Hétfőn debütál Ábrahám Robi és Lukács Adorján filmje az M5-ön

Még a múlt évben jutott el hozzám az információ, hogy a skandináv országokban államilag szervezett gyermekrablások zajlanak. Maga az alapállítás is annyira túlzónak tűnt, hogy foglalkozni sem akartam a témával. Pár nappal később, mikor némi kutatómunkát végeztem a témával kapcsolatban, akkor tapasztaltam döbbenten, hogy erről a jelenségről a teljes hazai és a nemzetközi sajtó is beszámolt 2017-ig bezárólag. Mivel a médiumok között ilyen és olyan felfogású is szerepelt, már sejteni lehetett, hogy itt ideológiáktól és politikától mentes, valódi botrány húzódik meg. 2017 környékén azonban ezek a médiumok elhallgattak. Mint utólag kiderült nem azért, mert megszűnt egy probléma, hanem azért, mert a skandináv országokban ezt az ügyet teljesen körülzárták és falat emeltek körülötte. Ekkor döntöttem el, hogy filmet fogok készíteni. Őszintén mondom, ekkor még fogalmam sem volt, hogy mibe is nyúlunk bele.

Amikor még a munka előkészületei zajlottak, és a szerkesztőim eljutottak egy Silje Garmo nevű hölgyhöz, akit a lengyel hatóságok menekítettek ki Norvégiából, mert megállapították, hogy a norvég állam koholt vádakra alapozva próbálja megkaparintani a kislányát, akkor a rendező társammal, Lukács Adorjánnal együtt megrökönyödtünk. Mint kiderült, Silje kisasszony az első norvég menekült a második világháború lezárása óta, és a norvég ellenállásnak – merthogy ilyen is van – és a lengyel szolgálatoknak köszönheti a megmenekülését.

A forgatásokat késő ősszel kezdtük el, és Adorjánnal együtt kint töltöttük az ünnepeket is. Karácsony környékén a történet még abszurdabb irányba terelődött. Ahogy híre ment, hogy egy magyar stáb forgat a témában, az érintettek egyre drasztikusabb történetekkel álltak elő. Kiderült, hogy az esetek világosan azt a mintázatot mutatják, hogy kifejezetten vallásos szülők gyermekeire utaznak a hatóságok és a családoktól elszakított gyermekeket rendszerint eltérő ideológiájú pároknál helyezik el. Mindezt teljesen abszurd indokok mentén valósítják meg. Volt, akitől azért vették el a gyermekét, mert rózsafüzért találtak nála, volt, akitől azért, mert a szüleivel templomba járt, de akadt olyan is, akitől azért, mert az édesanya leértékelt édességet vásárolt a lányának egy szupermarketben. A szürreális eseteket pedig rengeteg dráma, és öngyilkosság kíséri. A beszámolókat hallva felkerestünk egy norvég jogászt is, aki elmondta, hogy csak Norvégiát több tucatszor ítélte el az emberi jogok európai bírósága a gyermekvédelmi ügyek kapcsán, de az érintettek nem mernek a sajtóhoz fordulni, mert, aki megtette, annak az esélyét is elvették, hogy időközönként találkozhasson a gyermekével.

Külön érdekesség, hogy az elkészült nyersanyagot hazaérkezésünk után több újságírónak is megmutattuk, akik több független forrást is összevetve hitelesnek minősítették a hátborzongató történeteket.

Facebook hozzászólás