Sorost előbb Pozsonyból, aztán Prágából zavarták el, de milyen újságíró-kartotékok tűnhettek el a budapesti vonatút alatt? (Videóval)
Maróth Gáspárral beszélgettünk csütörtök este a Pesti TV-n. A kormánybiztost megkérdeztem a szerintem is elég primitív és talán kontraproduktív „sorosozásról” is, amire szerinte azért van szükség, hogy meg lehessen mutatni a hálózatot. Az adás végén Maróth elmesélt egy érdekes, de sajnos korántsem megdöbbentő történetet. Akkor történt, amikor a Szabad Európa Rádió archívumát megvette Soros György és Münchenből – Prága közvetítésével – Budapestre költöztette. A CEU-val együtt. Maróthnak az a cseh ember, aki végigkísérte a költöztetést, azt mondta, a vonaton megjelentek a CEU emberei egy listával és kiemelték azokat az újságíró-kartotékokat, amelyeket fontosnak tartottak. Ekkoriban történt, hogy a CEU-t előbb Pozsonyból, majd Prágából is elküldték, így jött képbe Magyarország – amelyet ugye 1994-től a Soros és Amerika „szívéhez” legközelebb álló SZDSZ irányított, az MSZP erős partnereként. Egy beszélgetés és egy cikk, amelyből ráláthatunk a sorosozás hátterére.
Nyugodtan mondhatom (írhatom), hogy kifejezetten mély, érdekes adást adtunk le a Pesti TV A Hálózat című műsorában. Maróth Gáspárral beszélgettünk, ennek vetítettük le a második részét. „Meglepő”, de magát a hálózatot jártuk körül és nyilván eljutottunk annak legismertebb, legaktívabb kulcsfigurájához.
Először szóba került – a szerintem primitív és talán kontraproduktív – „sorosozás”, amelyre a kormánybiztos azt mondta, azért van „szükségünk” Sorosra, mert általa válik láthatóvá az a nyugati–keleti hálózat, amellyel a patrióta, szuverenista államok és kormányok (is) „küzdenek”. Mert a hálózat szinte láthatatlan, nagyon nehezen megfogható, olyan, akár „egy amőba”. Soros vállalja az arcát és ezzel a reflektorfényt.
„Nagyon nem értek egyet akkor, amikor a mi értelmiségünk azzal vádol minket, hogy leegyszerűsített kampányt folytatunk – mondta Maróth Gáspár. – Maga a felgyorsult világ, a társadalom kényszeríti ki az egyszerű kommunikációt. Az értelmiségünknek is csak azt tudom mondani, beszéljen többször velünk, hívjon többször minket.
És kiemelten fontosnak tartom, hogy a saját értelmiségünk ne vegyen fel egy álsznob-mentalitást a politikai kommunikációnkkal szemben. Az nem akadémiai előadás, de készek vagyunk arra is, hívjanak meg, beszélgessenek velünk.”
Meg kell tudnunk mutatni, hogy a hálózat mögött gazdasági érdekek állnak. Sorosról még magyarázni sem kell: gazdasági bűncselekmények olyan garmadáját követte el, hogy ha valaki venné a fáradságot, és utánanézne a tényeknek, akkor kevéssé hinné el, hogy borzasztóan érdekelt a borsodi falvak felvirágoztatásában vagy a média sokszínűségében. Miért is lenne érdekelt? Miért van az, hogy délelőtt a legkarvalyabb kapitalista, délután meg kényszerleszáll rajta a Szentlélek?”
Maróth Gáspár a műsor végén elmondott egy igazán érdekes történetet.
Az eset a kilencvenes évek elején történt, amikor az amerikai Szabad Európa Rádió (SZER) archívumát fel akarták számolni. A jelentkező éppen Soros volt – és a CEU.
Maróth Gáspár is megerősítette, hogy a SZER – azaz az amerikai hálózat és a CIA – minden kelet-európai újságíróról komoly kartotékot vezetett. Ebben benne volt, hogy ki mit írt <és ezt már én teszem hozzá: nyilván más jellegű információk is>. Soros megvásárolta a teljes anyagot, amelyet először Csehországban helyezett el. Onnan hozták át Budapestre.
A kormánybiztos személyesen beszélt azzal a cseh úriemberrel, aki végigkísérte a bedobozolást, az átköltöztetést és a vonatozást. Ő mondta el Maróth Gáspárnak, hogy a vonaton listákkal érkeztek a CEU munkatársai, és bizonyos kartotékokat kivettek és megsemmisítettek.
Legenda? Terelés? De mi okból? Miért mondaná el ezt a történetet a cseh úriember? Nem látok logikus okot egy ilyen „hazugságra”.
500 tonna gyűjtemény – Vörös Archívum
Nézzük az akkori híradásokat <168 Óra, pár évvel későbbi cikk>: „A Nyílt Társadalom Archívum alapítványát 1994 végén hozták létre a Szabad Európa Rádió dokumentumaiból. Soros György vállalta, ötven évig finanszírozza a leletmentési munkákat. A gyűjtemény amúgy az amerikai kormányé. Mivel az érintett egykori keleti tömb országai közül egyik sem szándékozott egészben befogadni az anyagokat, s mivel Magyarországon nyitották meg a Kelet-Európa Egyetemet (CEU), a dokumentáció gondnokai úgy látták jónak, hogy Budapesten helyezzék el a körülbelül 500 tonnányi gyűjteményt. Köztük a Vörös Archívumot – a világon a legnagyobb a szovjet szamizdat volt – és a lengyel Szolidaritás iratait. S a magyar szamizdat fő értékét: Demszky Gábor stencilgépét.
A Nyílt Társadalom Archívum kiállításokat rendez Nádor utcai Centrális Kiállítótermében a feldolgozott aktákból. A szovjet underground irattárlata után a következő 1998 márciusában nyílik: a magyar 1848 a kommunizmus történetében.”
De olvassuk csak újra: „mivel az érintett egykori keleti tömb országai közül egyik sem szándékozott egészben befogadni az anyagokat”, ezért Budapestre került.
Köszi, mégsem – mondta a cseh kormány
Mert eredetileg tényleg Prága volt a célhelyszín
„Várhatóan még az idén tavasszal megnyílik a Szabad Európa Rádió Budapestre áthelyezett archívuma. A dokumentációs tár megnyitása egyébként része a múlt héten hivatalosan is elismert Közép-európai Egyetem több milliárd forintos fejlesztési programjának.
A Soros György által alapított egyetem központja eredetileg Prágában lett volna, de a cseh kormány »barátságtalan« gesztusainak köszönhetően a magyar származású üzletember úgy döntött, hogy Budapestre helyezi a Középeurópai Egyetem (angolul Central-European University – CEU) központját.”
Egy másik cikkben felidézték a beköltözés folyamatát:
„Jelenleg is folyik a Szabad Európa Rádió müncheni archívumának költözködése. A bajor fővárosból az Eötvös utcába, a spanyol követség egykori kereskedelmi részlegének épületébe költözik a páratlan gyűjtemény. Az épületet a CEU csupán bérli, és nagyobb átalakítás nélkül el tudják helyezni itt a Münchenből átszállított tárlókat és dokumentumokat is.
Teplán szerint a költözködés hamarosan véget ér, s várhatóan két-három hónapon belül megnyílhat a budapesti SZER-archívum a nagyközönség számára”.
Arról a Teplán Istvánról van szó, aki nem is olyan régen már a Jobbiknál tűnt fel.
Egy szintén akkori cikkben is megerősítették a „Prágával történt” „nézeteltérés” tényét: „Harmadik alapítványa kerülőúton került Magyarországra. Az üzletember megvásárolta ugyanis a megszűnt Szabad Európa Rádió müncheni archívumát.
Az anyagot először Prágában helyezte el, de aztán nézeteltérései támadtak a cseh kormányzattal, s áthozta az anyagot a magyar fővárosba. Sorosnak ezenfelül alapítványai működnek több kelet-európai országban, többek között Oroszországban is.”
A pozsonyi Parlament épületét nézte ki?
Soros egyébként meglehetősen „pofátlan” volt. Csehország előtt Szlovákiában próbálkozott és állítólag a pozsonyi Parlament épületét nézte ki magának.
A Soros-féle verziót megíró Átlátszó szerint Szlovákiából a „nacionalista” kormány és a „nacionalista” történészek tiltakozása miatt kényszerült továbbmenni, és ekkor jött képbe Csehország.
Onnan Václav Klaus hatalomra kerülése után kellett távozniuk: „Ahogy 2017-ben Orbán Viktor, 1992-ben Václav Klaus is egy olyan, nem rendszerbe illeszkedő intézkedés termékének tekintette a CEU-t, amely a többi egyetem rovására jöhetett létre. Klaus akkor úgy döntött, hogy radikálisan csökkenti a prágai CEU állami támogatását. Ez 1993-ban 7 millió koronát jelentett, amely mintegy negyede volt annak az összegnek, amelyet az egyetem korábban kapott a cseh állami költségvetésből. Soros György ezt a barátságtalan lépést az eredeti megállapodás felrúgásának tekintette.”
A cikkből még az is kiderül, hogy Sorosék nagyon alacsony áron bérelték az ottani ingatlant, ezt is meg akarták Klausék emelni; ez már úgy fest, sok volt. Mit képzelnek ezek a kelet-európai bugrisok? Még ő fizessen a befolyásolásért? Irány Budapest.
A többi ismert. De mi történt az állítólag kiemelt kartonokkal? Félni nyilván volt mitől, gondoljunk csak a Soros Alapítványt vezető Vásárhelyi Miklós vállalhatatlan múltjára és cikkeire, vagy az említett Hanákra, nem beszélve az Európát és Amerikát körbeutazgató posztkommunista-liberális értelmiségi brancsról... Kell-e mondani, hogy az akkor történtek további komoly kutatást igényelnek.
