Ötvenhat arcai

Kádárék kíméletlen megtorlása – Ezt a kegyetlenséget sohasem feledjük el

Stefka István Az Öreg Blog 2021 október 23.

Ülök a Dühöngőben, a könyvtár-szobámban és nézem Makovecz Imre grafikáját. Nagy becsben tartott személyes ajándékként kaptam tőle 1956-ról, az Andau (Mosontarcsa) felé menekülő magyarok tízezreiről. A határmenti Osliban készült szoborcsoport terve talán sohasem valósul meg, de amit ez a művészi rajz üzen, az mindent elmond a kommunizmus könyörtelen kegyetlenségéről, a fizikai és szellemi bezártságról, a magyar–osztrák határzárról, a taposóaknákról, a vasfüggönyről és arról, hogy miként kényszerült menekülni, elhagyni hazáját több mint kétszázezer magyar.

„A kőért már nem hajol le senki?” – Csendben elment egy ötvenhatos hős, Dénes János

Stefka István Az Öreg Blog 2021 október 21.

Egyre kevesebben élnek igazi ötvenhatosok, ezen a héten meghalt Dénes János kilencvenegy éves korában. A Kőbányai Gyógyszergyár Munkástanácsának elnöke volt 1956-ban és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács tagjaként dolgozott csaknem fél évig, letartóztatásáig. A kádári megtorláskor tizenöt évre ítélik, 1963-ban részleges amnesztiával szabadul. Bár vegyésztechnikus volt a végzettsége, mégis a rendszerváltásig munkásként dolgozott Kőbányán. Az MDF egyik alapító tagja, volt országgyűlési képviselő.

Hazajött a kommunisták börtönébe, mert egy tiszt vállalja a sorsát – Stefka István írása az utolsó magyar úrról, Regéczy-Nagy Lászlóról

Stefka István Az Öreg Blog 2021 július 17.

„Megvesztegethetetlen volt és nem ismerte a megalkuvást. Egyenes tartása volt, nem törték meg a börtönévek, látszott, hogy a Ludovikán tanult horthysta tiszt” – elment az utolsó magyar úr, Regéczy-Nagy László. Az ötvenhatos hős és halálig hű hazafi alakját Stefka István idézi fel alábbi írásában.

„Az egyikbe az én nevemet véssétek!” – Tizenöt éve hunyt el Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka

Stefka István Az Öreg Blog 2020 május 18.

Tizenöt éve, 2005. május 18-án hunyt el a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely, a Corvin-köz főparancsnoka. Stefka István írásában felidézi a kérlelhetetlen hős alakját, aki mind 56-ban, mind utána a forradalom és szabadságharc ügyéért küzdött. "Éjfélkor csengett a telefon. Aludtam, a feleségem vette fel. "– Meghalt Gergely!" – szólalt meg a drámai hang a vonal túlsó oldalán. Majd folytatta: „Ödön bácsi vagyok, Gergely bátyja. Mondja meg a férjének, hogy öcsém a kocsijában szívinfarktust kapott. Indult volna Kiskunmajsára, de a szíve megállt és a Lada kormányára dőlt. Mire kirohantunk a házból, már nem élt.” A tragikus hír után reggel autóba ültem, s mentem le Marispusztára. Megérkeztem. A nyolcvanhárom éves Pongrátz Ödön – tíz évvel volt idősebb Gergelynél – már várt rám, átöleltük egymást. Mindketten arra gondoltunk, hogy Gergely nélkül hogyan tovább?"