Diákok az elnyomók és hazugságaik ellen – Kádárék évekre bebörtönözték az ellenük fellépő gimnazistákat (Videóval)
Hogy az ötvenhatos megtorlás után már nem voltak koncepciós perek? Hazugság. A Kádár-diktatúra ellen és a forradalom eszméje mellett fellépő diákokat évekre bebörtönözték, összeesküvést írtak a nevükben, pedig sokan a bíróságon találkoztak először. Egy idős antikommunistával, Udvardy Lászlóval beszélgettünk, aki sugárzó intellektusával és igazságkeresésével mindannyiunk példaképe lehet. Azt mondta, azokról szeretne beszélni, akiket elfelejtettek, elfelejtettünk.
A csütörtöki Hálózatban Udvardy László politikai fogollyal beszéltünk. Sugárzóan művelt, szimpatikusan kiegyensúlyozott idős úr – annak ellenére, hogy éveket töltött Kádárék börtönében.
Dr. Kasánszky Zsomborral együtt ültek. Előtte és utána is barátok maradtak. Dr. Kasánszky Zsombor akkor még nem volt doktor, 46 évesen doktorált le . Antall József munkatársa volt, de hiába készült, nem érhette meg a rendszerváltást. Meghalt alig negyvennyolc évesen.
Ezután írt róla Udvardy László a Kapuban
„Élt: 1940—1988. Talán pár száz, talán ezer ember emlékezetén kívül senki sem tudja, hogy egy láng lobbant ki olyan valószínűtlenül, ahogyan egy gyertya úgy veszíti fényét, hogy egyszerűen eltörik. <...>
Október 23. azóta is a munkásőrök és rendőrök nagy napja. Nekünk is az volt, de más előjellel. Ezért az első évfordulón megbeszéltük, hogy Bem apó szobránál találkozunk az órák után, néma megemlékezésre. Ő és két osztálytársunk korábban érkezett. S a munkásőrök úgy összeverték, hogy napokig nem hallott egyik fülére. Húsznál több sérülést számolt meg testén – és nem akadt orvos, aki látleletet adott volna.
Mert itt kezdődött a baj: naivan elégtételt áhított.
Érettségi után csak a műszaki pálya, s talán az orvosi állhatott nyitva előttünk. Zsombor hiába volt tehetséges, történelmi és irodalmi érdeklődéssel megáldva – a szó nemes értelmében. Ez a pálya részünkre tabu volt. <...>
Igen jól szavalt, színészi ambícióknak sem volt híján. A Kecskeméti Katona József Színházhoz került segédszínésznek.
Itt a KISZ-titkár feljelentette, hogy Kádár és Marosán ellen beszélt. 10 hónapot kapott felfüggesztve.
Ekkor ébredt lelkében a gondolat: valamit tenni kell!
A néma ellenállást választottuk és a jelképrombolást. Egy szovjet emlékművet akartunk ledönteni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lelkesedtünk e nagyhatalom nemzetünket pusztító, megalázó cselekedeteiért. Nem sikerült, viszont 1960 őszén letartóztattak.
Öten voltunk, akik akartuk, nyolcan tudtunk róla, mégis 9 hó nap Fő utcai »szanatórium« után húszan kerültünk a vádlottak padjára. Hogy miért éppen ennyien? Ezt csak az érti meg, aki átélte és tudja a történéseket.”
Majdnem a felük még tizenhat éves sem volt. A többi kiderül a beszélgetésből.
