Hámori Luca, Svetlana Staneva – az olimpia hősei

Persze, mindenki a bokszbotrányról beszél, mit lehet még erről írni? Hát, például azt, hogy miért legalább akkora hős ez a két lány a ringen kívül is, mint benne.

Utóbbi – mármint a ringen belüli hősiességük – egyértelmű, miután ki mertek állni egy-egy férfival szemben, azok után is, hogy volt, aki feladta. (Persze az olasz lányt is megértjük. Amikor valaki akkora pofonokat kap, mint még életében soha, az sokkoló lehet.) Hámori Luca sztoriját jól ismerjük, és úgy szurkoltunk neki, mint Asterixnek és a kis gall falunak a rómaiak ellen – csak sajnos itt nem volt varázsital. Végül 3:0-s pontozással kapott ki algériai ellenfelétől, Imane Kheliftől. Ugyanez történt a bolgár Svetlana Stanevával is, aki a tajvani Lin Yu-tingtől szenvedett el ugyanilyen vereséget.

A két győztesnek ott sem szabadna lennie: mindketten XY kromoszómával rendelkeznek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy férfi tesztoszteronszintével, izomtömegével, csontozatával és izomösszehúzódási képességével rendelkeznek. Amelyek mindegyike, lássuk be, a bokszban különösen fontos kérdés, hiszen konkrét ütőerőt jelent. A női sport mindig is azért különült el a férfiakétól, hogy a biológiai adottságokból fakadó fundamentális különbségek ne okozhassanak igazságtalan előnyt egy versenyző számára a másikkal szemben. Természetesen nem lehet minden egyenlőtlenséget kiküszöbölni, hiszen a nőkön vagy a férfiakon belül is van, aki magasabb, hosszabb a karja,, stb.

Az azonban nem lehet vita tárgya, hogy férfiak ne püföljenek nőket a ringben. Milyen fura is, nem? Amikor nőkkel szembeni erőszakról van szó, mindenki – nagyon helyesen – felháborodik. A harcos feministák, a nőjogi mozgalmárok és egyéb derék progresszívek persze akkor is azonnal cirkuszolnak, ha nem történt semmilyen erőszak, csak a nő – mondjuk, politikai célból – ezt állítja. Ám ugyanezen derék progresszívek láthatóan tapsolnak a férfiaknak, ha a nőverést a ringben végzik. Merthogy természetesen a teljes balos kórus a két női mezőnyben versenyző férfi védelmére sietett. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem transzneműekről van szó. Külsődleges nemi jegyeiket tekintve valóban – többé-kevésbé legalábbis – nőkről van szó, akik egész életüket – állítólag legalábbis – nőként élték. (Bár az algériainál máris gyanús, hogy a női mivoltát bizonyító anyakönyvi kivonatát miért 19 évesen, bokszolói karrierje kezdetén állították ki.)

Ám a progresszió harcosai úgy védik őket, mintha transzneműek lennének. Ami ugyebár ezt jelenti, hogy biológiai meghatározottságuk ellenére az ellenkező nemhez tartozónak vallják magukat. Egy ilyen döntés, és ennek társadalmi elfogadtatása mellett kiállni politikai állásfoglalás. De nincs mese, az őrület-vonat megállíthatatlanul robog; akkor is fel kell ugrani rá, ha egy DSD-ban, azaz szexuális fejlődési zavarban szenvedő egyénről van szó. (Persze ezt az orvosi kifejezést már rájuk sem szabad használni a proglibsik szerint, a „hermafrodita” szót pedig pláne nem. A politikailag korrekt kifejezés az Interszex.)

A woke-balosok tehát azonnal politikai kérdést csinálnak az ügyből, de közben persze a normálisokat vádolják ezzel. Pedig a világ még meg nem őrült részét – remélhetően többségét pusztán az zavarja, hogy férfi tulajdonságokkal, elsősorban egy férfi erejével rendelkezők vernek nőket. Nemcsak futásban, súlyemelésben vagy úszásban, ahol emiatt unfair, behozhatatlan előnnyel indulnak, hanem szó szerint, fizikailag verik őket a bokszban. Az, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezt megengedte, súlyos hiba. Azt, hogy az elnök, Thomas Bach a kritikákra pökhendien, kioktatóan, agresszíven (tehát jó balos módjára) reagált, skandallum. A botrány nem véletlenül óriási, és minimum Bach lemondásához kell, hogy vezessen. Bármennyire is áll mögötte a teljes nemzetközi woke-progresszív politikai- és médiagépezet.

Ezzel a gépezettel szállt szembe Hámori és Staneva is. Dávid és Góliát küzdelme kilépett a ringből. Luca ezt akkor tette meg, amikor Instára kiposztolta a Szépség és a Szörnyeteg bokszolókra stilizált fotóját. A posztot azóta persze törölnie kellett, és egyesek – természetesen a derék progresszívek köreiből – már az ő kizárását kezdték emiatt követelni. Még véletlenül sem a férfiét, aki a női mezőnyben indul… Itt tart ma a progresszió. Svetlana pedig azzal váltotta ki dörgedelmes haragjukat, hogy a tajvanival vívott vesztes meccse után két X-et mutatott a levegőbe a kezeivel, majd pedig rámutatott saját magára. Felháborító, nem? Egy NŐ büszkén és bátran mutatja a világnak, hogy ő nő.

Mindketten kapják azóta is a hideget-meleget. De a világ nagyobb, normális része mellettük áll. A csendes többség. Amely most már egyre kevésbé csendes. És kellenek is az ilyen hősök, hogy a többség merje hallatni a hangját az agresszív, erőszakos, totalitárius gondolkodású kisebbséggel szemben.

Akkor is, ha ez nehéz. Akkor is, ha az Olimpiai Bizottság és a média az utóbbit szolgálja, mint Párizsban. Akkor is, ha a rendőrséget is a normalitásért és a gyerekgyilkosságok ellen tüntetőkkel szemben vetik be, mint Angliában. Hajrá normalitás! Hajrá csajok!