Pufajkás volt, ott volt egy megtorló sortűznél, de több irat hiányzik. Ügynök volt, a kémelhárításnak dolgozott “Harcos” fedőnéven, de erről is hiányoznak fontos dokumentumok. Volt kommunista elvtársa kegyetlennek tartotta, aki “lőtt, vágott, mint a bolond”. Most számos vezető portálon olyan cikkekben említik, ahol – kommentár nélkül – erkölcsileg kikezdhetetlennek nevezik. Egy igazi hős – Horn “Harcos” Gyula.
Vannak egészen vérlázító dolgok. Ilyen az, amikor a pufajkás, volt hálózati ember, ízig-vérig kommunista Horn Gyula szobrot és termet kap az Európai Parlamentben. És ilyen az is, amikor fia egy politikai visszatámadásban „erkölcsileg kikezdhetetlennek” nevezi, és ezt szinte az összes kormányellenes portál mindenféle kommentár nélkül lehozza. Talán nem árt tisztába tenni, ki is volt a néhai miniszterelnök. Még akkor is, ha sajnálatosan kevés irat maradt fenn, kevés dokumentum kutatható tevékenységével kapcsolatban.
„Hogy lehet például egy Horn Gyula most jobboldali? Ő, aki pufajkás volt – nagyon kegyetlen pufajkás, hisz a pici emberek általában kegyetlenek, hisz megalázottak, és emiatt sok olyan jött ki belőlük, amire nincs más magyarázat –, szóval karhatalmista volt és mivel a bátyját nagyon kegyetlenül gyilkolták meg az ellenforradalmárok,
a Gyula nagyon kemény volt. Ő vágott, lőtt, mint a bolond.”
– fakadt ki Pünkösti Árpád könyve szerint Ribánszki Róbert, Kádár János egykori személyi titkára akkor, amikor 1989-ben látta az átrendeződést. Egy szélsőbalos káder berzenkedése ez, aki végignézte, hogy a Szovjetunióban tanult moszkovitából, a kádári ranglétrát végigjáró Hornból „reformkommunista lett”. Azért a szolidaritás megmaradt: „Ám ez a kegyetlen fickó vele szemben elnéző volt – folytatja Horn Ribánszkival szembeni reakciójával Pünkösti. – Nem tért ki vádjai elől sem: tényleg vér tapad-e a kezéhez? >Nincs rejtegetnivalóm. […] <”.
Nincs rejtegetnivalóm / Fotó: MTI
Valóban nincs, Horn maga, amikor pufajkás múltjáról kérdezték, azzal vágott vissza, hogy „Na és?” Ezzel nagyjából mindent elárult jelleméről. Horn a többi pufajkással együtt mindig arról írt, beszélt, hogy semmi különöset nem tett, semmiféle kegyetlenségben nem vett részt.
Ezen a narratíván sokat nem kellett gondolkodni, így született annyi kisnyilas és kispufajkás Magyarországon.
Horn kényelmes szerepben volt, tökéletesen tudta, hogy nincsenek (vagy el vannak zárva az) igazán kényes dokumentumok, ahogyan hálózati múltjára is csak most, 2017-ben derült fény, mivel az egyik dossziában véletlenül szerepelt egy Hornra nézve kellemetlen feljegyzés. Azt talán ártalmatlannak tartották, nem maradt rá idő, így nem tüntették el. Erről a bizonyíthatatlan bűnről egy meg nem nevezett barátja azt mondta Pünköstinek: „Annak idején Gyula társaival együtt követhetett el olyan dolgokat, amelyek nem tartoznak a történelem fényes lapjaira, de eltitkolhatták őket, mivel elérhető dokumentumok nincsenek róla”.
Mielőtt valaki Horn-ellenes elfogultsággal vádolná Pünköstit, elárulom, hogy a szerzőt kőkeményen támadták jobbról, mert szerintük kimosdatta “főhősét”. Ettől függetlenül persze Ribánszki szavai nem bizonyítékok semmire, legfeljebb elgondolkodhatunk rajta. Legalább mi, ha már Nyugaton csak legyintettek az egészre.
Horn és a husángos, gonosz ellenforradalmárok
Mit tudunk? Azt, hogy a Szovjetunióban végzett Horn 1956 decemberében (vagy novemberben) bevonult pufajkásnak, így a kádári megtorlás részese volt.
Teljesen mindegy, hogy mit mesélt, mit nem mesélt el. A magyar történelem egyik legszomorúbb időszakában a terror oldalán állt. Az, hogy később demokratikusan megválasztott miniszterelnök lett belőle, mindent elárul Magyarország – akkori? – mentális állapotáról.
Hornt sajnálatosan későn, már jóval a rendszerváltás után hallgatták meg legalább tanúként az 1956. december 6-i Nyugati téri sortűz perén a Fővárosi Bíróságon. A perről a Pesti Srácok ügyvezetője, Szenvedi Zoltán tudósította a Magyar Nemzetet. Azért is idézem a cikket, mert Horn tanúvallomása nagyon sokat elárul arról, hogyan lehet a történelmet megmásítani, és arról is, milyen jellem volt.
„[…] Horn a többi tanúval ellentétben nem kívánt vallomást tenni a bíróság előtt, így a tanácselnök olvasta fel az 1999 márciusában az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságán tett tanúvallomását. […] nyomozati vallomásában – tagadta, hogy a kérdéses időpontban a karhatalom tagjaként vett volna részt az eseményekben.
Elmondása szerint pénzügyminisztériumi alkalmazottként az akkori Kádár-kormány központilag irányított >vörös zászlós< tüntetésén vett részt, ahol emlékezete szerint nem történt semmiféle atrocitás a részükről. Az exkormányfő a >jobboldali tüntetők< felől érkező, husángokkal felfegyverzett vasutasokra emlékszik, akik >mocskos kommunisták< felkiáltással a >békés< kormánypártiakra támadtak. Horn arra sem emlékezett – ami egyébként a meghallgatott egykori karhatalmisták mindegyikének rémlett –, hogy harckocsival és golyószórókkal felfegyverkezett karhatalmisták vagy a megszálló szovjet csapatok biztosítása mellett folyt a >vörös zászlós<, Kádár János kormányával szimpatizáló tüntetés.
Horn Gyula elmondása szerint nem volt nála fegyver, de egyenruhában sem volt; kormányzati alkalmazotthoz illő öltönyben jelent meg a vörös tüntetésen.”
Íme az ember, aki ott se volt: „A sok száz túlélő emlékezete és a fennmaradt dokumentumok szerint öt embert kivégeztek a Nyugati téren. Ez Horn Gyula szerint elképzelhetetlen, hiszen nem lehetett volna eltitkolni, mert a sajtó úgyis megírta volna. [Tehát a sajtó megírta volna 1956 decemberében.] Ügyészi kérdésre a képviselő elmondta: december 15-én lépett be a karhatalmistákhoz, mivel behívták, hogy segítsen a >rendszert konszolidálni és a rendet fenntartani<. Szerepéről annyit mondott, hogy egyszerű közkatonaként szolgált. […]”.
Akinek erős a gyomra, újból elolvashatja ezt a néhány sort. Jellegzetes az egész, a békés kommunistákra támadó „ellenforradalmárok” (decemberben), a kivégzés lehetetlensége, hiszen „szabad sajtó” volt, megírták volna (decemberben), a rendszer konszolidálása (decemberben).
Megtorlás / Fotó: Veritas Intézet
Mi történt ekkor valójában? A szélsőjobboldalisággal talán nehezen billogozható Magyar Narancs cikkéből idézek:
„A Kádár-kormánynak nem ez volt az egyetlen, úgynevezett >vörös zászlós< demonstrációja, amelyet a szovjet invázió segítségével hatalomra jutott új vezetés melletti kommunista kiállás, a lakosság megfenyegetése jegyében szervezett. Céljuk >elsősorban a lakosság provokálása volt< – állapította meg az Igazságügy-minisztérium Kahler Frigyes-féle Tényfeltáró Bizottsága 1993-ban – írta Seres László. – Egy nappal előtte ülésezik a Katonai Tanács, ahol >Ugrai ezredes bajtárs< közli: >a fehérterror ellen háromszoros vörösterrort kell alkalmazni<, >Csémi alezredes bajtárs< szerint pedig
>egy kis csinnadrattát kellene nekünk is csinálni (…), kímélet nélkül likvidálni kell a lövöldözőket<.
Kezdetét veszi a kádári megtorlás legsúlyosabb időszaka, a >vörös zászlós< provokátorok >lényegében tömeggyilkosságra törekedtek< – írta a Deport ´56 az átvilágító bíráknak. >Különböző helyekről sorozatos lövéseket lehetett hallani, a tömeg különböző irányban megindult, a lövöldözés tovább tartott, hogy kit lőttek, azt azonban nem tudjuk< – jelentette december 6-án a Nyugati környékéről Számel Lajos és Mág Bertalan rendőr őrnagy. >Feldörögtek a karhatalmisták fegyverei< – emlékszik vissza a bevetésre a már említett Csémi Károly nyugállományú vezérezredes a Berecz János szerkesztette Visszaemlékezések 1956 című kötetben. A Kahler-bizottság (egy Berki Mihály nyugállományú vezérőrnagy által idézett katonai jelentésre hivatkozva) megállapította:
a pufajkásokon kívül a szovjet páncélosok is tüzet nyitottak, majd öt személyt minden vizsgálat nélkül a helyszínen tarkón lőttek<.”
Horn szerencséjére nem maradt fenn az az irat, amely bizonyítaná, hogy már akkor is pufajkásként volt ott. Ezért simán elfogadta a bíróság (amely amúgy végül lezárta az egész ügyet…) azt az érvelést, hogy ő csak tüntetett. A továbbiakban is a Magyar Narancs cikkét citálom: „>A BM és a HM is szervezett ilyen alakulatokat. Ha Horn Gyula már novemberben tagja volt egy karhatalmista szervezetnek, akkor az a HM alá tartozott< – mondta a Narancsnak az 1956-os Intézet kutatója, Germuska Pál, aki kizártnak tartja Horn ügyvédjének, dr. Czeglédi Lászlónak azt a korábbi, sajtóban megjelent állítását, hogy Horn annak idején csak >baloldali szimpatizánsként< vett részt egy baloldali tüntetésen.”
Mit jelenthet ez?
Azt, hogy Horn ügyvédje szerint még baloldali szimpatizásként volt ott, így talán ezt fejlesztették tovább az egy fokkal hihetőbb pénzügyminiszteri alkalmazotti verzióra.
A kádári megtorlással (a Horn-féle konszolidációval) kapcsolatban csak ajánlani tudom korábbi két cikkünket: A „jó Kádár” a forradalmárokról: Körmenetben kell őket kivégezni és Kádár kevesellte a halálos ítéleteket, pedig népbírái mindent megtettek.
Bátyja állítólagos meggyilkolása az “ellenforradalmárok” által
Az sem véletlen, hogy Horn már a belépésére is érdekes legendával szolgált. Több műben arra utalt, hogy bátyja sorsa miatt hozta meg a végső döntést, öltötte fel a pufajkát. E szerint testvérét szintén decemberben (!) támadták meg az ellenforradalmárok, majd (magától Horntól idézek): „… a Népligetbe vitték. Ott akasztották fel, előtte darabolták, és mindent csináltak vele.” Mielőtt elborzadnánk, a valóság prózaibb: az iratok szerint egyszerűen elgázolták. Jellemző, hogy Horn történetét még Eörsi László is teljes képtelenségnek tartotta, de a korszak nála függetlenebbnek nevezhető kutatója, Germuska Pál szerint sem szerepel sehol sem a neve a vonatkozó iratokban. A szakértők egyet értenek abban, hogy ha ez az eset valóban megtörtént volna, abból hatalmas per lett volna – főleg, hogy ehhez hasonló eseményeket találtak ki akkoriban tömegével –. De még különösebb, hogy egy irat szerint később egészen mások „lettek” a „gyilkosok”. És akkor most ne is menjünk vissza addig, hogy a cikkem elején idézett elvtárs szerint Horn testvére halála miatt lett olyan kemény.
“Harcos” színre lépett – a bátyját ekkor már a szovjetek ölték meg?
Később, 1959-ben Hornt a Pénzügyminisztériumból a Külügyminisztérium szovjet osztályára helyezték, 1961-től a szófiai, 1963-tól a belgrádi magyar nagykövetség attaséja volt. Hálózat rovatunk olvasói pontosan tudják, mit jelentett ez. Azt is, hogy pontosan az ilyen megbízható elvtársak kerülhettek ilyen helyekre. Ungváry Krisztián könyvének köszönhetően Horn érintettségére irat is van. E szerint Horn „Harcos” fedőnéven dolgozott a kémelhárításnak, amely diplomáciai szolgálat alatt szervezte be a pufajkás tisztviselőt. Hornról egy másik ügynök, Petrán János jelentéseiből szerezhetünk tudomást. „Pétervári” 1963-ban a szófiai magyar követség tanácsosa volt, és 1963. április 10-én jelentett tartóinak arról, hogy Hornt, aki abban az időben a követség párttitkára és gazdaságpolitikai titkár volt, egy amerikai diplomata megkörnyékezte.
„Pétervári” arról számolt be tartóinak, hogy Hornról az a hír terjedt el diplomáciai körökben, hogy Géza bátyját „a szovjetek nyírták ki 1956-ban”. Állítólag ezért bíztak meg benne az amerikaiak. Ez volt a “csali”.
Szürreális történet, igaz? Horn szerint a bátyját az ellenforradalmárok ölték meg, de Bulgáriában az amerikaiknak tálalva hasznosabban csengett, ha a szovjetek támadásáról volt szó. Érthető cinizmussal hadd tegyem hozzá: a Rajk-per idején nyilvn Titóék tették volna el láb alól… Nagyjából így hihetünk el bármit ebből a történetből. De jellemző a hazugságokra, hogy Horn valamelyik védekezésében arról beszélt – erről is Pünkösti írt –, hogy
október 26-tól nemzetőr is volt. „Király Béla >katonája<, ám Király csak 31-én kapott megbízást a Nemzetőrség szervezésére – ezt többet Horn nem is említette.”
Taps / Fotó: MNO.hu
Amikor 2015-ben átadták Horn szobrát az Európai Parlamentben, akkor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt mondta: „Kimagasló európai személyiség, büszkék lehetnek rá”. Lelke rajta. Lezárásul még valami, közhellyé vált, hogy Hornt Európában a vasfüggöny átvágójaként tartják számon.
Nem tudjuk, hányan tudják külföldön, hogy az ismert kép valójában egy ócska színjáték volt, a szögesdrótot addigra már régen eltüntették, de kellett egy pózolás a világsajtónak. Még életének legismertebb fényképe is egy hazug mozzanatot örökít meg.
A nagy, hazug pillanat / Fotó: MTI
Mikor írja meg valaki Horn Gyula hiteles, mentegetéstől mentes, az amerikai-szovjet sakkjátszmára is kiterjedő élettörténetét?
Dr. Veres Péter
2020-09-09 at 12:17
Patrubány által álságosan hivatkozott “Népszabadság” cikk 1957 tavaszán a magyar írók nem létező, állítólagos felhívásával az ENSZ-hez, hogy az ne foglalkozzon a magyar kérdéssel– félreértés vagy tudatos félrevezetés. Ez a provokatív cikk a kommunista sajtóban nem történelmi bizonyíték,hanem a hazaáruló Kádár-rendszer propagandistáinak ócska hamisítványa.Ugye milyen nehéz felfogni???
Molnàr Gyula
2018-01-20 at 21:42
Ezt lehet mondani egy hétköznapi emberröl, de nem egy közszereprölöl, akiröl inkàbb halàla utàn derülnek ki ocsmàny tettei, bènei.
Tgolyó
2018-01-04 at 17:58
Valószínű , hogy nem sokan emlékeznek Gyula jó elvtárs karamboljára a 94 es választások kapcsán .TÖRTÉNT , HOGY A KÉT SZAVAZÁS KÖZT EGY ALKALOMMAL KORTESKEDNI VITTÉK EZT A” JÓ EMBERT “, S MIT TESZ ISTEN SÚLYOS SZERENCSÉTLENSÉG ÉRTE BAZ. MEGYE FELÉ AZ ÚTON .Már előre elkészítették neki azokat a híressé vált antennákat ,hogy ne is tudjon visszanézni mert hátha elszégyenli magát .Ufó kinézetével meg is nyerte a második fordulót mert így szerethetővé sőt sajnálhatóvá tették Jancsóék ! Így lett a mi Gyulánknak abszolútja …
Névtelen
2018-01-04 at 10:13
A mondás helyesen: halottról JÓL, vagy semmit! Azaz amit mondunk róla az a valóság legyen!
Ferenc
2018-01-04 at 08:26
Tudtuk.
Gyzoltan
2018-01-03 at 23:10
Némi reményre ad okot, hogy törekvést látunk a valóság megjelenítésére…
Az a magas-fokú szervezettség, érdekazonosság, amely a bűnök letagadására indítja a liberálisnak álcázott, beállított zsidóságot, mely aztán párosul az arroganciával, s támaszkodik a zsidó párhuzamos társadalom karmester irányította gátlástalan politikai töltetű hisztériájára, nem határozhatja meg Magyarország politikáját! Azokat, kik Magyarországon a magyarság érdekei ellen, bármire is hivatkozva, uszítanak, szervezkednek, azokat az ellenőrzésen átesett hatóságok kezére kell adni!
Amary23
2018-01-03 at 20:37
Szabó 3 eddig te semmit nem olvastál?
Ha idősebb vagy mint én, akkor miért nem látod a szemeddel a valóságot? Az én szüleimet 56-ban nem sokon múlott, hogy Gödöllőnél beterelték az erdőbe, ahol minden bizonnyal agyonlőtték volna! Ha az Édesapám nem olyan bátor én meg se születtem volna! Megmentette több ember életét, mert szembe mert szállni velük! Pedig ők csak hazaakartak jönni a Nagyszüleimhez. Nem ők voltak az egyedüliek, akik rosszkor voltak rossz helyen! Horn Gyuláról csak annyit, hogy Budapesten egy elit kórház elmeosztályára menekült, vagy menekítették a felelősségre vonás elől! Ott is halt meg. Nem szobrot, hanem börtönt érdemelt volna!Súlyos évtizedeket, nem aszt, hogy még hatalmat kapott a kezébe, hogy nyúzza a népet!
Sobri Jóska
2018-01-03 at 20:36
Az iratai eltűntek, mint gyurcsi diplomamunkája. Valamint az a 410 milliárd, amit miniszterelnöklsége alatt adott meg az orosz tartozása fejében. Néma csönd ezügyben.
Hornt éltetik a drótvágásért, német egyesítésért, holott a főnöke Németh Miklós nélkül semmit nem tehetett volna.
Névtelen
2018-01-03 at 20:18
“IGAZAT VAGY SEMMIT ” Így pontos ez a szólás ! Csak az igazságért ! Hitlerről sem szabadna beszélni mivel ő is halott ?
KARY
2018-01-03 at 20:05
emigráns te hibbant Néró Hitlered még régebb óta halott ,te szarkupac.
Artur
2018-01-03 at 18:10
Hamvas Béla gondolatai 1956-ról
„..Ne feledjük el, amit már előttünk mások megírtak, lefestettek, kőbe vésték, végiggondolták esetleg ki is harcolták, vagy kudarcot vallottak vele…” „…Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk.”
Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta.
Minek árulta el?
Annak, hogy élni csak kell. SENKI SE MERT HALNI, MINT AZ OROSZ TANKOK ALATT A MUNKÁSOK ÉS A DIÁKOK ÉS A GYERMEKEK. Költő, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás.
Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. NINCS AZ ÉLETNEK OLYAN MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA, AMELY EZ ALATT AZ ÁRULÁS ALATT NE ROSKADNA ÖSSZE.
Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt, nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlenegyszer és egyedül, az egész földön egyesegyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túl-ha-ta-lom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?
Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. NEM ÍRNI TÖBB, MINT ÍRNI. AHELYETT, HOGY ELVONULTAK VOLNA KAPÁLNI ÉS FÁT VÁGNI, ÉDES VOLT NEKIK AZ ÉRVÉNYESÜLÉS ÉS A PÉNZ.
Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. AZONNAL ELKEZDTEK MENTSÉGEKET KOHOLNI, ELKEZDTEK SUGDOLÓZNI, HOGY MENNYIRE SZENVEDNEK, MIKÖZBEN VASTAG ÖSSZEGEKET GYÚRTAK ZSEBÜKBE A LIBAPECSENYÉN HÍZOTT VÉRTANÚK. FOGADOK, HOGY A TÖRTÉNELEMBE, MINT MÁRTÍROKAT JEGYZIK FEL ŐKET, E KOSZOS ÉS RIPŐK SÖPREDÉKET, DICSŐÍTIK EGYMÁST, ÉS BEVEZETIK EGYMÁST A TÖRTÉNELEMBE, ÓVATOSAN BERZSENYI ÉS CSOKONAI, PETŐFI, BARTÓK, CSONTVÁRY, ARANY ÉS KEMÉNY KÖZÉ, AHELYETT, HOGY RÉMPÉLDAKÉNT MUTOGATNÁK ŐKET A PANOPTIKUMBAN: ÍME, AKIKNEK DRÁGÁBB VOLT A SELYEM NYAKKENDŐ, MINT EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT. MINTHA ÉLETNEK LEHETNE TARTANI AZT, AMIT EZEK ÉLNEK, MINTHA KÖLTÉSZET ÉS ZENE ÉS DRÁMA LENNE AZ, AMIT EZEK CSINÁLNAK, MINTHA LEHETNE ILYEN FELTÉTELEK KÖZÖTT ÉLNI AKÁR CSAK HIVATALBAN, VAGY GYÁRBAN.
PERSZE ÉLNI CSAK KELL. NAGYON NEHÉZ. DE HA NAGYON NEHÉZ, HÁT NAGYON NEHÉZ. ELREJTŐZNI ÉS HALLGATNI, ÉS NAPSZÁMOS MUNKÁT VÁLLALNI, ÉS FOGAKAT ÖSSZESZORÍTANI, ÉS NEM LÁZADNI, VAGYIS IGENIS LÁZADNI, ÉS NEM ENGEDNI, ÉS ÁTKOZOTT ÉS BŐSZÜLT GÖRCSBEN ÉLNI, ÉS NEM ENGEDNI. HOL VAN MA AZ A NÉV, BÖRTÖNÖKÖN KÍVÜL, AMELY NEM RAGAD A MOCSOKTÓL?
Majd igazolják őket. Lemosogatják őket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és a kultúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz ez?”
Artur
2018-01-03 at 18:04
„ A magára maradt Európában, CSAK ÚGY MARADHATUNK HÍVEK MAGYARORSZÁGHOZ, HA SOHA ÉS SEHOL EL NEM ÁRULJUK, AMIÉRT A MAGYAR HARCOSOK ÉLETÜKET ADTÁK, ÉS SOHA, SEHOL, — MÉG KÖZVETVE SEM – IGAZOLJUK A GYILKOSOKAT.” Camus.
Aki Hornt s a kádár rendszerét mesterségesen fenntartó nyugatot, a nemzetközi háttérhatalmat és bankrendszert védi, az szembeköpi a magyar népet, s Camus-t is. Baloldali ember soha nem lehet demokrata! Ez fából vaskarika.
Artur
2018-01-03 at 17:59
Ezt sajnos szintén tudni kell, hogy miért tudott Horn gátlástalanul szadista lenni..
„2007. október 11-én este, Patrubány Miklós bemutatott egy döbbenetes dokumentumot: az Élet és Irodalom 1957. szeptember 13-i számában közzétette 251 magyar író tiltakozó levelét, amelyben az aláírók azt követelték, hogy az ENSZ Közgyűlése ne tárgyalja az ún. Ötös Bizottság jelentését, amely az 1956-os Magyar Forradalom vérbe fojtásának körülményeit tárta fel.
A tiltakozó levél nem kevesebbet állított, mint hogy „1956. október 23-án az események olyan sorozata indult el Budapesten”, amelynek során „a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett.”
Az Országos Széchenyi Könyvtár által rendelkezésre bocsátott újságkivonat szemmel láthatóan megdöbbentette a műsor két 1956-os elítélt szereplőjét, Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, és Kiss Dénes koszorús költőt, a Trianon Társaság elnökét. Mindketten hallottak erről a levélről, de egyikük sem ismerte tartalmát és aláíróit.
A 251 aláíró között sok jelentéktelen név olvasható.
De szerepel az aláírók között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Ferenc, Kodolányi János, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrincz és Tamási Áron.
A ma is élők között a legismertebb név a Csoóri Sándoré.
A MŰSOR VENDÉGEI EGYETÉRTETTEK ABBAN, HOGY AMENNYIBEN EZ A LEVÉL IGAZ – MÁRPEDIG EGYIKÜK SEM HALLOTT ARRÓL, HOGY AKÁR 1989. UTÁN, AZ ÉRINTETTEK KÖZÜL BÁRKI JELEZTE VOLNA: VISSZAÉLTEK A NEVÉVEL – AKKOR EBBEN A LEVÉLBEN MEGTALÁLHATÓ MAGYARORSZÁG MOSTANI MÉLY ERKÖLCSI VÁLSÁGÁNAK GYÖKERE.
Abban is egyetértettek, hogy amennyiben az ENSZ Közgyűlése meghallgatta volna a magyar írók követelését, akkor Rácz Sándor és az 1956. után életfogytiglan elítéltek sokasága talán még ma is börtönben sínylődne. Szabadulásuk annak volt köszönhető, hogy az ENSZ Közgyűlése addig nem vette le napirendjéről a „magyar kérdést”, amíg 1963-ban a Kádár rendszer szabadon nem bocsátott mintegy húszezer politikai foglyot.
Sajtószolgálatunk alább közzéteszi a magyar írók 1957-es levelét és az aláírók névsorát.
Budapest, 2007. október 11.
A szörnyű levél
Az Irodalmi Tanács kezdeményezésére a magyar írók a következő nyilatkozatban tiltakoztak az ENSZ ötös bizottsága jelentésének tárgyalása ellen.
Mélyen átérezve azt a felelősséget, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk ránk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is, felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Szeretnénk, ha eljutna hangunk mindazokhoz, akik a világban barátainknak nevezik magukat, elsősorban minden nemzetbéli írótársainkhoz. Bízunk benne, hogy megértik aggodalmunkat és magukévá teszik követelésünket.
Egyek vagyunk ezzel a néppel, ismerjük lelkének minden rezdülését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti résztvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatát képviseljük, a részletkérdések egész sorában, még néhány lényeges kérdésben is vitában állunk egymással; egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.
Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat, fenntartásainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni mindazokat, akik a megzavarodott közvélemény sodrásával szembe mertek szállni, akik megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuhanástól, a polgárháborútól, talán a még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben, a szocialista építés módszerei dolgában, de mint hazafiak, mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai, valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását, a kulturális élet felpezsdülését, a közbizalom megerősödését és minden eredmény, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindannyiunk örömére van. Így érez ma nálunk a nemzet többsége és java.
Kinek az érdeke, hogy a sebeket újra feltépjék? A mi hazánknak, ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna nem látnunk az ízléstelen hangulatkeltés hátterében a valódi szándékokat, a tőkés hatalmak politikai játékát. Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők lohadó kedvét, fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza; fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzetközi politikában. Mi ezzel nem értünk egyet. És különösen nem érthetünk egyet azzal, hogy bárki az ügyvédünk talárjában csúfolja meg, torzítsa komédiává azt a tragédiát, amely minket ért.
Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki barátunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk, de történelmi szerepünk és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: mi nem vagyunk senkinek politikai cégére, nem leszünk játékszer tisztátalan kezekben, nem leszünk a nemzetközi élet botrányköve!
Akadnak, tudjuk magyar írók, akik másként beszélnek. Ránk hivatkoznak, szót kell tehát erről is ejteni. A néppel érző magyar írók útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy új rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem lesz kevésbé dicsőséges, mint amilyen nehéz. Aki azonban megfutott, az hallgasson, mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. S a népnek, amellyel sorsközösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával.
Ezt a világ minden írója, ezt minden hazafi megérti.
Végezetül pedig: mi fontos nemzetközi fórumnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a népek sok közös gondjának, egymásra találásának, a békés egymásmellett élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! Örültünk, amikor hazánk a szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is.
Világ írói, világ népeinek tiszta szándékú értelmisége!
A nemzetek kölcsönös megbecsüléséért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk.
Abódy Béla, András László, Alpári Pál, Aranyossy Magda, Aranyossy Pál, Asztalos Sándor, Ács Kató, Bakó József, Baráth Endre, Barabás Tibor, Balázs Anna, Balázs Sándor, Barta Lajos, Bartáné Szucsich Mária, Bába Mihály, Bárány Tamás, Benjámin László, Benamy Sándor, Békés Virág, Beczássy Judit, Bihari Klára, Boldizsár Iván, Bogáti Péter, Bónyi Adorján, Borsi Darázs József, Bölöni György, Bródy Lili. Csanádi Imre, Cseres Tibor, Csepeli Szabó Béla , Csetényi Erzsébet, Czibor János, Csohány Gabriella, Csoóri Sándor, Csuka Zoltán, Csurka Péter, Dallos Sándor, Darázs Endre, Darvas József, Devecseri Gábor, Dénes Zsófia, Diószegi András, Dobozy Imre, Egri Lajos, Elbert János, Endrődy János, Erdei Sándor, Erdélyi József, Erdős László, Erdődi János, Falu Tamás, Felkai Ferenc, Fejes Endre, Fekete Lajos, Fehér Klára, Féja Géza, Fábián Zoltán, Földes Imre, Földes Mihály, Fodor József, Földes Péter, Földessy Gyula, Földeák János, Füst Milán, Fülöp János, Füsi József, Fazekas Anna. Galsai Pongrác, Gerő János, Gellért György, Gábor György, Gellért Oszkár, Gergely Sándor, Gergely Márta, Gergely Viola, Gera György, Gereblyés László, Goda Gábor, K. Grandpierre Emil, Gyetvai János, Gyagyovszky Emil, Gyárfás Miklós, Györe Imre, Győri Dezső, Hazai Józsefné, Hamvas H. Sándor, Hajnal Gábor, Hajnal Anna, Hámos György, Hárs György, Hegedüs Géza, Hegedűs Zoltán, Hegedűs Bitte Dániel, Hollós Korvin Lajos, Hubai Miklós, Hunyadi József, Illés Lajos, Illés Jenő, Illés Endre, Illés Béla, ILLYÉS GYULA, Imecs Béla, Jankovich Ferenc, Jánosy István, Jászberényi József, Jobbágy Károly, József Farkas, Juhász Ferenc. Kardos László, Karinthy Ferenc, Katkó István, Kamjén István, Kassák Lajos, Kárpáthi Aurél, Keszthelyi Zoltán, Keszi Imre, Kelemen Sándor, Képes Géza, Király István, Kis Károly, Kis Ferenc, E. Kovács Kálmán, Koroda Miklós, KODOLÁNYI JÁNOS, Kolozsvári Endre, Kónya Lajos, Komlós Aladár, KOSZTOLÁNYI DEZSŐNÉ, Kopré József, Komjáthy István, Kopányi György, Körössényi János, Kőszegi Imre, Ladányi Mihály, László Gyula, Láng György, Lányi Sarolta, Lengyel József, Ligeti Vilma, Lőrinc Loránd, Lukács Imre. Major Ottó, Madarász Emil, Mándi Éva, Máriássy Judit, Mária Béla, Máté György, Molnár Gábor, Molnár Géza, Mollináry Gizella, Moldvai Győző, Morvay Gyula, Mesterházi Lajos, Murányi Kovács Endre, Nagy László, Nagy Péter, B. Nagy László, Nagy Sándor, Nádass József, Nemes László, NÉMETH LÁSZLÓ, Nyárádi Gábor, Nyíri Tibor, Oláh László, Oravetz Paula, Osváth Zsuzsa, Örkény István, Örvös Lajos, Palasovszky Ödön, Palotai Boris, Palotai Erzsi, Papp László, PASSUTH LÁSZLÓ, Pándi Pál, Pákozdi Ferenc, W. Petrolay Margit, Peterdi Andor, Pilinszky János, Pintér József, Polgár István. Rajcsányi Károly, F. Rácz Kálmán, Remenyik Zsigmond, Reményi Béla, Rideg Sándor, Román György, Rónai Mihály András, Rubinyi Mózes, Sarkadi Imre, Sándor Kálmán, Ságodi József, Sándor Iván, Sinka István, Simon Lajos, Sőtér István, Sós Endre, Soós Magda, Somlyó György, Sólyom László, Simon István, Sipos Gyula, Szabó Pál, SZABÓ LŐRINC, Szabolcsi Miklós, Szamos Rudolf, Szalatnai Rezső, Szakasits Árpád, Szentiványi Kálmán, Szécsi Margit, Szekula Jenő, Szenczei László, Szeberényi Lehel, Szánthó György, Szinetár György, Szinnai Tivadar, Szüdi György, Szűcs László István, Szőnyi Sándor, Szomráki Sándor. Tabi László, TAMÁSI ÁRON, Tamási Lajos, Takács Tibor, Tóth László, Tóth Eszter, Toldalagi Pál, Tolnai Gábor, Török Sándor, Thury Zsuzsa, Tuba Károly, Timár György, Trencsényi-Waldapfel Imre, Thurzó Gábor, Telekes Béla, Ungvári Tamás, Urbán Ernő, Urbán Eszter, Vaád Ferenc, Vas István, Várkonyi Nagy Béla, Váci Mihály, Várnai Zseni, Vázsonyi Endre, Veres Péter, Vértes György, Vészi Endre, Vitányi János, Vihar Béla, Viktor János, Waldapfel József, WEÖRES SÁNDOR.”
Igen, Magyar Rekviem. Kádár és rendszere, a gyermek Mansfeld Pétert 1959 március 21-én végzi ki.
Ezt sajnos újra és újra el kell mondani, a népnek tudnia kell az igazat. A pufajkások előtt a szerencsétlen politikai foglyok, gyermekek, diákok, munkások kiszolgáltatott foglyok ajtaját a magyar áruló értelmiség nyitotta ki a börtönökben. Nem azért, hogy kiengedjék az összetört, saját vizeletükben és zsúfolt cellákban alázott rabokat, hanem hogy Pufajkás horngyuláék zavartalanul bemehessenek, s kiélhessék szadizmusukat rajtuk. Ha egy Hamvas, vagy Márai, Szőts vagy Lajtha gerincének ezredrészével rendelkezik a magyar áruló értelmiségünk, akkor a patkányok nem merészelnek ilyen gátlástalanul bosszút állni, a valóban angyali tisztaságú magyar népen s forradalmunkon. Camus nem volt magyar, s mégis ezerszer különb volt, mint az összes odaálló, kádár szekértoló.
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:55
“Ott a Habsburg Ottóról is leszedi a keresztvizet”
Róla én is leszedem, de nem azért, amiért Kádár tette.
Habsburg Ottó a Páneurópai Unió mozgalom nagykövete volt, céljuk a Kalergi terv megvalósítása.
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:53
Buta.
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:51
Tényeket olvashattál, tényekre utalást, meglévő (eddig még meg nem semmisített) dokumentumokra hivatkozást.
Kisnyilasliberálkomcsi. 😛
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:49
Halottról IGAZAT, TÉNYEKET, vagy semmit.
DiCanio
2018-01-03 at 17:40
Takarodj troll!
Artur
2018-01-03 at 17:38
Érdekes érv a baloldaliak részéről, hogy amikor róluk van szó,viselt dolgaikról, akkor „már öt éve halott, minek a múltat bolygatni”. Egyebet nem hallottam 45 után, mint a régi, a nemesi Magyarország szapulását. Egyáltalán minden nemesnek a létezését is kétségbe vonták, de nem úszta meg a polgárság sem, sőt a parasztság sem, s a kispolgár különösen nem tetszett a haladó nemzetközieknek. Horthyról nem mondották, hogy halottról jót vagy semmit. Kádár örvendezése pedig még tananyag is volt! Ott a Habsburg Ottóról is leszedi a keresztvizet, mindennek elhordja Kádár János. Ha akkor egy angyal odamegy a helyeselőkhöz, például a horngyufához s azt mondja neki, fogsz te még ministrálni a fia esküvőjén, ezt senki nem hiszi el! Camus erősítő szavai, vádiratok.
Albert Camus
Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.
Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A MAGYAR VÉR OLY NAGY ÉRTÉKE EURÓPÁNAK ÉS A SZABADSÁGNAK, HOGY ÓVNUNK KELL MINDEN CSEPPJÉT.
Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak.
A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetkőzi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.
A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, CSAK ÚGY MARADHATUNK HÍVEK MAGYARORSZÁGHOZ, HA SOHA ÉS SEHOL EL NEM ÁRULJUK, AMIÉRT A MAGYAR HARCOSOK ÉLETÜKET ADTÁK, ÉS SOHA, SEHOL, — MÉG KÖZVETVE SEM – IGAZOLJUK A GYILKOSOKAT.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, — bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, — miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!”
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:36
“a bátyját nagyon kegyetlenül gyilkolták meg az ellenforradalmárok,”
Ezzel szemben a hírek szerint a bátyját autóbaleset érte, s mintha a szovjet katonák vezették volna azt a teherautót.
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:35
” de több irat hiányzik”
Hát, Istenem! Gyurcsány szak nagydolgozása is hiányzik… 😉
Alexxx
2018-01-03 at 18:22
Gyurcsányi szakdolgozata nem hiányzik. Csak az tud hiányozni ami valaha létezett. Nemlétező dolgok nem hiányoznak, hanem nincsennek.
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:34
Jééé!
A képen a zsurki vodkagyáros és a vodkanyelő.
Hogy kiegészítették egymást!
Gyurcsány a jelek és a legutóbb posztolt “lábas” képe alapján a viszkit pusztítja. Őt ki fogja letámogatni a pulpitusról?
:-)))))))))
Artur
2018-01-03 at 17:26
Makk Károly Magyar Rekviem filmje, teljes baloldali stábbal! Félelmetes módon mutatja be, hogyan nyitják ki, tán hetente többször is a cellák ajtaját, aztán érkeznek az elvtársak, a pufajkások…. Teherautókkal, öntudatosan, s minden szó nélkül bemennek sorban, sorban. A cellákban a védteleneket örömmel s kéjjel péppé verik. Persze, mindig a csökött, a törpe, a ferde, a nyomorék irányít, s ő a legkegyetlenebb is. Hidegen, örömmel szadista.
1958 és 1959, a kivégzések folyamatosak, a valóságot sosem tudhatjuk meg! Fekete Gyula Naplóm a történelemnek négy kötete viszont az igazat mondja el. Ajánlom a kutatónak, s minden olvasó embernek.
„Hogy lehet például egy Horn Gyula most jobboldali? Ő, aki pufajkás volt – nagyon kegyetlen pufajkás, hisz a pici emberek általában kegyetlenek, hisz megalázottak, és emiatt sok olyan jött ki belőlük, amire nincs más magyarázat –, szóval karhatalmista volt és mivel a bátyját nagyon kegyetlenül gyilkolták meg az ellenforradalmárok,
a Gyula nagyon kemény volt. Ő vágott, lőtt, mint a bolond.”
– fakadt ki Pünkösti Árpád könyve szerint RIBÁNSZKI RÓBERT, Kádár János egykori személyi titkára akkor, amikor 1989-ben látta az átrendeződést. Egy szélsőbalos káder berzenkedése ez, aki végignézte, hogy a Szovjetunióban tanult moszkovitából, a kádári ranglétrát végigjáró Hornból „reformkommunista lett”.
Majd szociáldemokrata, s általában demokrata. Mit mond erről a szemtanú?
„Szerinted miért fordultak veled szembe azok az újságírók, akik a balliberális oldalon állnak?
– Hadd idézzem Herczeg Ferencet. Ő azt írta egyszer: világnézetemet és politikai állásfoglalásomat tények és tapasztalatok határozzák meg. Ha a világ radikálisan megváltozik, és a tények és a tapasztalataim is megváltoznak, akkor önfejű, gőgös vagy buta embernek kell lennem, hogy ne változtassak a világnézetemen.
– Ez rád is vonatkozik?
– Várjál! Amikor megdőlt a kommunizmus, az „Isten” porba hullott, magával az eszmével már jóval régebben szakított például Arthur Koestler vagy Magyarországon időben Vásárhelyi Miklós. De a rendszerváltáskor szakított a kommunizmussal Várkonyi Tibor is. Említhetném Horn Gyulát, aki azt állítja magáról, hogy európai szociáldemokrata, vagy Medgyessy Pétert, aki az MSZMP központi bizottságának tagja volt, avagy az újból visszatérő Csehák Juditot, aki 1987-től kezdve a politikai bizottság tagja volt. Mind azt állítják, hogy ők modern európai szociáldemokraták. Mindenkinek szabad a kommunizmussal szakítani, kivéve minket, mert mi valóban elfordultunk a kommunizmustól, ők meg továbbra is csinálják, csak átfestett cégér mögött.”
Artur
2018-01-03 at 17:07
Horn Gyula majd ott ministrál az első sorban a Habsburg gyerek esküvőjén. Áll nélküli gyáva alak s aljas ember a Habsburg ivadék, majd együtt kampányol bokros lalával és pusztaierzsébettel, az MDF beépített kis komcsijával. Most gyurcsány dédelgetve kísérte el tettestársát a sittre, mivel félt, hogy esetleg fel fogja dobni, s ellene vall. Ki volt mellette? Herényi Károly!!! a félherényi…
Most látom a meglepően jó Kincsem filmben, a derék osztrák Ferenc jóskát. A jóságost. Hogyan küldi az orvgyilkosokat, a gyújtogatókat a Kincsem gazdájának magyar kastélyára.. Ha valaki még mindig, az újévi bécsi koncert hatása alatt lenne, a muzsika hangjai osztrák népének igazi arcát, a Kincsem jelenetei jobban megmutatják. Mintha a helyreállított kereszt igaz történetének egy elő változatát láttuk volna. ( A film azért is jó, mert lassan már elhisszük mi is, hogy na, ez a Ferenc József egészen jó fej volt s tud angol módra veszteni is. Nem csak középszer volt s proli, az osztrák nép, s a Habsburgok paraziták. Ezért értik meg magukat annyira a soros félékkel. Csodálom, hogy nem tiltották be, egy új Shylock, mindkét ellenséges félt hitelekkel látja el. Bármelyik is győz, mindenképpen ő jár jól. Jellemző a joviális osztrákokra, az aljas császárra, hogy még legjobb embere is, kénytelen lesz főbe lőni magát, nem segít neki. Majd abban igen, hogy Kincsem, az örök győztes gazdája, véletlenül égjen el, saját kastélyában, s istállóiban, „rejtélyes”körülmények között.)
Horn gyula faji alapon tart össze és egyesül az oly haladó nyugat összes gazemberével. A CIA az FBI grammra ugyanaz, mint a KGB, vagy az ÁVH. A közös nevező pedig Shylock, aki a modern huszadik században sorosnak nevezi magát.
Kaktusz
2018-01-03 at 16:54
Mindig is egy aljas komcsi volt. Jobban jártunk volna, ha annak idején lelövik.
Artur
2018-01-03 at 16:47
„Napjainkban az európai férfiak átlagos testmagassága: 178 cm körüli, de ez a szám országonként bizonyos eltéréseket mutat. Legmagasabbak a hollandok, montenegróiak és dánok a maguk 183 centiméterével, a kontinens-átlagot “hozzák” a németek és angolok 178 centivel és nagyjából velük vagyunk egy szinten MI MAGYAROK IS, 176 CENTIVEL. Alacsonyabbnak számítanak a spanyolok (173 cm), portugálok (173 cm) és olaszok (174 cm). A hölgyek mindenütt 12-14 cm -el lemaradva követik az erősebbik nem adatait, így például Magyarországon a nők átlagmagassága: 164 cm. Az említett számok az mindenhol az egész népességre vonatkoznak, de ezek némileg módosulnak, ha kifejezetten a fiatalabb generációkat vizsgálják (18-39 közt): ezeknél + 1-3 cm -el magasabb számok jönnek ki.” Orbán Viktor egy soros oldal szerint 174 cm.
A pufajkás 164 cm volt. Egyébként a komcsik között messze a legtehetségesebb gazember volt.
Mivel gyurcsány apja elég sikeresen lopott idős nénik váróban hagyott kabátjaiból a rendelőintézetekre specializálta magát, gyurcsány magasabbra nőtt, hosszú giliszta lett. Gyurcsány apja messze megelőzte korát, majd hordágyágik szeretnek újra a kiszolgáltatott betegek hozzátartozóinak zsebében kotorászni. De most hivatalosan, az eu komfort igényei szerint. Ha ezt tudja gyurcsány apja! Ő csak vizitdíjat szedett, ezzel is segítve a Párt harcát a békéért. Várható, hogy most amikor a titkos háttértárgyalások folynak, vona késhegyig menő vitát folytathat gyurcsányékkal. A momentum, az lmp és a popsibb pártok közös jelöltje, idősebb gyurcsány ferenc legyen. Hiszen a hat évet leülte, tehát tiszta, mint a hó. Erről jut eszembe, havas következő könyve Marosán Gyuriról fog szólani? Ő a nagyapja, az ezernevű, ezer identitású, metro gender modern zenésznek. Aki, Rácz Károly népi zenekarában tanult oboa szakon. Gyurcsány Ferenc elvtársnak nem fog remegni a keze, amikor az új fájni fog programot, a megszorításokat kell elvégezni az egészségügyben. Kegyetlen s cinikusan aljas volt, emelte ki a régi bírói ítélet. Különös elvetemültségére hivatkozva kapta a hat évet. Nincsen nála alkalmasabb s gátlástalanabb alak, legfeljebb maga a tánckirály, az öszödi böszme, édes fiacskája, az, aki sokszor bérmálkozott, viszont ez mindig lepergett róla.
Artur
2018-01-03 at 16:27
Itt már a patkány göncről is szobrot csinálhatnak, a pufajkás pedig antall nélkül soha nem gyözhetett volna. Igaz ehhez hazudnia is kellett, a választás előtt azt mondotta, “nem lehet a nép terheit tovább fokozni”. Majd győzve, várt másfél évet s jött bokros lajos népirtó családromboló aljassága, a magyar átlagember tudatos gyilkolása. mert ez gyilkosság volt, ez is gyilkosság volt…Hómanról nem lehet szobor, ő mentette őket, szegény feje. Mivel igazat mondott, utólag hellerági a fejét követelte. Hellerági most keresi a vona micsodáját, csak nem találja…
en
2018-01-03 at 16:20
Ha en egy hazug patkany lennek , en is “igazmondonak” hivnam magam .
khm
2018-01-03 at 17:33
Rád jár a rúd mostanában,te buzi….
DiCanio
2018-01-03 at 17:34
köcsög gyerek,az ócska nálad miért nagy betű? Remélem halott anyádat valami migráns csavargatja.
Krisztina
2018-01-03 at 16:03
Horn egy átkozott pufajkás kommunista volt. És igen, a megtorlásokban örömét lelte. Ezt, akinek abban a világban éltek szülei, nagyszülei, az pontosan tudja, hogy milyen gyilkos gazemberek voltak ezek. Nekem sokat meséltek. Ha meghalt, hát meghalt. Az igazság pedig az, hogy gyilkos pufajkás volt.
TedBaron
2018-01-03 at 15:44
Fogadjunk, hogy napra pontosan nyilvántartod a halála napját! Nagy űrt hagyott maga után az amúgy is üres lelkedben mi?
Gáspár Anett
2018-01-03 at 17:50
Horn koponyáját nem lopták el? Vagy előrelátóan hamvasztották?
Hogy sose nyugodjon ő se, mint az összes liberálfasiszta se, aki a Földön megfordult.
Colin MacLeod
2018-01-03 at 15:30
Horn Gyula már négy éve halott?
NA ÉS!
khm
2018-01-03 at 15:28
“Horn kényelmes szerepben volt, tökéletesen tudta, hogy nincsenek (vagy el vannak zárva az) igazán kényes dokumentumok,”
Hogy ,hogy nem,”véletlenül” eltűntek a katonai nyilvántartásból.
A véletlent az Önök képzeletére bízom.
Alexxx
2018-01-03 at 15:26
Vérlázító, hogy szobra van a XIII. kerületben. (Az EU Parlament nem számit ott liberálfasiszta a többség.)
Tesorina
2018-01-03 at 15:25
Vajon kik és kinek a “kérésére” tüntették el a BM irattárából a “Horn-dossziét”?!
Vajon hová tették azután? Elégették? A családjának adták? Vajon nem akadt senki sem, aki eltette / ellopta volna? Vajon előkerül-e valaha valamelyik darabja? Másolata? (Köztudott, hogy a kommunista bürokrácia sokszor nem csak egy példányban gépeltetett….
Alexxx
2018-01-03 at 18:17
Ööö. Igen, és akkor tünt el amikor ő volt a miniszterelnök. Hát ez tényleg nem fair dolog és okot ad a gyanakvásra.
khm
2018-01-03 at 15:25
“a bátyját nagyon kegyetlenül gyilkolták meg az ellenforradalmárok,”
Lefordítom bolsevikből Magyarra!
Részegen elgázolta egy szovjet teherautó. Esetleg részegen kiugrott az Andrássy 60 emeletéről.
Ugyanis közös vonásuk volt az alkoholizmusuk. Amolyan családi vonás. Pedig,nem is cigányok voltak.
khm
2018-01-03 at 15:35
zsidók.
Névtelen
2018-01-03 at 15:19
Súlyos tévedés. Az eredeti szállóige így szól: “Halottról csak az igazat, vagy semmit”.
zolt
2018-01-03 at 15:04
Akkor Hitlerről is jót vagy semmit.
TedBaron
2018-01-03 at 15:39
És folytathatnánk a felsorolást Vlagyimir Iljics Uljanovval, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilivel, Mao Ce-tunggal, meg azzal a Latin-amerikai tömeggyilkossal, Che Guevarával.
Irgalmatlan hosszú a lista. Hosszabb, mint a nácik és fasiszták között.
Ezekről csak rosszat lehet mondani, mert ezek nem meghaltak, hanem megdöglöttek.
Névtelen
2018-01-03 at 14:51
Az igazi mondás: Halottról igazat vagy semmit. Amúgy velejéig hamis felvetésére válaszolva: Adolf Hitler jó közepes festő volt!
Névtelen
2018-01-04 at 11:47
De mortuis nil,nisi vere.
Halottrol jol(igazat),vagy semmit.