„Megvesztegethetetlen volt és nem ismerte a megalkuvást. Egyenes tartása volt, nem törték meg a börtönévek, látszott, hogy a Ludovikán tanult horthysta tiszt” – elment az utolsó magyar úr, Regéczy-Nagy László. Az ötvenhatos hős és halálig hű hazafi alakját Stefka István idézi fel alábbi írásában.
Elment az utolsó magyar úr, Regéczy-Nagy László. Bármikor találkoztam vele, mindig kifogástalanul öltözködött: fehér ing, gondosan megkötött nyakkendő, vasalt nadrág, fényesre pucolt cipő és természetesen az angol szövetből készült zakó.
Egyenes tartása volt, nem törték meg a börtönévek, látszott, hogy a Ludovikán tanult horthysta tiszt. A második világháború után angol hadifogságba került, majd éveken keresztül segédmunkásként dolgozott. Kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően az angol követségre került gépkocsivezetőnek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc őt sem hagyta érintetlenül.
A forradalom leverése és a szovjet megszállással egyidőben a Bibó-memorandumot, valamint Nagy Imre miniszterelnök politikai hagyatékát angol követségi sofőrként, egy Land Roverrel Nyugatra vitte. A megtorlás éveiben a Bibó–Göncz–Regéczy-féle hűtlenségi perben Bibó István és Göncz Árpád életfogytiglani ítéletet kapott, Regéczy-Nagy László tizenöt évet. [Az ügyről bővebben itt írtunk – a szerk.]
Amikor arról beszélgettünk Laci bátyámmal, hogy miért jött vissza Bécsből 1957-ben, amikor tudta, hogy Bibót és Gönczöt letartóztatták, erre a következőt válaszolta:
Erkölcsileg nem tehettem meg azt, hogy kint maradok. Ha szabad azt mondanom, mint egykori fiatal honvédtisztnek a szemem előtt lebegett Görgey Artúr példája, aki élete végéig nem tudta lemosni magáról, hogy egyedül maradt életben a tábornoki karból. De itt van Jány Gusztáv, akit nem adtak volna ki az amerikaiak mint háborús bűnöst, de amikor látta, hogy a beosztott tábornokai sorra bíróság elé kerülnek, önként hazajött. Mert a parancsnok nem teheti meg, hogy menti a bőrét, én meg sorstársaim miatt nem tehettem meg ezt.
Erről a lutheri kiállásról mesélt nekem mindig, hogy az ember nem hagyhatja barátait, társait a sorsukra. Laci bátyám választékosan beszélt, meggyőzően és hitelesen. Átható kék szeme, mintha szuggerálni akarta volna beszélgető partnerét, ezért volt minden megnyilatkozása hiteles és meggyőző.
[Stefka István több ötvenhatos hős mellett Regéczy-Nagy Lászlóval is interjút készített. Ennek szerkesztett változata elolvasható Ötvenhat arcai (Otvenhatarcai.hu) nevű portálunkon – a szerk.]
Nem bocsátott meg az árulóknak
Bár Regéczy-Nagy László együtt ült Bibóval és Göncczel a Gyüjtő Kisfogházban és a Váci börtönben, de soha nem tudta megbocsátani Göncz Árpádnak, hogy elárulta 1956-ot. Erről nekem így beszélt: „…aki ötvenhatos létére képes volt 1956 esküdt ellenségeihez, eltipróihoz csatlakozni a hatalom kedvéért, az elment a mi oldalunkról”.
Nem bocsátott meg az életfogytiglanra ítélt Mécs Imrének sem, mert szerinte ő is az SZDSZ és az MSZP hatására tagadta meg a hazát és a nemzetet. Nem lehet megbocsátani 1956 árulóinak azt, hogy ötvenhat esküdt ellenségeinek jogutódját segítették vissza a hatalomba.
Évekkel ezelőtt szögezte le Regéczy egy közös előadásunkkor, hogy mára már nincs közös ügyünk velük, éppen ezért hogyan számíthatnának még mindig ’56-osnak?
Regéczy-Nagy László világosan látta a rendszerváltás hordalékát is, azt a szemetet, amely megpróbálta 1956 eszméjét lejáratni.
Megvesztegethetetlen volt és nem ismerte a megalkuvást. A börtönből való szabadulása után (1963) évekig segédmunkás volt, majd 1990 őszéig állástalan műfordító. Úgy ítélte meg, hogy a Kádár-rendszer sohasem felejtette el, hogy a 15 éves ítéletéből csak hat évet töltött le.
A le nem töltött 9 évet behajtották rajta, és megtaposott osztályellenségként gyűjthetett tapasztalatot önmagáról és a többi magyarról. Három, ötvenhatról készült könyvemhez írta az előszavakat. Bölcsességéért, előrelátásáért, barátságáért nagyon hálás vagyok neki.
Látta a kommunista ideológia után a másik pusztitó eszmét, a liberalizmust, a globalizmust, ami a magyarságra óriási veszélyt jelent. Mindig idézgette nekem Talleyrand XIX. századi francia miniszterelnök, diplomata mondását: „Felség!” – mondta Talleyrand XVI. Lajosnak – „…ha igazán le akar győzni egy népet, nem elég katonailag leverni. Meg kell őket fosztani történelmi tudatuktól.”
Reménykedjünk, hogy emberi tartása követendő példa lesz sokunk számára.
K.E
2022-01-12 at 16:58
“Rákosi/Kádár alatt, egy Horthy-korabeli tiszt?
A diplomáciai testületekhez komoly megbízhatósági vizsgálatnak kellett megfelelni.”
Az angolokat gondolom nem zavarta , hogy Hortysta tiszt volt, a követség angol felségterület,
a kádár rendszernek nem volt beleszólása, hogy ki dolgozzon az angol követségen.
DBG
2021-07-29 at 14:37
Vági Feliciának:
“Kár, hogy az ennél kevesebbért kivégzettek büntetését nem lehetett harmadolni.”
Az első és másodfokú vádlottakat sem ítélték halálra (Bibó és Göncz)
Angol hadifogságból hazatért és nem igazolták:
ez tévedés, ha nem igazolják, akkor elítélték volna. Akiket igazoltak (hogy nem követtek el bűnöket és a zsidókra nem tettek terhelő megjegyzéseket) azokat a hadügy minden járandóság nélkül elbocsátotta, B-listázták őket.
A sofőrmunka nem volt “vezető beosztás”, és az angol nagykövetség, mint munkáltató nem volt a magyar hatóságok alá rendelve.
Kijárogat Bécsbe? Hát nem shoppingolni ment, hanem ez volt a munkája.
….és börtönből szabadul…az 1963-as általános amnesztiával (amikor az életfogytiglanra ítélt Göncz is)….egyben kényszerlakhelyet jelöltek ki számára, jó messze Budapesttől.
Egyebekben jóval 90-en fölül is szellemileg friss és a politika szereplőit valósan jellemző, éleslátású úr volt.
Együttérzek a családjával.
obsitos
2021-07-17 at 23:38
Már azt hittem, “szent” Puskás Öcsiről van szó.
De nem, Ő csak simán katonaszökevény volt.
Esküt tett, mint sorkatona, esküt tett, mint katonatiszt, esküt tett mint az olimpiai csapat tagja.
Sok beszédnek sok az alja, gondolhatta.
Realista
2021-07-17 at 18:37
Ennyi buta alakot. Mit nem lehet érteni, hogy angol követségi sofőr lett? Semmi köze ahhoz sem Rákosinak, sem az akkori rendszernek. Az angol külügy alkalmazásában állt, nem magyar dolgozó volt. Diplomáciai kocsival ment Bécsbe is, maradhatott volna is ha akar, de a becsülete nagyobb volt mint az itt fröcsögő agyhalott fotelhuszároknak.
Felícia Vági
2021-07-17 at 14:59
1) miután (Horthy-hadseregbeli) katonatisztként (angol fogságból hazatérve) nem igazolják: a Rákosi-korban követségi gépkocsivezető…
2) 1956. október 23. és november 4. között kijárogat Bécsbe…
3) hazajön, kap tizenöt évet, és öt év múlva szabadul…
Tényleg tipikus történet, hiszen a volt katonatisztek hasonlóképpen követségi sofőrök voltak, kijárogattak Bécsbe, a börtönbüntetésüknek pedig a harmadát kellett letölteniük.
Kár, hogy az ennél kevesebbért kivégzettek büntetését nem lehetett harmadolni.
K
2021-07-17 at 11:34
“Kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően az angol követségre került gépkocsivezetőnek. ”
A kommunista rendszerben csak a kommunista ideológiának totálisan megbízható emberek kerülhettek a követtségek alkalmazásába.
Ez sajnos levesz a hitelességéből , ugyanúgy mint a hazajövetele.
Janos szabo
2021-07-17 at 10:58
Gyurcsányt miért veszi körbe ennyi rendőr ! Azt mondják van miért ! A Nép ítélni fog jövőre a szavazó-fülkében !
Nonvideor
2021-07-17 at 10:44
“Kiváló angol nyelvtudásának köszönhetően az angol követségre került gépkocsivezetőnek. ”
Rákosi/Kádár alatt, egy Horthy-korabeli tiszt?
A diplomáciai testületekhez komoly megbízhatósági vizsgálatnak kellett megfelelni.
itsipia
2021-07-17 at 07:37
Katona ember volt,ők másként gondolkodnak becsületről,barátságról,hűségről!!!
Gönc és Mécs nem jött volna haza…..
itsipia
2021-07-17 at 07:32
Nyugodjon Békében!!!!
K
2021-07-17 at 07:27
Regéczy-Nagy Laci bácsi remek ember volt, és igazán felnézek rá.
De nem tudom megérteni hogy miért jött haza.
Ha külföldön marad, nagyobb szolgálatot, nagyobb hasznot hozhatott volna Magyarorszégnak.
Hazajövetele logikátlan, ésszerűtlen, és forcsa szíbe helyezi őt.
Hazajövetele a hitelességéből vesz le egy mennyiséget.