Mindenkiről beszélünk, csak róluk nem. 1956 névtelen hőseiről. Ők a forradalom igazi hősei, akikről még mindig érdemes többet tudnunk. Ott ültek gyerekkorunkban az asztalainknál, meséltek nekünk, megmutatták nemzetőr igazolványaikat, amikor már mertek beszélni. Vajon hányan lehettek ők, a névtelen hősök, akik emlékeinkben élnek tovább? Feri bácsi nem került be a kilencvenes évek történelemkönyveibe, nem volt reformkommunista sosem, nem készült vele interjú, a kétezres éveket már nem élte meg. Tóth Eszter Zsófia történész írása ötvenhatról.
TÓTH ESZTER ZSÓFIA
Volt apámnak egy nagyon jó barátja, Csapó Feri bácsi. Feri bácsi asztalosként dolgozott, gyakori vendég volt nálunk, néha a vasárnapi ebédeken is. Nagyon szerettem, mindig volt egy kedves szava hozzám, és a tizennyolcadik születésnapomra egy igazán kedves ajándékot hozott, faragott nekem egy madarat. Gyakran mesélt arról, hogy ő harcolt a forradalomban, egy-két pohár bor után azt is hozzátette, ott volt Marosán György letartóztatásánál is.
Barátai a forradalom leverése után emigráltak, Feri bácsi itthon maradt. Azt mondta, igaz magyar ember nem megy külföldre, itthon vállalja, amit rámért a sors. Gyűlölte a kommunista rendszert, azokat, akik felakasztották parancsnokát, Szabó bácsit. ’56-os forradalmár múltja miatt évekig nem dolgozhatott a szakmájában, nehezen épített egzisztenciát.
Ők a forradalom igazi hősei, akikről még mindig érdemes többet tudnunk. Ott ültek gyerekkorunkban az asztalainknál, meséltek nekünk, megmutatták nemzetőr igazolványaikat, amikor már mertek beszélni. Vajon hányan lehettek ők, a névtelen hősök, akik emlékeinkben élnek tovább? Feri bácsi nem került be a kilencvenes évek történelemkönyveibe, nem volt reformkommunista sosem, nem készült vele interjú, a kétezres éveket már nem élte meg. Kérvényt kellett beadnia, hogy a Mátyásföldi ’56-os lakótelepre költözhessen, igazolnia kellett forradalmár voltát.
Sok elégedetlen pesti sráccal találkoztam a kilencvenes években, akik úgy érezték, nem mesélhetik el a történeteiket. Ez szerencsére később megváltozott, de sokan már nem érhették meg azt, hogy hőstetteik a helyükre kerültek.
Az udvarunkon élénk információcsere folyt. Volt ott egy kerti csap, amikor délutánonként az emberek hazatértek (…), ennél a csapnál beszélgettek a harcoló pesti srácokról. Mindenki irtó nagy becsben tartotta ezeket a srácokat, akik életüket és vérüket adták a forradalomért. Mi, gyerekek eddig csak a moziban láttunk ilyesmit. De ez nem mozi volt, nem a Nap moziban vetített filmek egyike, hanem a valóság. Emlékszem, az egyik orosz filmnek Bátor emberek volt a címe. Hát a pesti srácok valóban azok voltak, csakhogy itt élő adásban ment minden, és én is szereplője voltam a történetnek
– így emlékezett vissza önéletrajzában Komár László énekes a pesti srácokra. Ő tizenkét éves volt a forradalom idején, szemtanúja az eseményeknek és számára is életre szóló példát nyújtott a harcolók halált megvető bátorsága.
Bordósipkás Jancsit is kivégezték
A kivégzett pesti srácok már nem beszélhetnek. Bárány János, a Bordósipkás Jancsi a Tompa utcai fegyveres csoport vezetője volt. Bárány csepeli munkás volt, körülnézni jött be a városba, és kenyeret szeretett volna vásárolni, azonban a Tompa utcában figyelmes lett egy konfliktusra, amely a rendőrök és felkelők között tört ki. Mérsékelte a rendőrök ellen feltámadó indulatokat, így megválasztották a csoport vezetőjévé. Ő maga beszélt kihallgatásán arról – amelyet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz –, hogyan vigyázott a törvényekre a forradalom napjaiban is:
A péknél volt egy vöröskeresztes nő, aki tíz kenyeret vitt el kosárban és azokat a negyedik háznál már drágábban adta el. Ezt a nőt én bekísértem a Tompa utca 10. alá, ahol figyelmeztettem, hogy ilyet ne csináljon. Ezen kívül szenet vitettem a Bakáts téri kórházba, hogy ne fázzanak a betegek
– olvasható a jegyzőkönyvben.
Még ma is keveset tudunk azokról a szerelmekről, amelyek a forradalom napjaiban szövődtek: Bárány János ebben is kivétel. Hajnal Klára családja behívta az éhező-fázó fiúkat egy meleg levesre, teára. Bárány János és Hajnal Klára között első látásra szerelem szövődött, a lány kitartott mellette, a forradalom leverése után együtt próbáltak Nyugatra menekülni, azonban Horvátzsidánynál elfogták őket. Bárány Jánost 1959. február 15-én végezték ki.
Aki a falábával tüzelt a szovjetekre
Falábú Jankó a Corvin köz harcosa volt. Amiért különleges figyelmet érdemel, hogy egy lába volt, mivel közlekedési balesetben elveszítette a másikat. A Rákosi-korban nyoma sem volt esélyegyenlőségnek, Pongrátz Gergely is hangsúlyozta mindig, hogy Jankó nagyon nehezen talált munkát a falába miatt. Végül a Csillaghegyi Téglagyárban helyezkedett el, kedvenc helye az Ilkovits büfé volt, azonban a forradalom napjaiban rettenthetetlen bátorsággal harcolt a szovjet tankok ellen. Nagyon ötletesen nem a kezével, hanem a falábával rántotta meg a madzagot és hozta működésbe a löveget. Legbátrabb volt a bátrak között is. Az 1956. november 4-i szovjet megszállás egyik kiemelt célpontja volt a Corvin köz, nagyon heves harcok dúltak ott. Falábú Jankó nem menekült, hősiesen helytállt, testét egy akna tépte szét. A kádári megtorlás ráfogta Mező Imre halálos megsebesítését a Köztársaság téren, de nem volt bizonyíték arra, hogy az ő fegyveréből származtak a halálos golyók, védekezni meg már ő maga nem tudott. Vajon hány hasonló pesti srác lehet, akik a harcokban, utóvédharcokban estek el a szabadságért és esetleg a nevük sem maradt fenn?
Csak a szám meglegyen – Kádár bosszúja
A kádári megtorlási gépezet néha furcsán működött. Kádár János célja ugyanannyi ember halálra ítélése és kivégzése volt, mint amennyi az úgynevezett ellenforradalmi cselekmények – lincselés, gyilkosság – áldozatául esett. Hasonlóképpen működött ez a málenkij robothoz: nem az volt a lényeg, kit visznek el személy szerint, hanem az, meglegyen a szám, úgymond teljesítve legyen a terv. Csepelen október 26-án ölték meg Bordás András Kossuth-díjas esztergályost. Akiket ezért halálra ítéltek – Nagy Józsefet és Farkas Imrét –, rosszkor voltak rossz helyen, ugyanis a perükben nem sikerült kétséget kizárón rábizonyítaniuk a gyilkosságot, sőt, a valódi tettes – egy beazonosítatlan szőke fiatalember – a tanúvallomások szerint nyugatra szökött.
Tisztelet a hősöknek – mindazoknak a pesti srácoknak, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Mindazoknak, akiknek életét kettétörte a kádári megtorlás. Mindazoknak a névtelen hősöknek is, akik nem kerültek be a történelemkönyvekbe, de közöttünk éltek és elmondták történeteiket a családi, baráti asztaloknál. Hősiességből példát nyújtottak egy egész életre.
A cikk írásakor felhasználtam a Freedomfirst projektben végzett kutatási eredményeimet.
Fotó: Fortepan.hu. Szerző, adományozó: Juricza Tibor, az egyik pesti srác
Kando Karoly
2020-10-29 at 12:23
Mindez szép elmélet, ha nem néznénk meg más országokat pl Kínát, Japánt, Indiát a gyarmatokat stb. A terroristák mar az 1860-as évektől aktivak voltak Oroszországban(II. Sandor meggyilkolasa) miközben a hatalom pont tul liberalis(=gyenge) volt: alig vegeztek ki embereket. A car hibajabol is rengetegen meghaltak pl 1905-ben, az első vilaghaboru is hire verszivattyu volt, neha naponta peldaul 15 000 angol katona halt meg a loveszarkokban. A bolsevikok(meg majd Hitler is később) azt a következtetést vontak le, hogy nem szamit az emberelet. A hatalomatvetel utan brutalis harc kezdődött(es nem csak a feherek, de az anarchistak, kronstadti lazadok es kisebbsegi(ukran, gruz) nacionalistak ellen is) 1923-ig nagy nepirtas volt, utana kb 1932 ig egy enyhülési periodus. 1930 tol a kollektivizalas miatt ehenhalasztottak a parasztokat, ebben a Part egyseges volt. 1934 ben Hitler kivegeztette az SA tagjait. Kinaban is kimeletlen polgarhaboru dult. Sztálin ezt jo peldanak tartotta, hogy o is leszamoljon a sajat ellenfeleivel(mindenkit kinyirt, aki csak egyszer is ellene fordult, ami megtortent mert Lenin halal utan 10 evig allandoan megprobaltak kiturni a pozociojabol Krupszkaja vezetesevel). Volt nemi konszolidacio 1938-41 között, majd a világháború miatt 1947 vegeig nem voltak politikai perek, aztan a III vilaghaborura keszultek es jott a bekemenyites, amihez Rakosinak is asszisztalnia kellett. 1953-ban aztan meghalt(rasegitessel? Ez hosszu tortenet lenne) Sztalin, es Berija-Malenkov vette at a hatalmat. Valojaban ok kezdtek a reformokat, Nagy Imre az o emberuk volt(ezert nem vegezte ki Rakosi:nem fert hozza). Hruscsov “kigolyozta” oket(Berijat allitolag egy katonai kommando olte meg, a pere kamu volt ez is hosszú történet lenne). Mindenesetre “beleult” a joba es a politikai-gazdasagi iranyvonal nem valtozott. Mar joval Kadar elott megkezdodott a III vilaghaboru helyett a bekes egymas mellett eles politikaja es a joleti reformok, de csak az 1960-as evekben lett allando programma(es csak par orszagban lett jolet(a sorrend az eletszinvonalat jeloli) :NDK, Csehorszag, Magyarország. Romania visszafele romlott foleg az 1975-os évtől, Jugoszlaviat a kulfoldi munka tartotta el. Viszont Lengyelország volt a legszabadabb!! Egyébként a helytartok es a kozpont között allando volt a harc(las Pachepa könyvet). Brezsnyev tette ki Walter Ulbrichot es Georgiu DeJ-t,meg sok mindenki mast. Sztalin utan azert mar ez nem mindig az életre ment. Kadar sikeresen kicselezte. A lenyeg, hogy az 1950-es evektol valtoztak a viszonyok, a tomeges verengzesek kora lejart meg Kinaban is inkabb mas modszerek voltak, mint azelőtt. A korszellem is mas lett a tersegben is. Hruscsovnak mellesleg jol jott a verengzessel valo szakitas a volt sztalinistak eltavolitasahoz. Csak holmi egyeni pszichologianak nem volt köze a verengzeshez, sokkal inkabb tomegpszichologia volt(lasd Nagy Francia forradalom 1789-1794(ami utan kiabrandulas jött) , Parizsi Kommun 1870). Az mas kerdes milyen csoportok alltak ezen mozgalmak mögött, amelyek ezt felizzitottak…(de aztan felelembol egymast nyirtak ki).
Antall kerdese: ha valaki muzeumigazgato lehetett 1990 előtt, annak le kellett tennie valamit az asztalokra(tobb re is ez ide, azt oda).
Dr. Veres Péter
2020-10-28 at 17:16
A vonatkozó nemzetközi kutatás csaknem ötven év alatt nem vette észre, hogy a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosának, Sztálinnak nagymértékben hiányoztak az érzelmi reakciói. Még a haragot is — tehetséges színész módjára — mindig csak ügyesen színlelte. Ezt a fontos pszichológiai tényt a közvetlen szemtanú, idegbeteg leányának Szvetlana Allelujeva 1968-ban USA-ban megjelent emlékiratiból tudjuk. Érdekes, hogy könyvének erre a rövid, de felettébb értékes kitételére az elmúlt 52 év alatt a történészek vagy a pszichológusok azonban nem figyeltek fel. Az adott esetben Sztálin vezetési stílusáról, egészen 1953-ig tartó hullámszerű gyakorisággal ismétlődő tömegterrorral kapcsolatos „viselkedési zavaráról” van szó, ami az emberi élet semmibe vette, amikor a politikát szorosan összekötette a bűnözési gyakorlattal. Ezzel kapcsolatos hírhedt mondása: „ahol ember van ott probléma van — nincs ember nincs probléma”, vagy „ha van erő van — nem kell az ész”. A kutatások szerint a diktátor érzelemi életének beteges eltompulása a bal és jobb agyféltelének a normalitást messze túlhaladó racionális-logikus gondolkodása, illetve rendkívül szegényes érzelmi élete közötti hiányos kapcsolatra, elszigeteltségre utal. Ez viszont a pszichiátria szerint kimondottan a pszichopaták lélektani jellemzőjének számít, akik közül számosan sorozatgyilkosokká váltak. A szadista pszichopaták jellemzője, hogy nem tudják magukat különféle érzelmi helyzetekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Mindazonáltal általában sikeresek, hiszen céljaikat kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg azonban sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel. Hazudozók, permanensen manipulálják a környezetüket, egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásuk, mert gyenge az emocionális életük, teljesen érzéketlenek mások iránt. Azt a tényt, hogy csakis saját céljaikat követik, kitűnően tudják titkolni, környezetük gyanakvást elaltatni. Sztálin, extrém jellegű viselkedését érzelmi életét szabályozó jobboldali agyféltekéjének fokozott sorvadásával állt ok-okozati összefüggésben, ami feltehetően genetikai jellegű lehetetett, erősen befolyásolta pszichopata viselkedését, sőt még a szexualitást is. Leninhez hasonlóan, Sztálin sem kedvelte a szépnemet. Eltérően más bolsevik vezetőktől, akik a vonzó orosz balerinák kedvéért, mindent megtettek azért, hogy megmentsék a világhírű cári balettet a fenyegető veszélyétől, miközben a polgárháború által dúlt országban — Gorkij tiltakozása ellenére — tízezrével lőtték agyon az értelmiségieket, mint a „proletárdiktatúra” által eleve halálraítélt uralkodó osztály, a burzsoázia megátalkodott, különösen veszélyes szellemi ügynökeit. Feltételezhető, hogy Lenin különleges magatartását talán közvetett módon befolyásolhatták, hogy gyermekkorában a fejét rendszeresen a padlóba verte, később pedig nevetését többször is csak orvosi közbeavatkozással lehetett leállítani. Az azonban biztos, hogy nemrég amerikai szakemberek által kimutatatott NT5E elnevezésű ritka génmutációja a jobboldali féltekéjével, vagyis az emocionális központtal állhat szoros kapcsolatban. Ezt valószínűleg (polgári) tábornoki rangban lévő matematikus apjától örökölt, aki hasonlóképpen szintén 54 éves korában bekövetkezett agyvérzésben halt meg. Máskülönben eddig is ismert volt a szakemberek előtt, hogy 1917 végén katonai puccsal hatalomra került bolsevikok kétségtelenül kegyetlenkedésre igencsak hajlamos vezetője jobboldali agyféltekéje, amely érzelmi életét szabályozta nem funkcionált élete utolsó évtizedében.
Box Hill
2020-10-27 at 14:40
Nagy Imre azzal foglalkozott, hogy szülőhazájába importálja azt a rendszert, amiről tudhatta, hogy fenomenális gyilkológép.
Mire a Szovjetunióból Magyarországra visszatért, a szovjet kommunisták már 39,426,000 ember erőszakos időelőtti haláláért voltak felelősek. Otttartózkodása alatt mezőgazdasági szakemberré nőtte ki magát – mondják róla – de nem átallotta importálni a kolhozosítás ötletét, mely a Szovjetunióban 11,440,000 ember erőszakos, időelőtti halálához vezetett, némi éhínséggel párosulva. (Rummel adatai)
Nagy Imre és moszkovita társai nem egyebet tettek, mint a gonosz birodalmának kiterjesztését, hatalomvágyból, Magyarországra. Nincs magyar, aki ezzel a galádsággal versenyezhetne.
Dr. Veres Péter
2020-10-26 at 21:38
Érdekes a cikk, de nem kellene Marosán baromságát itt is ismételgetni a kádári kivégzések számát illetően. Amikor most nem korrekt módon Nagy Imre, a mártírhalált halt magyar miniszterelnök rendkívüli történelmi jelentőségét egyesek csökkenteni szeretnék, mindenfele ócska hazudozások és trükkök segítségével. Miközben direkt elhallgatják Antall személyes levelét Kádárhoz. Ebbe teljesen alaptalanul és naivan Antall megdicsérte a tömeggyilkos hazaárulót — a Szovjetunió hősét– hogy állítólag ellenáll Moszkvának. A tehetségtelen, nagyképű, tirkárnőjétől zabigyrekkel rendelkező Antall ugyanis úgy halt meg, hogy nem tudta, miszerint az 1962 után bekövetkezett politikai és gazdasági könnyítések Magyarországon bizonyított módon a Kremlben történt fontos változásokkal álltak szoros ok-okozati összefüggésben, voltaképpen azt tükrözik és egyáltalán nem Kádár állítólagos jó szándékát. Amikor Moszkvában Sztálin bebalzsamozott testét eltávolították a Mauzóleumból 1961-ben októberében, vagyis az SZKP XXII. Kongresszusán, a finn Kuusinen javaslatára megszüntették a hírhedt “proletárdiktatúra” szónak még használatát is. Ennek törvényszerű bekövetkezését Nagy Imre zseniálisan előre látta már 1956-ban, a XX. moszkvai pártkongresszus idején, amikor leleplezték Moszkvában a sztálini véres terrort, (amely szó szerint kirtotta az egész lenini gárdát, nemcsak az egyszerű embereket). Arról van szó az adott estben, hogy akkor már Kádár, Biszku és a spanyolos Tömpe felügyelete alatti sorozatos akasztásos kivégzések Budapesten és vidéken – már erősen zavarták külföldön az enyhülésre játszó ravasz szovjet külpolitikai taktikát. Valamivel ésőbb, 1964-ben — a tömeggyilkos Hruscsov megérdemelt csúfos bukása után — Koszigin, a hatalomra került új szovjet miniszterelnök rögtön több fontos reformintézkedést vezetett be. Jellemző módon, mindezt akkor Budapesten MSZMP propaganda ravasz módon Kádár kiemelkedő “okosságának, sőt bölcsességének” tulajdonította. Sőt a rosszul informálódott naiv fiatal történészeink most meggondolatlanul ezt a baromságot hirdetik, sajnos még a jobboldalon is. Ezzel pedig bizony akarva-akaratlanul félrevezetik a magyar közvéleményt. Magyarán: “aki nincs ellenünk – az velünk van” elnevezésű, Bibliából származó ideológiai elvet, éppenséggel Kreml vezetői találták ki, amikor 1961 októberben hivatalosan is bejelentették — jókora késéssel — a 1918-53 között funkcionáló terror jellegű “proletárdiktatúra” megszűnését. Ezzel rákényszerítették a gyilkos Kádárra is a szovjet kommunista párt enyhülési jellegű politikájához való gyors igazodást. Így az ENSZ-amnesztia elfogadását is. Minthogy a budapesti gyakori kivégzések gyászos hírei a Kreml nyugattal kapcsolatos külpolitikáját igencsak zavarta. Kevesen tudják ma már, hogy Koszigin 1964-ben kezdődő nagyszabású gazdasági és politikai reformjait később — 1980-ban bekövetkezett halála után — azonnal felszámolta kevésbé tehetséges vetélytársa, Brezsnyev — Moszkvában. Ezzel párhuzamosan nálunk is ez történt. Kádár ugyanis soha, semmiben nem tért el a moszkvai kommunista politikai irányvonaltól. Az a halvaszületett feltételezés Kádár nem létező “reform-törekvéseiről” – Aczél György ügyes propagandájának egészen máig tartó a sikerét dicséri, amely még a jobboldalon is sokakat megtévesztett. Kádár 1964 oktpberébenben azért nyilatkozott pozitívan bukása után Hruscsovról, mert nagyon félt. Teljesen tisztában volt azzal, hogy nyolc (8) évvel az 56-os a magyar forradalom után nagyon veszélyes lenne Budapesten megismételni a Hruscsov elleni akkor elhngzott komoly konkrét moszkvai objektív vádakat, amelyben még a magyar 1956 is fontos szerepet játszott. Kádár színjátéka előre egyeztetve volt nemcsak a szovjet diplomatákkal, hanem a Kremllel is, mivel permanensen rettegett, hogy leváltják, mint egykoron Rákosit és előveszik majd a Szabad Kosutht Rádióban 1956 november 1-én közölt beszédét a győztes magyar forradalomról, amelyet Nagy Imrétől eltőrően, gyalázatos módon elárult!
Dr. Veres Péter
2020-10-26 at 00:35
Miközben nem korrekt módon Nagy Imre a mártirhalált halt magyar miniszetreelnok történelmi jelentőségét egyesek csökkenteni szeretnék, mindenfele ócska hazudozások és trükkök segítségével- direkt elhallgatják Antall személyes levelét Kádárhoz. Ebben teljesen alaptalanul Antall megdicsérte a tömeggyilkos hazaárulót,a Szovjetunió hősét, hogy állítólag ellenáll Moszkvának. Antall ugyanis úgy halt meg, hogy egyszerűen nem tudta, miszerint az 1962 után bekövetkezett politikai és gazdasági könnyítések Magyarországon bizonyított módon a a Kremlben történt fontos változásokkal álltak szoros ok-okozati összefüggésben, voltaképpen azt tükrözik és egyáltalénn nem Kádár szándékát. Amikor Moszkvában Sztálin bebalzsamozott testét eltávolították a Mauzóleumból 1961-ben októberében, az SZKP XXII. Kongresszusán, a finn Otto Kuusinen javaslatára megszüntették a hírhedt “proletárdiktatúra” szónak még használatát is. Ennek törvényszerű bekövetkezését Nagy Imre már zseniálisan előre látta 1956-ban, a XX. moszkvai pártkongresszus odejln, amkor leleplezték Moszvában a sztálini véres terrort. Arról van szó at adott estben, hogy akkor már Kádár, Biszku és a spnyolos Tömpe felügyelete alatti sorozatos akasztásos kivégzések Budapesten és a magyar vidéken – akkor már erősen zavarták az enyhülésre játszó szovjet külpolitikai taktikát. Később, 1964-ben pedig Hruscsov csúfos bukása után Koszigin, az új szovjet miniszterelnök rögtön fontos reformintézkedést vezetett be. Jellemző módon, mindezt akkor MSZMP popoganda hazug módon Kádár kiemelkedő “okossának és bölcsességének” tulajdonította. Sőt a rosszul informálódott naiv fiatal történészeink most ezt mondogatják, sajnos még a jobboldalon is. Ezzel pedig bizony akarva-akaratlanul félrevezetik a magyar közvéleményt. Magyarán: “aki nincs ellenünk – az velünk van” elnevezésű Bibliai száramzású ideológiai elvet, éppenséggel Kreml vezetői találták ki, amikor 1961 októberben hivatalosan is bejelentették bizonyos késéssel a 1918-53 között funkcionáló terror jellegű “proletárdiktatúra” megszünését. Ezzel rákényszerítették a tömeggyilkos Kádárra a szovjet kommunista párt enyhülési jellegú politikájához való gyors igazodást, így az ENSZ-amnesztia elfogadását is. Minthogy a budapesti gyakori akasztásos kivégzések gyászos hírei a Kreml nyugattal kapcsoplatos külpolitikáját nagyban zavarta. Kevesen tudják ma már,hogy Koszigin 1964-ben kezdődő nagyszabasú gazdasági és politiki reformjait — 1980-ban bekövezkezett halála után — azonnal felszámolta kevésbé tehatséges vetélytársa, Brezsnyev Moszkvában. Ezzel párhuzamosan Budapesten is ez történt. Kádár ugyanis soha, semmiben nem tért el a moszkvai politikai irányvonaltól. Ez a halvaszületett feltételezlés Kádár nem létező “reform-törekvéseiről” – Azczél György ügyes popagandájanak hosszú, máig tartó a sikerét dicséri, amely még a jobboldalon is sokakat megtéveztett. Kádár 1964-ben azért nyilatkozott pozitivan bukása után Hruscsvrúl,mert nagyon félt. Teljesen tisztában volt azzal, hogy 11 évvel az 56-os a magyar forradalom után nagyon veszélyes lenne Budapesten megismételni a Hruscsov elleni akkori konkrét moszkvai birálatokat és vádakat. Ez a szinjáték előre egyeztetve volt nemcsak a szovjet diplomatákkal,hanem a Kremllel is. Kádár mindig is félt!
Karoly
2020-10-25 at 19:17
A matek egyszerű, ki védte az ideológiát, ki védte a Hazat????
Home go
2020-10-23 at 16:22
Kolozsvárott egy emeleti szobácskában suttogóra halkított rádió mellett hallgatta apám a budapesti híreket. November 4-én sírva jött le az emeletről, napokig nem lehetett hozzá szólni. Nem sokára híre ment a kolozsvári letartóztatásoknak is, mivel a román nemzeti szocializmus (máig az: nácizmus) csak ürügyre lesett, hogy az értelmisége lefejezésével megfélemlítse az erdélyi őshonos magyarságot. Napról napra borzalmasabbnál borzalmasabb hírek érkeztek a Duna-deltában kínhalálra ítélt áldozatokról, az állásuktól megfosztottakról, a magyar kulturális-és tudományos intézmények rekvirálásáról, tanáraink meghurcolásáról.
De 1956. után ránk is másként tekintettek a puliszka-gyáva regáti betelepültek. Még azokban a borzalmas években is jó volt magyarnak lenni ERDÉLYBEN. És ezért hálával tartozunk a hős magyar forradalmároknak. Akik a gyűlölet ellen válogatás nélkül emelik fel a hangjukat, azok nem tudják, hogy sajnos vannak elszámolni valóink.
Akkor tudunk majd szót váltani és szót érteni, ha visszaadták a hegyeinket, és elszámoltak értékeink 100 évig tartó bitorlásának kártételeivel, az elveszített emberéletekkel, megélt szenvedéseinkkel, üldöztetésünk következményivel.