Utolsó üzenet
Valaki megteremtette mindezt. Valaki megteremtette jólétünket, szabadságunkat, biztonságunkat, valaki létrehozta templomainkat, iskoláinkat, kórházainkat. De valaki még arra is időt és energiát áldozott, hogy legyen tűzoltóságunk, tömegközlekedésünk, és közparkjaink, sőt még azért a semminek tűnő szabadságért is megdolgoztak sokan, hogy összenézhess, összebújhass azzal, aki tetszik, hogy úgy neveld a gyermeked, ahogy akarod, hogy azt mondj, gondolj, vagy higgy, amit helyesnek, igaznak vélsz.
Tudod, az a baj, hogy nem is tudod, milyen jó neked. Ami most van, ami most körülvesz, ami most olyan magától értetődőnek, s természetesnek tűnik, az sok száz év küzdelmes helytállásának lett eredménye. Nem volt egyszerű, nem volt könnyű, nem volt diadalmenet. Elődeink munkáját visszavetette az iszlám hódítás százötven éve, eredményeiket szakadozottá tette az osztrák császárok butasága, lelküket újra és újra összeroppantott az első és a második világháború, meg a kommunisták primitív világmegváltó kísérlete, reményeiket zátonyok közé kormányozta a rendszerváltás utáni liberális kapitalizmus tombolása… De azért ez a munka mégis csak eljuttatott minket idáig. Lehet, hogy mindenkori elitjeink nélkülünk nem sokra vitték volna, de elődeink túléltek mindent. Állnak még a templomaink, iskoláink, kórházaink, amiket ők építettek, nem Istennek, nem a tudománynak, nem az egészségnek, hanem nekünk. Nekünk és utódainknak. Szinte mindent készen kaptunk, de még sokkal, de sokkal többet akartunk és sokkal kevesebbet akartunk tenni érte, mint akár a szüleink. Pedig a csodálatos magyar nyelvünk, a városaink, otthonaink, a családunk, a barátaink, a biztonságunk és ezer féle szabadságunk mind-mind rengeteg küzdelem, harc, vereség, dac, halál és véres, verejtékes születés, élethossziglani munka eredménye. És a megtartásához is szükség van mindezekre. Ne hidd azt, hogy ami adatott, az már el nem veszhet! Ne hidd, hogy a hódítók azért tolakodnak közénk, hogy meghagyják neked kényelmes, gondtalan világodat!
Ne hidd, hogy a barbárok építeni jönnek!
Ne reméld, hogy szándékaik békések, ne feltételezd, hogy hitük könnyedén belesimul majd hiteink sokféleségébe, ne hazudd azt magadnak, hogy nincs okod tartani tőlük. Ma még nincsenek köztünk, ma még másfelé igyekeznek, ma még nem a mi életünk a zsákmányuk. Ma még könnyen megfékezhetjük áradásukat. Ma még van eszközünk a visszatartásukra. De ha elmulasztjuk, holnap már ezerszer nehezebb lesz megvédenünk boldog és szabad világunkat. Először kevesen leszünk, aztán meg egyedül és semmi nem marad a biztonságunkból, a normális mindennapjainkból. Nemcsak a magyarság, a magyarságunk fog elveszni, hanem minden olyan, aminek lehet, hogy nem is vagyunk a tudatában, ami élhetővé teszi ezt az országot, ezt a hazát. Bojkottáló, otthon maradó, érdektelen polgártársaink, igennel szavazó pártos előnyre sandító politikus-karikatúráink, ti azt hiszitek, nektek nincs veszteni valótok? Azt hiszitek, megmarad nektek az a kerek világ, amiben éltek? Tévedtek? Ti még többet is fogtok veszíteni, mint mi. Mert ti csak használjátok azt, amit mi megteremtettünk és életben tartunk. Mi akkor is képesek leszünk a szabadság, a jólét, a boldogság apró köreit létrehozni és fenntartani, ha a mostaninál sokkal mostohábbak lesznek a körülmények, mi újjá fogjuk tudni építeni Magyarországot. De a ti liberális világotok örökre semmivé lesz. Vagy a muszlimok pusztítják el, vagy mi nem kérünk belőletek többet. A liberalizmust is csak négymillió NEM menti meg.
