Mindent a magyarságért tett – Mindszenty Józsefről, az utolsó hercegprímásról beszélgettünk (videóval)
Amikor Mindszenty Józsefet 1948 karácsonyán letartóztatták, annak üzenete volt. Azt mindenki értette. Ha vele meg lehetett tenni, akkor bárkivel meg lehetett. Ha őt el lehetett ítélni, bárkit el lehetett.Ez a sors várt a diktatúra ellenségeire, de különösen azokra, akik mind a nyilasok, mind a kommunisták ellen felemelték a hangjukat. Ne feledjük őt, mert hiszünk Istenben vagy sem, ő mindannyiunkért, az egész magyarságért megharcolt a kommunisták ellenében.
Sokáig sorolhatnánk azokat az áldozatokat, akiket mind a nácik vagy nyilasok, mind a kommunisták elvittek. Mindszenty is közéjük tartozott. Amikor ’45 után felemelte a szavát a kitelepítés, az egyházak, a hit elleni harc ellen, akkor arra tömegek figyeltek. Százezrek, de inkább milliók hittek Mindszentynek, akit el kellett hallgattatni. Üzenni kellett a meggyötört nemzetnek: bármit megtehetünk veletek. Belőle meg ördögi alakot kreáltak.
Megölni, kivégezni nem lehetett – hiszen egy bíborosról volt szó. Meg nem is volt „szüksége” Rákosiéknak és Kádáréknak egy mártírra. Maradt a börtön. A verés, a megaláztatás, a meztelenre vetkőztetés, a lejáratás, a különböző elképesztő vádak, a sajtó-propaganda bevetése – élén Vásárhelyi Miklóssal és a Szabad Néppel –, és „így lett” Mindszentyből „imperialista kém”, „reakciós népnyúzó”, „nyilasbarát” és a többi.
A méreg hatott. Ma is sok-sok öreg és fiatal gondolkodik hasonlóan Mindszentyről, mert a lejáratás tovább él, továbbra is mérgezi az ereinket – már, aki nem tisztítja ki a sebet.
Pedig Mindszenty egyszerűen hazafi volt. Szerette a magyarságot, és mindent ezért tett. Ezért vállalta a börtönt, ezért vállalta a kiállást akkor, amikor sokan már elő sem mertek jönni, ezért beszélt a börtön után bátran és békét hirdetve ’56-ban, ezért vállalta az amerikai „fogságot” a nagykövetségen, ezért nem egyezett ki a Vatikánnal, amely – így vagy úgy –, de részt vett volna az elhallgattatásában.
Kádárék nagyon féltek Mindszenty Emlékirataitól. És a vatikáni befogadásnak ez lett volna az egyik ára: nem adják ki a kommunizmust leleplező művet és Mindszenty is „visszafogja magát”.
Szóval a pásztort eltiltották volna a népétől. Mindszenty nagyon okos, nagyon is politikus alkat volt, tudta, mire megy ki a játék. Inkább Ausztriát választotta, majd világ körüli útra indult, hogy mindenhol felkeresse a szétszóródott magyarságot, lelket, hitet, magyarságot „öntve” a megmaradt nyájba.
Soós Viktor Attila egyháztörténész egyfajta diadalútnak nevezi ezeket az utolsó éveket. Amikor ez az idős, de megtörhetetlen öregember összeszedte minden erejét és tette azt, amit mindig is tett: lelki támaszt adott a magyarságnak.
Kádárék ekkor is megfigyelték, lejáratták, annyira féltek tőle, hogy még a halálát sem hitték el.
Fotósokat küldtek a temetésére, hogy bebizonyosodjon: tényleg elment a nagy ellenség, tényleg nincs többé Mindszenty. De van. Itt van velünk. Örökké.
Ha hiszünk Istenben, ha nem, példája mindannyiunknak szól: ha hiszünk magunkban és összetartunk, akkor akár az Ördögöt, a végtelenül képzett és végtelenül aljas vörös Lucifert is le tudjuk győzni.
