Hegyi-Karabah – Kétezer dollár fix, plusz egy-egy százas jár minden levágott örmény fejért a szír zsoldosoknak (Videó!)
A török hadsereg tudtával és hathatós segítségével toboroztak zsoldosokat a háborúban kiégett Szíriában, és juttattak el Azerbajdzsánba, hogy az örmények ellen harcoljanak Hegyi-Karabahban – állította egy szír férfi a kihallgatásakor. Az Armenian Press által közreadott felvételen a férfi elmondta, a török, azeri és szír katonák azt a parancsot kapták, hogy minden örményt meg kell ölni, sőt a levágott fejekért egyenként száz dollárt ajánlottak. Az állítás igazolja azokat a hangokat, amelyek szerint az örmények ellen tudatos népirtás zajlik, és a térségben az erőszakos iszlamizáció új sebességbe kapcsolt a nemzetközi közvélemény cinkos hallgatása mellett.
Ötszáz toborzott férfivel vágott neki a harcnak a szíriai Yousef Alabet al Haji október közepén, elmondása szerint a török hadsereg hathatós közreműködésével, hogy Hegyi-Karabahban a védekező örmény csapatok ellenállását megtörjék. Az Armenian Press által a YouTube-on közzétett videós kihallgatási jegyzőkönyv szerint a férfit terrorcselekményekkel, a nemzetközi humanitárius törvény normáinak súlyos megsértésével, valamint fegyveres konfliktusban zsoldosként való részvétellel vádolják. Az örmény-azeri konfliktus kiújulása a nemzetközi közvélemény cinkos hallgatása mellett folyik, miközben az örmények azt hangsúlyozzák, szisztematikus népirtás folyik népük ellen Hegyi-Karabahban. Az elfogott zsoldos vallomása számtalan kérdést felvet, például azt, hogy ki fizeti a Szíriában toborzott zsoldosokat, illetve hogy valóban ennyire nem is takargatja a török hadsereg a konfliktusban való részvételét. Bár az azeri olaj sok nyugati ország diplomáciáját meghatározza, az iszlám gátlástalan és agresszív terjedése lassan el kellene gondolkodtatnia a döntéshozókat, hiszen Hegyi-Karabah és az örmények a kereszténység utolsó őrzői a muzulmán tengerben.
Szíria szegényei között toboroznak zsoldosokat
Vallomása szerint Yousef Alabet al Haji, 1988-ban született a Szíriai Arab Köztársaságban, Idlib provincia egy kis falvában, Al Ziediehben, Semmilyen képesítéssel nem rendelkezik, írni, olvasni nem tud, korábban mezőgazdasági munkákból tartotta el öt kisgyermekét. Talán nem is véletlen, hogy a zsoldosokat toborzók éppen őt, és a hozzá hasonló mélyszegénységben élőket keresték meg a havi kétezer dolláros zsold ígéretével. A férfi vallomásában elmondta, egy régi ismerőse, egy bizonyos Abu Ahmad kereste meg őt, és azt ajánlotta, hogy menjen Azerbajdzsánba, és vegyen részt egy katonai gyakorlaton. Bár családja ellenezte a távozást, Abu Ahmad azzal hitegette, hogy a szomszédos falvakban több fiatal is van, akik egy hónapja tértek vissza egy korábbi gyakorlatról. Abu Ahmad azt is tanácsolta, hogy ne vigyen magával semmilyen személyazonosító okmányt sem, majd éjjel, több magával a Bab Al Salam ellenőrzőponthoz mentek, amelyet egy bizonyos Abu Hamsha tart ellenőrzése alatt, és ahol már ötszáz ember várakozott. A férfi elmondása szerint másnap reggel megjelent Abu Hamsha bátyja, Saif, aki elmondta, hogy aki akar, még visszakozhat, ha azonban elfogadják a kétezer dolláros fizetséget, de Azerbajdzsánban mégis bárki eszébe jutna, hogy inkább hazamenne, azt személyesen fogja lábon lőni. Saif azután kiválogatott ötszáz férfit, a toborzás kritériuma pusztán annyi volt, hogy az illető húsz és negyven év közötti legyen. Saif megerősítette, hogy egy hónappal korábban már indított egy másik, ugyancsak ötszáz tagú csoportot is. A válogatás után tíz busszal haladtak át a szír-török határon.
A Török Köztársaság határának átlépésekor az ellenőrző pontot török katonai személyzet és civil ruhás emberek ellenőrizték, akik nem tettek fel nekünk kérdéseket, nem ellenőrizték az útleveleinket, csupán megszámoltak
– idézte fel a férfi, aki hozzátette, a török oldalon egy civil reptérre vitték őket, ahol bár voltak török katonák, senki nem kérdezett tőlük semmit, hanem két, török felségjelzésű repülőbe szállították őket.
A török fegyveres erők fogadták a zsoldosokat Azerbajdzsánban
Al Haji elmondta, a két gép egy szintén polgári repülőtéren landolt, ahol átszálltak egy azeri felségjelzésű nagy repülőgépre, amely már Azerbajdzsán területén landolt.
Azerbajdzsánban október 18-án a török fegyveres erők katonái fogadtak bennünket, és egy olyan központi katonai támaszpontra szállítottak bennünket, amelyen török és azeri katonák állomásoztak. A török katonákat könnyen meg tudtuk különböztetni, ők ugyanis török felségjelet viseltek az egyenruhájukon
– idézte fel a szír zsoldos, hozzátéve, a támaszponton három napig állomásoztak, nyakláncot kaptak, lefényképezték és felfegyverezték őket, jobbára orosz RPG-kel, és egy minimális kiképzést is kaptak. Al Haji megjegyezte, a magas rangú török és azerbajdzsáni katonák golyóálló mellényt viseltek, de a zsoldosok ilyesmit nem kaphattak. A katonai bázison egy bizonyos Ibrahim sejk lett a zsoldosok vezetője, az ő vezetésével indultak egy másik katonai támaszpontra, majd innen egy harmadikba.
Az összes örményt le kell vágni
A második támaszponton Al Haji elmondása szerint további ötszáz szíriai arab zsoldoshoz csatlakoztak, rajtuk kívül török és azerbajdzsáni katonák tartózkodtak a bázison, valamint Ibrahim sejk és Abu Hamshan, aki a toborzást és a bevetést koordinálta. A szír férfi felidézte,
Abu Hamshan azt mondta nekünk, ne kíméljük senki életét, azt mondta, hogy az összes örményt le kell vágni. Abu Hamshan, valamint a török és azerbajdzsáni katonák azt mondták nekünk, hogy minden ember, aki lefejez egy örményt, fejenként száz dollárt kap.
Al Haji azt is megjegyezte, hogy hosszú késekkel is felfegyverezték őket. Azt is hozzátette, azoknak, akik féltek, az azeriek különféle drogokat adtak.
Isten áldja az örményeket!
A szír zsoldos elmondta, a hetedik napon egy harmadik támaszpontról százötven emberrel indultak útnak Abu Hamshan és Ibrahim sejk parancsára. Ibrahim sejktől azt a feladatot kapták, hogy foglaljanak el egy örmény falut, és gyilkolják le az összes ott tartózkodót, még a civileket is. A faluhoz közeledve azonban az örmények ellenálltak, aknákat is robbantottak, így a művelet kudarcba fulladt, a hegyek felé kellett menekülniük. Nem sokkal később csatlakoztak az azeri csapatokhoz, majd ismét tűzpárbajba keveredtek a hegyekben, ahol Al Haji is megsebesült, az azeriek azonban sorsára hagyták. Három napi szenvedés után végül az örmény vonalak felé indult, akik nem bántották, vizet és ételt adtak neki, és meggyógyították. Az vallomásban a zsoldos kiemelte:
Szeretnék köszönetet mondani az örményeknek, akik meggyógyítottak. Tévedtünk, hogy idejöttünk, az örmények sokkal jobbak, mint képzeltük. Isten áldja meg őket!
Al Haji hozzátette:
Én, Yousef kijelentem, hogy bárki, aki hajlandó lenne is Azerbajdzsánba menni, inkább ne tegye, mivel az örmények nagyon kedves emberek. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha be akarnak csapni, és megpróbálnak pénzzel csalogatni a háborúba, inkább ne harcolj az örmények ellen. Még akkor is, ha szegénységben élsz, jobb, ha szegény maradsz, mint ha pénzért Azerbajdzsánba mész harcolni.
Vallomása végén Al Haji kiemelte,
az azeriek hitetleneknek nevezik az örményeket, de ők a hitetlenek, és mi vagyunk a hitetlenek, amiért rátámadtunk ezekre a kedves emberekre.
Forrás: Armenian Press; vezetőkép: MTI/EPA/Photolure/Hajk Bagdaszarján
