Kardos György a Katonapolitikai Osztály tisztjeként szervezte be a fiatal és gyönyörű Mátay Florence-t, aki később a szeretője lett. Mátay ügynökként több szerepet eljátszott, volt, hogy titkárnőként építették be a célpont mellé, máskor egy angolszász tiszt bőrébe bújt. A felépített csapdákba esett áldozatok többségét kivégezték. Később Mátay börtönspicliként lehetett ráállítva Ignotus Pálra, akivel kiszabadulva összeházasodtak. Bár az iratok szerint még ekkor is folytatta a viszonyt Kardossal, 1956-ban Ignotusszal Angliába emigrált. Ekkor próbálták újra-beszervezni, Kardossal levelezett, majd 1965-ben hazajött, és négy szenvedélyes napot együtt töltöttek. Nem sokkal később Mátay Angliában titokzatos körülmények között meghalt, több információ arra utal, hogy Kardos és az állambiztonság szerepet játszott a halálában. Egy egészen idáig nem ismert, elhallgatott, végtelenül aljas történet következik.
Egy olyan tanulmány néhány részletét közlöm most, amely egy egészen elképesztő történetet mesél el. Írásom a Hamvas Intézet Arc és Álarc című folyóiratának most, decemberben kiadott dupla-számában jelent meg. Akit érdekel a teljes anyag, a nagyobb könyvesboltokban, illetve az Intézet honlapján megveheti folyóiratunkat, amelyben több nagyon komoly, érdekfeszítő írás megjelent. Most csak felvázolom azt a titkos történetet, szerelmi háromszöget, amelynek Kardos György, Ingotus Pálné és – valamelyest akaratán kívül – Ignotus Pál a főszereplője.
Berkesi, Kardos és Mátay repülőtéri találkozója
Különös társaság gyűlt össze a budapesti repülőtéren 1965. június 25-én: Berkesi András író, Kardos György, a Magvető Kiadó igazgatója és az emigráns (akkori bélyege szerint disszidens) Ignotus Pál felesége, Mátay Florence. Tekinthetnénk irodalompolitikai, esetleg baráti találkozónak is, de másról volt szó. Hosszú évekkel azelőtt mindhárman a Katonapolitikai Osztálynak (továbbiakban Katpol) dolgoztak, Mátay ügynökként, Berkesi és Kardos állambiztonsági tisztként szolgálta a Rákosi-diktatúrát.
A két férfi Mátay tartótisztje volt, Kardos ennél is több: titkos viszonyt folytatott ügynökükkel. A negyvenes évek második felében ő hallgatta ki, majd szervezte be az akkor még fiatal nőt, aki néhány évvel később a szeretője lett.
Alig két év múlva, amikor egy belső leszámolás következtében az egész Katpolt lefejezték, szinte egyszerre kerültek rács mögé mindhárman. A két tisztet végül szomszédos cellába zárták, kopogtatással üzentek egymásnak, ugyanúgy, ahogyan a többi rab. Mátay is így ismerkedett össze későbbi férjével, Ignotus Pállal, miután egy idő után őket is egymás mellé helyezték.
Az ügynöknő akkoriban börtönspicliként dolgozott, valamivel Ignotus előtt szabadult, akit megvárt, hozzáment, és 1956-ban együtt mentek Angliába. Története korábbi szeretőjével, Kardossal sem zárult le, a levelek, iratok szerint képtelen volt elfelejteni katpolos szeretőjét, démonát, ezért is találkoztak 1965 nyarán.
„Még egyszer, utólszor.”
Mátay a mindenre kapható, több szerepet eljátszó ügynök
A félig angol származású Mátay a negyvenes évek végétől több szerepet eljátszott ügynökkén,t volt, hogy titkárnőként építették be a később kivégzett célpont mellé, máskor egy angolszász tiszt bőrébe bújt a szintén halálos ítéletekkel zárult koncepciós ügyekben. A börtön után Kardos helyett Ignotust és Angliát választotta, ahol fiúk született. Házasságuk a jelentések szerint boldogtalan volt, Mátay kezdett megőrülni, nem tudta Kardost elfelejteni, 1965-ben teljesen váratlanul hazajött, amivel nem csak a hírszerzést és Kardost, de férjét, Ignotust is meglepte.
Bár folyamatosan próbálkoztak az újra-beszervezésével, látva állapotát, ekkoriban már lemondtak erről.
Miután visszament, az Ignotus-családról jelentő egyik informátor (Borosné társadalmi kapcsolat) egyre durvább jelentéseket adott. Ezek szerint Mátayt rémálmok, képzetek gyötörték, volt, hogy a vendégre támadt. Az állambiztonság nagyon tartott attól, hogy Mátay kitálal. Könnyen elképzelhető, hogy eltakarították az útból. Hiszen ahogyan Berkesi András fogalmazott: ő veszélyesebb volt rájuk nézve, mint Mátayra az esetlegesen felfedett ügynöki múlt.
Általam biztosnak vélt forrásból tudom, hogy Kardos egy magánbeszélgetésen, már öreg, megbecsült magvetősként részegen azt mondta, nagyon bánja, hogy részt vett nagy szerelme megöletésében.
Az igazságot ma sem tudjuk, de mivel több iratrészletet felszabadítottak, jobban beleláthattunk ebbe a romantikus és aljas játszmába. Az tény, hogy Mátay egy titokzatos lakástűzben halt meg, és a baráti társaságukhoz tartozó Arthur Koestler felesége szerint nem ez volt az első tűzeset Mátay esetében…
A konyak, Kardos és a héja-nász
A különböző jelentések, iratok megerősítik, hogy a Katonapolitikai Osztályon őrült, szenvedélyes kapcsolat alakult ki a Katpol mindenre elszánt tisztje, Kardos és beszervezett ügynöke között. A valóságot nem tudjuk, tanulmányomban az összes lehetséges változatot bemutatom, itt most Mátay „verziója” következik (készpénznek persze nem vehetünk egy az ÁVH-n tett vallomást):
„Beszervezésem után 1947 végéig kb. 10 naponként adtam jelentéseket a Külügyminisztériumban dolgozó személyekről. […] Még abban az évben késő ősszel Kardos találkozot kért tőlem, olyan hangnemből, melyből láttam, hogy mint privát ember akar velem találkozni. Ez a találkozó létre is jött az Astoria szálló előtt. Kardossal együtt nagyobb sétát tettünk a városban, majd az ő kezdeményezésére bementünk a katonapolitikai osztály épületébe, az ő irodájába, egy feketére. Rövid idő mulva Kardos udvarolni kezdett nekem és azt akarta, hogy barátnője legyek.
Beszélgetés közben Kardos meglehetősen sok konyakot ivott és rövid idő mulva lerészegedett, mivel én ekkor nem voltam hajlandó a barátnője lenni, Kardos részegségében dührohamot kapott, asztaláról leszort mindent, majd a ruháját is leszagatta magáról. Düh-rohamában teljesen magánkivül állapotban volt és valószinü, hogy a részegsége miatt rövidesen elaludt.
Én az irodáját nem tudtam elhagyni, mivel az ajtok be voltak zárva, de ezenkivül nem volt belépőcédulám és igy, valamint a botránytól való félelmemben nem mertem segitséget hivni. Kardos György egész éjjel nem tért magához és reggel Szeder századosi egy másik tiszttel együtt keltették fel, és ők vittek engem haza.”
Ezt a jelenetet (hogy a Katpol irodájában találtak rájuk) mindenki megerősítette. Berkesi András, Kardos társa és a Kádár-rendszer későbbi propagandistája így vallott:
„Mátait beszervezték. Alapja ugy tudom, hogy presszió volt. Beszervezése után Vértes ezredes tartotta vele a kapcsolatot és a barátnője lett, de az is lehet, hogy először Kardos, és ő adta át Vértesnek.
Tudom, hogy egy alkalommal Szeder szds. Kardost és Mátait Kardos szobájában meztelenül találta, mindketten be voltak rugva. Hogy Mátai dolgozott-e és mennyit, kinek volt akkor a barátnője, nem tudom.
Ezt, beszervezésének pontos körülményeit, Majoros és Szeder szds. tudják. Kardos közölte velem [1949 tavaszán], hogy Mátait ujból beszervezte és ő fogja tartani. Kardos Mátaival rendszeresen a Kunffy Zsigmond utcai konspirációs lakásban találkoztak és mint később megtudtam, a szerelmi viszonyt ott folytatták. Többször eltünt Kardos este, és csak amikor reggel nem jött be és elmentünk keresni, ott találtuk Mátaival.”
Berkesi egy későbbi jelentésben így írt a Kardos és Mátay közötti viszonyról: „Kardos Mátait vezette és Mátai is őt. Majorosné [férjével együtt a Katpol „munkatársa”] emlitette több alkalommal, hogy Kardos bele van bolondulva Mátaiba. […] Tudom, hogy Mátait Vértes ezredes feleségül akarta venni, de arról Pálfi beszélte le, ezt Kardos mesélte. […] Kardos az év vége felé kezdett Mátaitól elhidegülni, amikor Serényi átadott neki egy szininövendéket, mint ügynöknőt. Kardos azután ezzel tartotta a kapcsolatot. Hogy ez ki volt, azt nem tudom.”
Szodoma és Gomora a Katpolon
A különböző jelentések szerint a Katpolnál (és vélhetően az ÁVH-nál is) teljesen hétköznapiak voltak az orgiák, a beszervezett ügynöknőkkel kialakított titkos viszonyok. Mátay így vallott erről:
„1950 elején Kardos egy találkozásunk alkalmával kivitt magával Zuglóba, ahol, mint mondta, egy barátját látogattuk meg – olvasható Mátay vallomásában. – A barátját emlékezetem szerint Pásztinak hivták, akinek a foglalkozása pincér volt. Pásztit nem találtuk a lakásán és egy közeli kocsmába mentünk el, ahol ő kiszolgáló volt. A kocsmába ott tartozkodott Pásztival közös háztartásban élő Mária nevezetü nő is. Kardos Pászti és Mária között beszélgetés kezdődött a kocsmába, mely zárás után Pászti lakásán folytatódott.
Ebből a beszélgetésből, valamint Kardos elmondásából tudtam meg, hogy Mária egy horthista tisztnek volt a felesége, ami miatt őt a Katona Politikai Osztályon kihallgatták és ez alkalommal ismerkedett meg Kardossal. A kihallgatása után Kardos kapcsolatot tartott vele és gyakran ment ki a lakásukra a barátaival, ahol a legféktelenebb, erkölcstelen dorbézolásokat folytatták.
Kardosnak volt egy Mester nevezetü barátja, aki valamikor a Katona Politikai Osztályon teljesitett szolgálatot, majd miután onnan eljött különböző feketézésből élt. Ez a Mester volt az, aki az éjszakai dorbézolásokhoz a legsötétebb prostituált nőket felhajtotta. Ilyen alkalmakkor Kardos egész önkivületi állapotig leitta magát.
Ez alkalommal is, hogy ott jártunk, Kardos annyira leittasodott, hogy szivrohamot kapott, és csak másnap délelött tudtunk Pászti lakásáról eljönni. Hogy Pásztinál milyen erkölcstelen dorbézolások folytak, arra jellemző az az eset, amit Kardos mesélt el nekem, hogy Pászti jelenlétében, Mária – akivel együtt él – lefeküdt Szeder Győző és Bánhalmi Károly századossal.
Kardos egy előző alkalommal dicsekedett azzal, hogy többször elkérte Majoros őrnagy lakáskulcsát, aki a hivatal közelében lakott. Ilyenkor megtörtént, hogy egyik vagy másik beosztottja, mire ő a lakásra ment, már egy nőt felvitt, aki várt rá. Ezeket a nőket rendszerint Bánhalmi vagy Szeder szokta felhajtani, Kardos állitása szerint.”
Azt hiszem, ez a tanulmány, és főleg az először nyilvánosságra hozott, a titkosítás alól nemrégiben feloldott dokumentumrészletek tovább árnyalják a Kardos Györgyről és Berkesi Andrásról kialakult képet. Valamint megismerhetjük egy számos ember halálában bűnrészes, de a sors által kőkeményen megbüntetett asszony történetét is.
Beöthy
2023-10-29 at 15:35
Szerencsére nem cenzúra, csak átrendezték a honlapot. Itt olvasható a keresett cikk:
https://www.hamvasintezet.hu/arc-es-alarc-3/
Q
2021-12-27 at 23:50
A cenzura betette a lábát…
Mező Gábor a Héja-nász a Katpolon
http://hamvasintezet.hu/uploads/assets/files/arc_es_alarc_02.pdf
->
“A KERESETT OLDAL NEM TALÁLHATÓ.”
Welszibard
2020-12-13 at 01:26
Utólag olvastam ezt a cikket Mező Gábor úrtól.
Köszönöm, hogy feltárta ezeket a vaskos tényeket a korai időszakból.
Hogy milyen nagy hatalmú könyvkiadói igazgató lett később, azt Mező úr csak legfeljebb mások elbeszéléseiből tudhatta. Fekete Gyula író, ha még élne, nagyon sokat tudna mesélni, de sajnos már rég nincs köztünk.
Kardos Györgynek volt egy fia is, ha jól emlékszem filózófia szakon tanult és tanársegéd lett belőle valamelyik egyetemen az 1970-es évek elején.
Egyszer találkoztam vele, majd később tudtam meg, hogy öngyilkos lett.
Az apjával, Kardos Györggyel, nagyon nem értett egyet, szinte megtagadta a saját fiát ideológiai alapon – ez is hozzátartozik ennek az embernek a könyörtelen természetéhez.
Moldova György ezt a történetet megírta később, olvastam is. Úgy tűnt, hogy elég hitelesen dolgozta fel a tragikus történetet.
Jónás Jónás
2018-04-08 at 15:46
Kezdem érteni, miért mondták anno: “Az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.”
laja46
2017-12-31 at 13:28
Boldog újévet kívánok a fideszkdnp seggnyalóinak!!! Sok szeretettel!
api01
2019-07-25 at 09:28
Barom
Alma®
2017-12-19 at 22:09
Ez az egyik leginformatívabb rovat a a Pestin, de a legszomorúbb is. Micsoda kiútttalan sorsok, milyen tönkretett életek… És a bűnösök, akik ezeket az embereket tönkretették, akik akkor hatalomban voltak, soha nem lettek felelősségre vonva, így vagy úgy hatalmon maradtak, most fiaik uralkodnak, s már ott nyomakodnak unokáik.
Artur
2017-12-17 at 21:42
A fiatal kutató kedvét véletlen se vegye el, hogy a ballib oldal szapulni kezdi, az általunk szeretett s tisztelt magyar, azaz jobboldali íróinkat. Ehhez legfeljebb nekem lenne, némi valódi jogom, de én sem élek vele, csak akkor, ha az igazat kell megvédeni. Nemeskürty minden vasárnap a belvárosi templomban volt, nem hajnalban,a fél kilences fő misén. Mindig vállalta önmagát, őseit. A doni ügyet most hagyjuk, ott nem volt igaza. De hitt igazságában, s őszintén marxistának tudhatta magát, a kezdeti korszakban, sokan voltak nagyon dühösek a háború elvesztése miatt a nemesi Magyarországra, s elfogultan átvették a nyilasok, valamint a komcsik érveit is.Ebben sokszor téved Nemeskürty is. Azon pedig nem lehet segíteni, aki nem tud különbséget tenni, egy Kómlós János, vagy Nemeskürty között.
Ahogyan nagyon nem mindegy, hogy Mensáros Luciferjét látjuk, vagy alföldirobertavécécsésze selypegését az Ember tragédiájában. Ezzel együtt, szomorú tény, hogy a ronda kis palinak, aki felrakta a gusztustalan Kardos György, véreskezű gyilkos emlékére való rebegéseit, a magyar akkori közéletnek. Sajnos igaza volt. Undorító dolog, s mai népesedési, erkölcsi, anyagi csődünkben, kádárnak a szekértolói vastagon benne vannak. Márainak van igaza, a San Gennaro vérében. Nem rakom be, mert még olvasnának valami értéket is, azok, akik nem nagyon szeretnek olvasni. Mező Gábornak ajánlom Szöts Istvánt, Lajtha Lászlót, Fekete Gyulát, Márai Sándort, Wass Albertet. Ők igaz csillagok, bennük nem fog csalódni. Tévedhetnek, de tiszták s vasbeton szilárdak.
matyko-x
2018-01-14 at 21:38
Kedves Artur, jó olvasni, hogy vannak még, akik a kényszerből hajlóban is meglátják a nemest. Hiába, no, ez egy bonyolult világ! Az acélnak is, de a hajlákony fának is megvan a maga szerepe. Ahogy Júdásnak is megvolt.
Nemeskürty sem volt hibátlan, de én is tiszteltem. Halála előtt 3-4 évvel talán a Magyarok Házában tartott szabad(!) előadására Berzsenyiről mindig emlékezni fogok!
Artur
2017-12-17 at 21:19
Legyünk pontosak! Ez mindig ütőkártya marad a mai ballibsik kezében. Bizony, kommunista odaállású írónak mondja Márai Naplójában, még Nemeskürty Istvánt is. S ez tagadhatatlan tény. Nemeskürty érdemeit nem kell felsorolnom, ha elkezdem, a kényes izlésű bírálóim, trollkodással fognak vádalni. Megint elfoglalom a helyet, értékes mondanivalójuk elől. Azt azért el kell mondani Nemeskürtyről, hogy már eleve, karrierje elején leszögezte, ő mélyen hívő katolikus, osztályidegen, a felesége pedig német nő. S soha nem volt csélcsap, mindig magyarokat védő, soha senkinek nem ártó, komoly írásai, s csak a filmművészet bemutatásában való elévülhetetlen szerepe, nekünk örök érték, s hála érte. Jancsó Miklós például nem ilyen, ő is hasonlóan, az ikonfestő szovjet-magyar baráti társaságos színészhez hasonlóan, 89 után, ezt mondotta. „Mindenki tudja, milyen volt ezek alatt”, s itt kádárékat értette. Ezt ne feledjük el, mert Nemeskürty Aczél Györgyről is egyedi véleményt formált, s nem tört felette utólag pálcát. Nemeskürty úr maradt, a bolsi prolik között. Ez egy külön csoda. Nemesebb vitatkozók vádolhatnának következetlenséggel, hogy miért bocsátok meg egyeseknek, s miért vagyok engesztelhetetlen másokkal szemben. Odaállás, odaállás. Na, azért nagyon nem mindegy. Faulkner, ellenségeink ne olvassák, bőbeszédű, s egy szót sem fognak érteni belőle. Nos Faulkner azt írja, sáros patakon nem lehet átmenni sár nélkül maradva. Csak nem mindegy, hempereg benne valaki, vagy éppen csak, szinte átlebeg fölötte. S óriási különbség az is, hogy valaki erkölcsi lénynek, orákulumnak tudta önmagát, s utána lesz odaálló utcalány, vagy csak mondjuk Zsüti a táncdalszerzés műfajban. Nagyon nem mindegy. Kodály, vagy Zsüti. Ha lehet, inkább Lajtha László. Ö nem állt oda, ahogy Hamvas Béla sem, s még sokan mások.
Tartalom:
Kálnoky László: Hó 5
Csurka István: Ágyúlövés helyett 7
Pálffy Györgyné: Koszorúm Kardos György sírjára 10
Berkesi András: Vérző emlékek 13
Huszár Tibor: Kardos György emlékére 43
Nemeskürty István: Egy katona irodalmár 45
Ágh István: Most éppen ő 49
Gyurkó László: Kardos György két tételben 50
Kolozsvári Grandpierre Emil: Beszélgetések Kardos Györggyel 59
Szinetár Miklós: Volt egyszer egykorszak 63
Moldova György: Ének az aluljáróban 64
Csajka Gábor Cyprian: Postakocsik Wahlheim felé 78
Dobai Péter: In memoriam:Kardos György 83
Kardos G. György: Csak mondom, mondom a magamét 90
Ördögh Szilveszter: Előforgatás 93
Tandori Dezső: “A történet lényege: igazságkereső kaland” 104
Bor Ambrus: Közel hajolva 107
Szabó Magda: Levél, odaátra 115
Illés Endre. Jegyzetek Kardos Györgyről 121
Galsai Pongrác: A főúr mondja… 123
Keszthelyi Rezső: Levéltervezet 132
Simonffy András: Ég az idő 133
P. Szűcs Julianna: Egy meghiúsult beszélgetés emlékére 142
Hernádi Gyula: Társszerzőm 144
Mátyás Ferenc: A megvető 151
Köntös-Szabó Zoltán: Kardos György egy filmregény szinopszisát olvassa 153
Jancsó Miklós: A kezdet 159
Szalay Károly: “Halála előtt senki sem jellemezhető” 162
Parancs János: Indulatos és tárgyilagos búcsú 165
Agárdi Péter: Mementó 167
Tóth Gyula: A magvető 170
Bella István: Sóhaj és Tükör 175
Vitányi Iván: Rendhagyó varázsa 176
Vészi Endre: Egy kiadó életműve 178
Sánta Ferenc: Kardos Györgyről 180
Szécsi Margit: Emlékeztető 183
Berend T. Iván: A Kardos-jelenség 191
Csorba Győző: Jákob példája 193
Salamander
2017-12-28 at 15:57
Ennek korszaknak feltárása azért nem lehet teljeskörű, mert a haszonélvezők nagy számban ma is köztünk èlnek.
Beépültek a politikai közéletbe, az igazságszolgáltatásba és a bűnüldözésbe is. Ez az igazi probléma és nem a múltban történő események egyes – mára régen halott – szereplőinek viselkedése. Az etika és erkölcs és persze a hatályos törvények által sugallt norma azért sérül rendkívüli mértékben, mert a kommunista bűnszervezetek hatalmas és kiterjedt hálózata még mindig él és működik.
Lali
2017-12-17 at 20:14
Gusztustalanok is a komcsik, nemcsak erkölcstelenek és primitívek…
Egy emlékkönyv:
In memoriam Kardos György
SZERZŐ
Csurka István
Ágh István
Moldova György
Illés Endre
Vitányi Iván
Szalay Károly
Hernádi Gyula
Jancsó Miklós
Nemeskürty István
Galsai Pongrác
Tóth Gyula
Gyurkó László
Bor Ambrus
Kálnoky László
Csorba Győző
Berkesi András
Kolozsvári Grandpierre Emil
Tandori Dezső
Szabó Magda
Dobai Péter
Mátyás Ferenc
Bella István
Parancs János
Szécsi Margit
Vészi Endre
Ördögh Szilveszter
Keszthelyi Rezső
Huszár Tibor
P. Szűcs Julianna
Berend T. Iván
Simonffy András
Csajka Gábor Cyprian
Agárdi Péter
Sánta Ferenc
Kardos G. György
Köntös-Szabó Zoltán
Szinetár Miklós
Pálffy Györgyné
SZERKESZTŐ
Ferencz Zsuzsa
Magvető Könyvkiadó (Budapest), 1986
Tuddgyukkik
2017-12-17 at 21:21
Moldova Gyorgy volt a legnagyobb csodaloja
SZajnos
2017-12-28 at 11:06
Rendben, de Berkesi sem volt matyóhímzés. Őt különösen “tiszteltem” Ávós múltja miatt.
Anna
2017-12-18 at 09:16
Csurka István briliáns tehetségű író, a kor látnoka volt. Erre bizonyíték, ha veszi valaki a fáradtságot és visszaolvassa írásait. Az, hogy a kor szellemének megfelelően, afféle kiútként belemenekült az éjszakai életbe, a lóversenyezésbe stb. oly természetes volt, hogy, aki nem ezt csinálta, meg sem tűrték maguk között. Az, hogy kortársai közül a férfiak irigyelték, a nők pedig áhítattal beszéltek róla, s el nem feledték megemlíteni, hogy negyed- fél vagy egész éjszakát vele tölthettek, arról nem ő tehetett. Lalika szíveskedjék időben és térben értelmezni a dolgokat!
Alma®
2017-12-19 at 19:16
Igen, Csurka látnok volt, de minndenképp paradox személyiség volt. Meglepő lista, mindenesetre.
Alma®
2017-12-20 at 00:01
Nem értem, nem értem, miêrt írtak ebbe a kötetbe ezek az emberek, miért mentek ebbe bele. Hiszen tudták, ki volt Kardos. Persze, néhányat értek, van a listán pár nettó hazaáruló. De a többiek? Ha Kardos életében kellett volna valami dicsőítő írományt tolniuk róla, rendben, értem, fêltek tőle, féltek a bosszújától. De Kardos már halott volt. És hát 1986 volt, jó, a szocializmus még élt és virult, de csak enyhébb volt a légkör. Érdekes viszont, hogy a kegyelt Esterházy hallgatott, noha ő voltaképp akár hálás is lehetett volna.
KARY
2017-12-17 at 15:51
Balosan liberális MSZ(M)P-NEK sok titkolt és eddig feltáratlan korrupt ,gyilkossági ,…. stb. bűnügyeik ,gaztetteik vannak amiket fel kell tárni és közzé kell tenni.
Névtelen
2017-12-17 at 14:31
Csodálatos elvtársak! Az utódaitok nem különbek nálatok! Tetvek!
Gáspár Anett
2017-12-17 at 15:07
Meg lehet nézni, hogy a liberálfasisztáknál milyen a felhozatal nőkből, akik zsebakrobataként óbégatnak az abuzálásuktól.
Pornó, rombolás, bulvár hányás, Gányé Kocsma utca = liberális kultúra.