Pesti Srácok

Vásárhelyi Miklós: „Utána elmentünk Péter Gáborért, majd Kádárért, és hármasban mentünk le Pócspetrire” – És elhozták a poklot a vallásos falunak

Vásárhelyi Miklós: „Utána elmentünk Péter Gáborért, majd Kádárért, és hármasban mentünk le Pócspetrire” – És elhozták a poklot a vallásos falunak

A pócspetri ügy vádlottjait csak a rendszerváltoztatás után mentették fel. A tárgyaláson szóba került Péter Gábor és más felelősök neve, de érdekes módon nem említették azt a Vásárhelyi Miklóst, aki akkor már az egyik legbefolyásosabb politikusnak, ideológusnak számított. Pedig saját maga is elmesélte, hogy egyenesen egy autóban utazott le Péter Gáborral, az ÁVH vezérével és a később szintén sok mindenből kimosdatott Kádár Jánossal Pócspetrire. A karhatalom rendet vágott, aztán jöhetett a per, amelynek végén kivégezték az állítólagos gyilkost. Vásárhelyi megírta, ahogyan előtte és utána is mindent, amit akartak Rákosiék.

„Felmentették a pócspetri rendőrgyilkossági ügy vádlottjait” – írta 1990. január 18-án a Népszabadság. –

A bíróság a hallgatóság előtt részletesen megindokolta, milyen érvek alapján döntött bűncselekmény hiánya miatt a vádlottak felmentéséről. A korabeli politika a pócspetri eset ürügyén lényegében az egyházi iskolák tervezett államosítása ellen fellépőiket szerette volna megfélemlíteni. Ezért vádolta meg Királyfalvit annak a lövésnek a leadásával, amely az 1948. június 3-i pócspetri megmozdulás során halálos sebet ejtett Takács Gábor rendőrön.

PestiSracok facebook image

Nem véletlen tehát, hogy Rákosi azonnal a helyszínre küldte Péter Gábort. A pócspetri plébános őrizetbe vételekor Kádár János szintén a községben tartózkodott.<És még valaki, aki velük együtt ment ki, de valamiért kimaradt a cikkből – MG>. A vád alátámasztása érdekében a kihallgatás során bántalmazták a vádlottakat és a tanúkat, s meghamisították a jegyzőkönyvet. A bíró maga javított Királyfalvi »beismerő« vallomásán, hogy azt szándékos emberölésnek állítsa be. Mint most a tárgyaláson kiderült, az ítélkező bírót, Olti Vilmost menet közben sűrűn ellátták politikai instrukciókkal, az ítéletet pedig kihirdetés előtt maga Rajk László belügyminiszter »stilizálta«.

Az ügyben eljáró hivatalos személyek a bíróság értékelése szerint durván megszegték hivatali kötelességüket, ezért az eredeti tényállást és bizonyítékokat az ítélet meghozatalánál nem lehet figyelembe venni.

– Rákosi telefonált – vallotta Péter Gábor –, hogy Pócspetrin egy rendőrt megöltek, menjek le és nézzem meg. Kádárt Rákosi küldte le, ami jelezte: nagyobb ügyet akart ebből csinálni. Ahogy jövök ki Asztalossal, azt kérdezi Kádár: megvan a pap? Mondom: hát itt van. Én nem tudom, hogy Kádárnak mi volt a feladata, lehet, hogy Rákosi benne jobban bízott. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy annak a jegyzőkönyvnek, amit veréssel vesznek fel, nincs értéke. Rákosi nemcsak beavatkozótt, hanem irányította is az ügyet. Szerintem Rákosi agyában már formálódott a gondolat, hogy összefüggésbe hozza a pócspetri ügyet Mindszentyvel.”

Péter Gábor és Kádár János 1948-ban / Fotó: MTI

Nem szerette a veréssel felvett vallomásokat

Az időpont 1990 januárja. Még az első szabad választás előtt. Péter Gábort nem rendelik be, az öreg politikai bűnözőt budai otthonában látogatják meg. Az ajtón: Simon Péter.

Ügyes trükk: Simon Jolán és Péter Gábor nevéből rakták össze. Ahogyan Péter Gábor nevét is összerakták – kevesen tudták a valódit akkor: Eisenberger Benjámin.

Cinizmusa elképesztő: „Nekem mindig az volt a véleményem, hogy annak a jegyzőkönyvnek, amit veréssel vesznek fel, nincs értéke” – mondta. Most ezt hagyjuk lebegni.

Futó Dezső Pócspetriről

A Népszabadság cikkéből sok minden kimaradt. Például az, hogy a leghírhedtebb írás akkoriban éppen ebben a propaganda-lapban jelent meg. Pár hónappal a Pócspetri ügy felmentő ítélete előtt – 1989 tavaszán – felháborodott olvasói levél jelent meg a 168 Órában. A lap – ahogyan a Rádió ismert műsora – egy másik ÁVH-s, Ipper Pál „szellemi gyermeke” volt.

Ezt is ismerve nem meglepő, hogy egy állambiztonsági, hálózati kiadó állt mögötte: a Delta. Ez volt az a vállalat, amelyet felépítése idején az MNVK-2. tisztje vezetett. A 168 Óra elindításában az Ipper-tanítványok, azaz Mester Ákosék mellett az MSZMP KB korábbi hírhedt munkatársa, Agárdi Péter is komoly szerepet vállalt. Utóbbi mind a Tiszatáj, mind a Mozgó Világ elleni akcióikban is részt vett, együttműködve az állambiztonsággal.

<Cikkem itt>.

De ekkor már reformer lap volt ez is, teljesen „természetes”, hogy megjelent ez az olvasói levél.

És elszabadult a földi pokol

„Tudják-e, hogy hol volt Kádár János 1948. június 5-én? Ki emlékszik ma már arra, hogy mi történt 1948. június 3-án? Egy kis Szabolcs megyei falun – Pócspetrin – kívül senki. Pócspetri lakosai is csak azért, mert június 3-án és a következő napokban szinte a falu egész lakosságát összeverték. <…>

Ugyanis a kommunista párt már 1947 második felében belevágta csákányát az egyházakba. Elsődleges cél az iskolák államosítása volt. Június 16-án az úgynevezett parlament egyhangúlag megszavazta az Ortutai kultuszminiszter által benyújtott törvényjavaslatot az egyházi iskolák államosításáról, így került 6 és fél ezer iskola állami tulajdonba, 18 ezer tanár és tanító átvételével. De mi is történt Pócspetriben? Itt is, mint az ország egész területén, folyt az ádáz küzdelem az egyházi iskolák államosításáért.

1948. június 3-án, ahogy este kitódult a nép a templomból, a községháza köré sereglett, mert úgy tudták, hogy a képviselőtestület aznap este dönt az államosítás kérdésében. Ebben a kicsi községben még rendőrőrs sem volt. Csupán néhanapján járőröztek rendőrök. Hogy, hogy nem 3-án reggel már ott voltak. És este, mikor kitódult a nép a templomból, a járőr is a községháza bejárata előtti verandán ácsorgott. Ahogy a veranda köré gyűltek az emberek, a járőr leállt a lépcsőfok aljára, lezárva a községháza bejáratát. Ahogy sötétedett, egyre feszültebb lett a hangulat. A rendőrök csőre töltötték, sőt kibiztosították a fegyverüket. A tömeg mindenáron be akart jutni a tanácsterembe. Hiába volt kibiztosítva a fegyver, a tömeg nyomakodott felfelé a verandára. Ekkor történt a baj. Ahogy a rendőrök hátráltak a lépcsőn, Takács Gábor rendőr az utolsó lépcsőfoknál megcsúszhatott, és puskatusát rávágta a betonra. A fegyver elsült. A rendőrt eltalálta és meghalt...

Az olvasói levél szerzője Futó Dezső, a Rákosi-diktatúra idejének egyik legbátrabb újságírója. „Futó 1944-ben csatlakozott a német megszállókkal szembeni ellenálláshoz, és részt vett az embermentésben. A háború után a kommunista párt kritikusa lett, többször hangot adva a visszaélések elleni tiltakozásának, 1956 őszén pedig kiállt a forradalom és szabadságharc ügye mellett.”

És akkor lementek Péter Gáborral

Szóval lerobogtak a „nagy ágyúk”, Kádár János, Péter Gábor és a Szabad Néptől „egy belpolitikai újságíró”. Futó nem írta le – tudni biztosan tudta – a nevet vagy a 168 óra cenzúrázta? Nem tudjuk. De ismerjük a lerobogót. Hadd mesélje el ő. Az illető a rendszerváltoztatás után hosszú életút-interjút adott, ahol Pócspetrire is kitért. Mondandója megértéséhez közölnünk kell, hogy a citált részben éppen azt magyarázza el, hogyan is úszta meg a letartóztatást akkor, amikor Rákosiék a szociáldemokraták után önmaguk ellen fordultak. Hiszen ezt már fontos volt „megmagyarázni”:

Péter Gábort honnan ismerted?

Amikor ’45-ben a háborús bűnösöket hazahozták, és az első perek, az első kihallgatások voltak, és ő ezzel nagy reklámot akart magának csinálni, akkor először a véletlen hozta úgy, hogy amikor Szálasiékat repülőgépen hazahozták, engem küldött ki a lap. Amit akkor írtam, az nagyon tetszett neki, és a továbbiakban mindig azt kérte, hogy én menjek ki tudósítani.

Décsi pedig olvasott, művelt, intelligens ember volt. A kapcsolatunk odáig megy vissza, hogy amikor a pócspetri dolog kirobbant, reggel egy nagy kocsi állt meg a házunk előtt, és fölvett engem.

Az első riportot Pócspetriről egyébként én írtam a Szabad Népbe. Hogy milyen szituációkba kerülhet az ember, és hogy milyen szörnyűségeket követhet el, és hogy mindez mennyire a véletlenen múlik, azt ezen az eseten, a magam példáján tapasztalhattam. Mert én rémes dolgokat írtam Pócspetriről és mindarról, ami ott történt, de abból én nem találtam ki semmit, és magam nem nyomoztam ki semmit. Mindent annak alapján írtam, ami a már akkor teljesen elvégzett nyomozás alapján Décsi összefoglalójában állt.

Rajk itt még „hóhér” volt, de nem sokkal később ő következett. „Hogy milyen szituációkba kerülhet az ember” – mondta az újságíró.

Ő olyan „szituációkba került”, hogy Pócspetri előtt és után is gátlás nélkül uszított a diktatúra ellenségei ellen. Majd írunk arról a koncepciós ügyről, amelyet ő írt meg egy vezető ÁVH-s főtiszttel.

Haveri interjú a Beszélőben

Jó, nyilván mindenki tudja, hogy Vásárhelyi Miklósról van szó. Az interjú 2001-ben jelent meg az SZDSZ-es Beszélőben, tehát Vásárhelyiék „házi lapjában”. A kérdezők kedvesek, érdeklődők: Hegedűs B. András és Kozák Gyula. Előbbi közgazdász, szociológus, Vásárhelyi régi elvtársa: anno a Petőfi Kör titkára És Ember Máriának a férje. Az ő testvére készítette a Pócspetriről szóló dokumentumfilmet.

Nem győzte tanítani. Vásárhelyi Miklós, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese beszámolót tart a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozóinak aktívaértekezletén a június 17-én kirobbant kelet-berlini munkásfelkeléssel kapcsolatban. / MTI Fotó: Bartal Ferenc

„Pócspetri faluról, az iskolák államosításáról Ember Judit filmrendező készített dokumentumfilmet. A községben végigkérdezett mindenkit, aki részt vett a történtekben. A »nagyok« közül Kádár János nem nyilatkozott, dr. Olti Vilmos sem (a nyomozást ő irányította és ő volt a statáriális bíróság elnöke). Hallgatásba burkolózott dr. Décsi Gyula is.

– írta Futó Dezső fenti olvasói levelében. Csonka lett valóban.

Folytatjuk.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)