„Hogy a szakértelem kerüljön kormányra!”
Százezres nagyságrendű tüntetések zajlanak Franciaországban az izzadt néger férfitestekhez a gazdaságnál sokkal jobban értő Macron reformoknak nevezett megszorításai miatt. A szakszervezeti tüntetők közé vegyülő szélsőségesekre úgy reagált az elnök, hogy nincs helye erőszaknak a Köztársaságban, miközben megköszönte a rendőröknek, hogy agyba-főbe verik a tüntetőket. Már halottjai is vannak az összecsapásoknak, amelyeken könnyű szívvel aprítják a rendőrök azokat, akik egyébként sem az elnök szavazótáborába tartoznak – de Macront nemcsak Gyurcsány Ferenccel érdemes összevetni, mert ennél tágabb párhuzamai is vannak az ő történetének...
De van más hasonlóság is. Emmanuel Macron a francia Bajnai Gordon, aki dilettáns gazdasági miniszterként együtt kellett volna, hogy bukjon a legalább ilyen hülye főnökével – az ő esetében Francois Hollande-dal –, de a franciaországi függetlenobjektív média sikeresen újrapozicionálta őt patyolattiszta elnökjelöltként. Ez az átfestés amúgy is régi erőssége a baloldalnak,
az alkalmatlanságukból fakadó bukásaik elfedésére találták ki az olyan, semmi érdemlegeset nem jelentő varázsigéket, mint a „harmadik utas” meg „centrista” meg „szakértői kormány”,
de korábbi élkommunisták is tömegével vedlettek át európéer szociáldemokratává, míg az újkommunista mozgalmárok a vörös szín helyett előszeretettel érkeznek zöld színűre mázolt környezetvédőként.
A korábban szocialista Macront a pártja lejáratódása után centristaként adták el a népnek, mintha ő az eddigi pártellentéteken felülemelkedő szuperszakértelmet képviselne. Aztán kiderültek ennek a szuperszakértelemnek a részletei – akárcsak Bajnainál. Igen, persze tudjuk, hogy miniszterelnökként Bajnai akadályozta meg az államcsődöt, amit amúgy gazdasági miniszterként jelentős részben éppen ő okozott, meg a Mercedest is ő hozta ide – hallottuk elégszer a hazai függetlenobjektív sajtótól. Sőt, tulajdonképpen most érik be a Bokros-csomag.
Tudjuk, hogy a kommunisták nagyon értenek a gazdasághoz, csak ez sajnos sose látszik meg a kormányzásuk alatt, akár 133 napig, akár 4 vagy 8 évig, akár 43 évig kormányoznak.
Valamiért mindig az őket követő jobboldali vezetés alatt szoktak „beérni” a komcsik által elindított reformok, amelyek abból állnak, hogy elveszik attól, aki megdolgozott érte, és nagyobb részt ellopják, kisebb részt odaadják azoknak, akik rájuk szavaznak. Aztán amikor emiatt elkezd köhögni a gazdaság, akkor előbb még jobban kifosztják a középosztályt, majd amikor már a szegényebbeket is sarcolni kényszerülnek ezek a gazdasági csúcselmék, akkor szoktak megbukni, és azzal érvelni, amivel a kommunizmust is mentegetni szokták: az elképzelés jó volt, csak hiba csúszott a megvalósításba, úgyhogy adjunk nekik még egy esélyt.
A kommunisták mindig gazdasági gondok idején és révén kerülnek hatalomra (kivéve persze, ha külföldi hadsereg teszi őket oda). Jóléttel, virágzó progresszióval, növekedéssel, na meg náciveszéllyel bolondítják a népet, aztán amikor irányítani kezdenek, valahogy tovább romlik minden. Ha bajba kerülnek, még mielőtt mindent széthordtak volna, akkor is a fent említett átfestést alkalmazva hoznak egy más színű, de belül ugyanolyan progresszív komcsit, hadd folytassa. Legvégül úgyis mindig valaki másnak – akinek érzelmi kötődése is van az országához – kell elkezdenie építkezni a rombolásuk után.
Aztán amikor megint van mit szétlopni és tönkretenni, akkor újra felbukkannak valamilyen tetszetős színű külsővel a kommunisták, akik mindig tudnak nagyobbat ígérni annál, mint amit az ő mocskuk eltakarítója kínál, ahogy bárki másnál jobban tudják szétosztogatni mások pénzét.
Az elképzelés persze nyilván kiváló volt, csak hát egy kis hiba csúszott a megvalósításba. Bárkivel előfordul, csak a kommunistákkal valahogy az átlagosnál gyakrabban, és ennek jobb esetben is boruló gazdaság szokott lenni a vége. Rosszabb esetben a hatóság által összevert emberek, legrosszabb esetben meg összedrótozott kézzel, arccal lefelé a meszesgödörbe hajigált holttestek.
De hát ki hitte volna, hogy miután Macron gazdasági miniszterként leszerepelt, másodjára se fog érteni hozzá? Kéne neki adni még egy esélyt.
