Helmut Kohl, a német újraegyesítés kancellárja 90 éve született
Kilencven éve, 1930. április 3-án született Helmut Kohl német kancellár, akit a német egység atyjának is neveznek a Németország újraegyesítése érdekében folytatott tevékenységéért.
Helmut Josef Michael Kohl a Rajna-pfalzi Ludwigshafenben egy bajor adótisztviselő fiaként látta meg a napvilágot. Konzervatív szülei a politikai katolicizmust képviselő Német Centrumpárt hívei voltak, amelyet 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után nem sokkal betiltottak. Tizenéves bátyja a második világháborúban a fronton esett el, a háború végén, 15 évesen őt is besorozták, de harcolnia már nem kellett. Jogot, történelmet és államtudományokat tanult a frankfurti, majd a heidelbergi egyetemen, 1956-ban diplomázott, 1958-ban doktorált. Két év múlva feleségül vette Hannelore Rennert, házasságukból két fiú született.
Politikai pályáját ifjúkori élményei: a háború és az összeomlás, hazája szétszakadása határozta meg, következetesen a megbékélés, a német újraegyesítés és a közös Európa felépítésének ügyén fáradozott. Tizenhat évesen lépett be a frissen alakult Kereszténydemokrata Unióba (CDU), 1955-ben lett a helyi vezetés tagja, 1959-ben a tartományi parlament képviselője, 1963-ban frakcióvezetője. 1966-ban már a CDU tartományi elnöke, egy év múlva országos elnökségének tagja volt, 1969-ben tartományi miniszterelnökké választották, s országos ismertségre tett szert.
1973-ban lett a CDU országos elnöke, a tisztséget huszonöt éven át töltötte be. 1976-ban volt először kancellárjelölt, s bár a CDU és szövetségese, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) alig maradt el az abszolút többségtől, mégis a szociáldemokrata-szabaddemokrata (SPD-FDP) koalíció alakíthatott kormányt. Kohl lemondott tartományi miniszterelnöki posztjáról és a szövetségi képviselőház, a Bundestag ellenzéki CDU-CSU frakciójának lett a vezetője. Az SPD-FDP koalíció 1982-ben felbomlott, s Kohl a szabaddemokratákkal folytatott tárgyalások eredményeként, a CDU-CSU-FDP alkotta kormány élén 1982. október 1-jén elfoglalhatta a kormányfői posztot. Hivatalában az 1983 márciusi választások megerősítették, a koalíció szűk többségét 1987-ben is sikerült megőriznie.
Külpolitikájában mindenekelőtt a német egység helyreállításán, a német-francia megbékélésen, az európai egyesülés megvalósításán munkálkodott. 1984-ben a verduni csata színhelyén kezet fogott Francois Mitterand francia elnökkel, ugyanebben az évben első német politikusként szólalhatott fel az izraeli parlamentben, 1985-ben a bitburgi katonai temetőben Ronald Reagan amerikai elnökkel koszorúzott együtt.
Múlhatatlan történelmi érdemeket szerzett a két Németország egyesítésében: a berlini fal 1989. november 9-i leomlását követően tízpontos programban vázolta az egyesülés véghezvitelét. Decemberben első nyugatnémet kancellárként látogatott Berlinbe, 1990 márciusában Moszkvában megállapodott Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel a német egység feltételeiről. Az újraegyesítés folyamatát sikerült belnémet és nemzetközi színtéren is végig vinnie: 1990. október 3-án 0 órakor a 41 évig létező NDK beolvadt az NSZK-ba, helyreállt a német egység.
Kohl sokat tett az európai integráció elmélyítéséért, a maastrichti szerződés elfogadásáért, az EU keleti bővítéséért, elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyarország 1990 utáni euroatlanti integrációjában. Természetesen győzött az 1990-es, majd az 1994-es választásokon is, jóllehet a keletnémet gazdaság integrálása miatt a gazdaság súlyos recesszión esett át. Ezt a hivatali idejét is súlyosbodó gazdasági gondok kísérték végig, s a szociáldemokraták 1998-as választási győzelmével véget ért 16 éven át tartó kancellársága. A Német Szövetségi Köztársaság 1949 utáni hatodik, egyben leghosszabb ideig hivatalban lévő szövetségi kancellárja, a vereség után lemondott a pártelnöki posztról is, de 2000-ig tiszteletbeli elnök maradt.
Életét még évekig megkeserítették azok a támadások és vizsgálatok, amelyeket a pártjának állítólag törvénytelenül adományozott pénzek miatt indítottak ellene. 2001-ben családi tragédia érte, gyógyíthatatlan fényallergiában szenvedő felesége öngyilkosságot követett el. 2002-ben visszavonult a politizálástól, de tanácsait továbbra is kikérték pártja vezetői. 2008 februárjában elesett és komoly koponyasérülése miatt tolókocsiba kényszerült, beszéde nehezen volt érthető, de szellemileg teljesen friss maradt. Még a klinikán másodszor is megnősült, korábbi munkatársát, egy nála 34 évvel fiatalabb közgazdásznőt vett el. A következő években több műtéten esett át, de még utolsó éveiben is adott interjúkat, közölt cikkeket, utolsó közéleti megnyilvánulásaként 2016 áprilisában oggersheimi házában fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt. Hosszú betegeskedés után, 87 éves korában hunyt el 2017. június 16-án. Ő volt az első politikus, akitől nem nemzeti, hanem európai gyászszertartáson vettek végső búcsút az Európai Parlament strasbourgi üléstermében, hamvait a speyeri dóm közelében helyezték végső nyugalomra.
Életútját, politikai életművét számos elismerés övezte. Többek között 1998-ban az EU állam- és kormányfői az Európa díszpolgára címmel tüntették ki, 1999-ben megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, Magyarországon 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vehette át. Emlékiratai 2004-2007 között jelentek meg. Magyarul 1998-ban Németország egységét akartam, 2014-ben A fal leomlásától az újraegyesülésig, 2016-ban Aggodalom Európáért címmel jelent meg könyve.
Forrás/fotó: MTI
