tagja volt a bolsevik-kommunista mozgalomnak, Spanyolországban a „Rákosi zászlóalj” első parancsnoka volt, hogy 1945 után vezérőrnagyként a Magyar Partizánszövetség elnöke legyen. Szépen lépdelt felfelé a diktatúrában, a negyvenes években a II. Kerületbe „költözött”<„1948. őszén Csébi Lajos kapta meg a házat, ahol a földszintet elfoglalta és többünket kilakoltatott”>, majd jött a Rajk-per, ahol másokkal együtt őt is elítélték. Kiszabadult és ’56-ban bebizonyította, hogy hű a párthoz, történetünk többi szereplőjével együtt (lásd a pufajkás Horn Gyulát) az ellenforradalom és a megtorlás élharcosa volt.
Meg is érkezett a jutalom, előbb Belgrádba, majd Szófiába került nagykövetnek. A következő jelentés szerint élvezte a helyzetet.
Cséby összeszűrte a levet a fordítónővel
A hatvanas évek elején
Szigorúan titkos tisztek és Horn Gyula
Most következő jelentése felelevenít egy szexuális kalandot (vagyis egy „szekszuális kapcsolatot”, ahogyan a jelentés legépelője írta). Főszereplője Cséby Lajos nagykövet és egy bizonyos D. Margit, fordító. Bár munkája miatt ő is a hálózathoz tartozott, őt anonimizálom, úgy látom, nem futott be jelentős karriert. Vagy nem ezen a néven. Mellékszereplő a követségi sofőr (és alhadnagy) Drienszky István, valamint a konzul Petrán és persze a párttitkár Horn.
„Drienszki István Petrán János egy célzására szintén elmondotta, hogy Cséby Lajos és
Drienszki István visszatérve a beszélgetésre, az esetről, elmondotta, hogy ha haza megy otthon az illetékeseket erről tájékoztatni fogja, mert a maga részéről ezt az egészet veszélyesnek tartja. Annál is inkább, mivel Cséby nagykövet hivatali problémákat, személyi problémákat beszél meg a fordítónővel. <…> Drienszki közölte Hornnal, hogy ha hazamegy kérni fogja hazahívását mert ilyen körülmények között nem tud tovább a nagykövetségen dolgozni, mivel a nagykövet és a titkárnő (?) szekszuális kapcsolatának, a hivatali munka szempontjából, súlyos következményei lehetnek”.
<„Szófia, 1962. április 10. Pétervári”>
Horn párttitkárként próbált intézkedni
A nagykövet első beosztottja – aki az állambiztonság tisztje, majd szigorúan titkos tisztje volt –, Boros Róbert megjegyzésében ezt írta:
„Drienszki tapasztalatait megerősíteni teljes mértékben nem tudom, tény azonban, hogy
Horn Gyula párttitkári minőségében ma szóvá tette az ügyet Cséby nagykövetnek olyan formában, mint aki nem hiszi Drienszki állitását, de fel akarja késziteni a nagykövetet arra, hogy Drienszki otthon erről beszélni fog. Csébi nagykövet Horn elmondása szerint, a legcsekélyebb meglepetést sem mutatta és kijelentéseivel »ezért engem senki nem róhat meg, ehhez senkinek semi köze engem hivatali ügyekben senki nem befolyásolhat« lényegében elismerte a tényt.
Az amerikai diplomata is érdeklődött Horn iránt
A következő Hornt érintő jelentést május 23-ára datálták:
„T. R. Blacksheare
Május 1-én a tribünön Blackshearevel és feleségével nem sikerült beszélni, mivel Blacksheare minden figyelmét a felvonulók megfigyelésére és fényképezésére fordította. A felvonulás végén sikerült vele néhány szót váltani, és említést tenni a Magyar Étterembe szóló vacsora meghivásról, amelyet közös megbeszélés alapján Horn Gyula és Petrán János határozott el.
Blacksheareék a május 5-re szóló meghivást elfogadták. Azonban kérték, hogy Horn Gyula és felesége, valamint Petrán János az amerikai nagykövetségen megtekintendő film előtt keressék fel őket a lakásukon, ami megtörtént. Blacksheareék lakásáról Horn Gyula kocsiján, Blacksheareékkel közösen az amerikai követségre mentek moziba.
A film után a Magyar Étterembe hajtottak. A vacsora folyamán, az előzetes felkészülésnek és megbeszélésnek megfelelően Horn Gyula Blacksheare mellett ült és folytatott vele társalgást. <…>.”
Hornt érzése szerint kinézték az amerikaiak. A következő cikkben bemutatott jelentés szerint azért is, mert elterjedt, hogy bátyját a szovjetek ölték meg.
Bátyja halálát hol így, hol úgy mesélték
Ő az a híres-hírhedt testvér, akit Horn már említett önéletírása szerint a forradalmárok végeztek ki kegyetlenül. „Harcos” a rendszerváltás után erre felépítve próbálta megmagyarázni, miért is lett őrjöngő, társa szerint is kirívóan agresszív pufajkás. Ahogyan sok minden, ez is hazugság. Jellemző Horn jellemtelenségére, hogy egy különösen véres, fantáziadús történetet is felépített. Talán el is hitte később.
Az általánosan elfogadott, legvalószínűbb verzió szerint az idősebb Hornt egy szovjet katonai jármű ütötte el. Halálát viszont sok mindenre fel lehetett használni:talán az amerikaik számára is csali volt.
De miért kellett hazajönnie Bulgáriából? Miért jelentették fel és hogyan bukott le „Harcosként”?
Folytatjuk.
