Az előrejelzéseknek megfelelően Brandenburgban az AfD megszerezte a szavazatok 23,5 százalékát, kevesebb, mint 3 százalékkal lemaradva az SPD mögött. Szászországban a szavazatok 27,5 százalékát kapta meg, és csak 5 százalékkal maradt el a „győztes” CDU-tól. És még csak nem is az a trend a legfontosabb, hogy Brandenburgban megkétszerezte, Szászországban megháromszorozta a szavazóinak számát az AfD, hanem az, hogy ezt olyan médiaellenszélben tette, amely nagyobb, mint amilyen a Fideszt sújtotta 2010 előtt nálunk. Németországban szétesik a hagyományos pártrendszer, és a régi pártok, a liberális értelmiség és a médiaelit pontosan azt teszi, ami a legbiztosabban nem működik. Megpróbálja kitaszított náciként leírni az AfD-ét, teljesen félreértelmezve annak karakterét – persze tudatosan és szándékosan –, hazudozik róla, és megpróbálja védeni azt a valóságképet, amelyről az átlagos német választó pontosan tudja, hogy nem igaz, mert a mindennapokban durván szembesül a nagy pártok és a média hazugságaival.
Az egykori NDK, amelynek két tartományában most választások voltak, Németország eleve konzervatívabb, nemzetibb része volt, habár ennek a különbségtételnek nyilván semmi értelme nem lett volna a császárság vagy a harmadik birodalom idején. Látványossá akkor lett, amikor kiderült, hogy a 45 év kommunizmus nem változtatott a nép karakterén: a sokféle német típusból álló németség sok mindent megőrzött a különbözőségeiből, jó és rossz tulajdonságokat egyaránt.
Németország már nem a régi, és a németek egyelőre nem tudnak mit kezdeni ezzel az érzéssel; most fogalmazgatják meg maguknak ennek következményeit, és láthatólag nem kerülnek jobb kedvre tőle.
A baloldali német hagyomány eljelentéktelenedése és társadalmi relevanciája magyar hasonlattal élve már MSZP-mértékű, és a zöldek sem voltak képesek folytatni előretörésüket, amely a számok fényében annak tűnik, ami mindig is volt: egy hatalmas sajtótámogatással fújt lufinak. Ezt mutatja a szélsőbal, a Linke szavazatszáma is: Brandenburgban csak a baloldal (SPD-Linke) 13 százalékot veszített.
A CDU további térvesztése is törvényszerű volt, hiszen az országos nagykoalíció vezető pártja – ahogy azt tőle 2015 óta a németek megszokhatták – vagy rossz választ, vagy semmilyen választ nem ad a kihívásokra, hanem csak etikára, erkölcsre hivatkozik és hazudozik átlátszó és ostoba módon. A németek már nem veszik komolyan a kancellárjukat, és ez sokkal durvább következmény, mint amikor egy politika szimplán elveszti a társadalmi támogatottságát.
Az AfD nem igazán hasonlítható magyarországi pártokhoz és politikai projektekhez; az is lehet, hogy még csak egy indikátora a német társadalom dezintegrációjának, és nem vezet el egy új nemzeti integrációs kísérlethez, amelytől a kényelmetlen történelmi példák miatt a szélsőliberális elit annyira tart.
A politika vastörvénye, hogy egy komoly válságot nem lehet hosszú távon örvendetes társadalomfejlődési folyamatnak eladni. Az ilyen politika törvényszerűen vezet drámai következményekhez. A szocializmus is csak válságot csinált és azt hívta a munkásosztály hatalomgyakorlásának; a lakosságcserét, a demográfiai katasztrófát is lehet multikulturalizmusnak hívni, de az attól még az átlagnémet számára a mindennapi élet totális széthullása. És már nem is lassan, hanem katasztrófaszerűen gyorsan. Senki nem tudja, hogy kormányon az AfD mire lenne képes és főleg mit merne megtenni, de jelen állás szerint ezt csak akkor fogjuk megtudni, amikor a válság sokkal nagyobb lesz, és így a párt támogatottsága is.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindez egy olyan média- és társadalmi-környezetben történik, ahol az átlagnémettel azt akarják elhitetni, hogy az AfD-vel a nácizmus születik újjá, és sok esetben személyes negatív konzekvenciákkal jár a párt támogatásának kimutatása. Ahol a titkosszolgálat nyíltan és büszkén, a demokrácia őreként megfigyelhet egy parlamenti pártot és annak vezetőit, tagjait. Mondjuk a volt kelet-németeknek a Stasi miatt az ilyesféle vegzálásokban komolyabb praxisa van, mint azt egy nyugati el tudná képzelni.
Ez a választás is csak a lassú válság egy látványos tünete, de az elemzők egyelőre azt mondogatják, hogy országos szinten nem lesznek következményei a méretes választási zakónak. Miért is lenne. Az előzőnek sem volt, és akkor biztos a következőnek sem lesz. Azt mondják majd, mint eddig, hogy az AfD orosz befolyás alatt áll, különben is nacionalista nácik gyülekezete, és az integráció sikeres. Igaz, erősen lassul a gazdasági növekedés, de azt is biztos megértik a németek, hiszen szokott lenni ilyen.
Nehéz eldönteni, hogy a jelenlegi német vezetés cselekvőképtelen már, vagy csak egyszerűen nem akar cselekedni, mert teljesen a rövid távú túlélésre koncentrál. De elég lesz egy nagyobb terrorcselekmény, egy újabb menekülthullám, egy elszabadult elmebeteg, és könnyen arra ébredhetünk, hogy az AfD lesz Németország legnagyobb pártja, akár utcai tömegtámogatással a háta mögött. És az AfD tényleg egy olyan párt, amelyről még a saját vezetői sem tudják, hogy mit fog kezdeni a kezébe kerülő hatalommal. Na nem azért, mert diktatúrát akarnának, vagy mert a tagsága és az elitje szélsőséges lenne. Hanem azért, mert az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb német válsága szakad majd a nyakába.
Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann
Facebook
Twitter
YouTube
RSS