„Apró Antal egy proli” – mondta ki az igazságot Lutz Gizella egy ügynöki jelentés szerint. Kevés embernek mond valamit az asszony neve, pedig Szálasi Ferenc felesége volt, a nyilasvezér özvegyeként előbb tizenkét évet raboskodott a kommunisták börtönében és Kistarcsán, majd szabadulása után is megfigyelték. A legtöbbet az az orvos jelentett róla, aki a bizalmába férkőzött, de még érdekesebb, hogy Szálasi egykori helyettese, Jancsuskó Gábor is besúgta. Szálasiné egy jómódú üzletember lánya volt, Szálasival a végjátékban, 1945-ben házasodtak össze, akkor, amikor Hitler és Eva Braun. Ez mindent elárul kapcsolatukról és jellemükről. Lutz Gizella talán nem sejtette, hogy ettől a bélyegtől sohasem szabadulhat. Ő is a kommunista diktatúra áldozata volt, de férje történelmi bűnei miatt nehéz lenne sajnálni, megszánni őt. Tóth Eszter Zsófia történész írása a PS-nek.
TÓTH ESZTER ZSÓFIA
„1964. október 26-án látogattam meg Lutz Gizellát. Éppen lelkész volt náluk, édesanyjának az utolsó kenetet feladni. Mondtam, majd később visszajövök, de Lutz Gizella marasztalt, mondván, hogy úgysem tart sokáig a szertartás.” – jelentette „Tiszai” fedőnevű ügynök Szálasi Ferenc feleségéről 1964. november 26-án. Az akták az Állambiztonsági Levéltárban kutathatók.
„Tiszai” orvos volt, internálták, majd beszervezték. Egyik fő feladata volt, hogy Lutz Gizelláról jelentsen 1964 és 67 között. Az asszony bizalmába férkőzött. Rendszeresen meglátogatta őt lakásán, itta a fekete kávét, amit Gizella főzött neki.
Lutz Gizella az az asszony, aki Szálasi Ferenc „nemzetvezetőben” csak a férfit látta – a hírhedt nyilas vezérben, abban, aki Magyarország német megszállása alatt, 1944. októberétől 1945. április 4-ig az ország kollaboráns miniszterelnöke volt. E végzetes szerelem Szálasi kivégzése után is megpecsételte sorsát.
Bűne az volt, hogy Szálasit szerette, így a kommunista rendszer ellenségének számított. Lutz Gizella apja a Soroksári Úti Fegyver- és Gázkészülékgyár tulajdonosa volt. Szálasival 1927-től volt kapcsolata, a nemzetvezető azonban csak 1945. április 29-én vette feleségül Matsseben.
Tekinthető-e Lutz Gizella a kommunista diktatúra áldozatának? Igen, mert őt is a rendszer ellenségének tartották, ahogy az arisztokrata nőket és az apácákat is.
Szálasi és felesége kirándul / Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum
Tizenkét évet töltött börtönben és Kistarcsán
Úgy tűnik, bármennyire igyekezett is az ügynök önszorgalmú kutyaként minél több terhelő adatot gyűjteni rá, nem nagyon sikerült neki. Gizella kéz alatt adott el nyugati termékeket és megszegte a bedolgozói szabályokat, mivel nem bírta teljesíteni a normát. Nem csoda, mivel nem volt már fiatal. A megélhetéséért küzdött nap mint nap az 1960-as években.
Lutz Gizella előtte összesen 12 évet töltött a kistarcsai internálótáborban és börtönben, az 1956-os forradalom alatt szabadult. 1992. szeptember 26-án hunyt el.
„Szálasi Ferenc menyasszonya vagyok, az volt a vád. A Folyamőrség rendezett egy összejövetelt a kormányzó tiszteletére és ott ismertem meg. Olyan szép ember volt, az utcán mindig megfordultak utána az emberek.” – beszélt önmagáról és Szálasihoz fűződő kapcsolatáról az asszony az Ítéletlenül című filmben.
„Hímezni, kötni, horgolni Szálasiné tanított meg, amiért nagyon hálás vagyok neki. Gyereknek kötöttem kezeslábast, napozót, sőt nadrágot kantárral. Ő megmondta, hogy Szálasinak volt a barátnője.(…) Csak a szerelem vitte őtet ebbe a romlásba. Azt is elmesélte, hogy édesanyja, nyomorék húga és ő Szálasi után mentek, amikor elvitték Nyugatra. Egy idő után szabadon engedték őt, az édesanyját meg a húgát. Megmondták, menjenek, amerre látnak, ők meg kérték, szállítsák haza őket” – beszélt róla az Ítéletlenül című filmben egykori rabtársa.
Az ügynök aprólékos beszámolóiból megismerhetjük Lutz Gizella lakásának berendezését is: bútorzatát „Tiszai” használtnak, réginek találta. „Egy rekamié, egy dívány, négy régi fotel, két asztal, egy tálaló és egy fiókos szekrény volt a szobában” – jelentette 1964. november 26-án.
Gizella a lakhatási lehetőséget azért kapta cserébe, mert ápolta dr. Sövényházi Jenő édesanyját. Erre az ápolói szerepre egy albérlő is pályázott, aki bosszút állt Gizellán, mivel nem ő kapta meg a lehetőséget. Gizellába rendszeresen belekötött azért, hogy a közös konyhát és a közös fürdőszobát sem jól takarítja. Gizella esténként zongorázott a négy, társbérletben élő családnak.
Zongoratanárnőként takarítania kellett
Gizella bátyja az Egyesült Államokban élt, anyagilag támogatta őt, perzsa bundát, ruhákat, tranzisztoros rádiót, japán horgászfelszerelést, lemezjátszót, villannyal fűthető paplant küldött neki, melynek nagy részét Gizella eladta és abból élt. Az asszony megjelenésére, külsejére nagyon odafigyelt. Ápoltan, szépen felöltözve mutatkozott. Eredeti foglalkozása zongoratanárnő volt, de takarítónőként dolgozott, harisnyakötést vállalt bedolgozóként. Mivel férje nevétől nem akart megválni – nem tette ezt az internálás alatt sem –, eleinte bedolgozónak sem vették fel. Sapkavarrást is vállalt, amit egy időben Rózsika nevű barátnőjével közösen csináltak. Az ügynök segítségét kérte, hogy segítsen értékesíteni a külföldi holmikat, ezt az ügynök jó lehetőségként értékelte, hogy a bizalmába férkőzzön.
A jelentésekben politikai kérdések is felmerültek, úgymint az 1964. szeptember 17-i eskütétel, amikor főpapok letették az esküt a Magyar Népköztársaságra és az alkotmányra és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke gratulált Cserháti József pécsi apostoli kormányzónak a kinevezéséhez.
Az ügynök szerint ezt Gizella és barátnője úgy kommentálta, hogy elfogta a hányinger, mivel ez az katolikus egyház behódolását szimbolizálta. Azt is latolgatta Gizella és barátnője, Kádárt felválthatná-e Apró Antal az ország élén. Rózsika leprolizta Apró Antalt a jelentés szerint, mivel testvérét, Máriát még onnan ismerte, hogy az takarítónőként dolgozott egy orvos családnál. Az ügynök szerint Lutz Gizella a kommunistákat dögöknek nevezte és a rádió felé köpött, amikor abban szidták a nyilasokat.
1965 februárjában Lutz Gizella meglátogatta azt a házaspárt Adyligeten, akik azután, hogy a börtönből szabadult, fél éven át ebédet hordtak neki és vettek neki egy kötőgépet is, hogy dolgozni tudjon.
Politikai bűnözők egymás között: Péter Gábor kihallgatja Szálasi Ferencet / Forrás: Fortepan.hu
Zárdába akart kerülni, egy besúgó feljelentette
Az ügynöknek mesélt Lutz Gizella az internálás éveiről is: kétszer Kistarcsán, egyszer Buda déli internálótáborában volt, Hain Péternével és Hubay Kálmánnéval együtt. Lutz Gizella sokat szenvedett, az egyik felügyelőnő üldözte őt, véreskezűnek nevezte. A táborparancsnok egy hónap magánzárkára ítélte, harmadnaponkénti sötétzárkával, mivel egy kisgazda politikus biztatására levelet írt Mindszentynek azért, hogy kiszabadulhasson. A levélben a Szent Koronára hivatkozott, mivel az ura is arra tette le az esküt és azt kérte, vonulhasson zárdába.
Mivel a levelet gyorsan írta és tintafoltos lett, ezért kidobta egy papírkosárba. Másnap megtalálta Hain Péterné, a besúgó, és jelentette a táborparancsnoknak. [E tanulmány szerint már a Horthy-korban is ügynökként dolgozott]. Egy másik alkalommal azért kapott büntetést, mert az egyik gyógyszerésztől élelmiszercsomagot kapott, és ő visszaküldte a szennyes ruháját. Nem vette észre a kockacukor közé elrejtett pénzt, melyet az őrök találtak meg.
A börtönbeli felügyelőket rendesebbnek ábrázolta, mint az internálótáborbelieket. Az internálás során egy orvos volt hozzá nagyon emberséges, ő azt mondta neki, eresszen le egy spárgát és arra kötve élelmiszereket küld fel neki. Így is történt.
Szálasi helyettese is jelentett róla
A jelentésekben szó esett egy másik ügynökről – akiről Gizella szintén nem tudta, hogy az állambiztonság embere „Bácskai” fedőnéven –, Jancsuskó Gáborról is, aki 1945. márciusától Szálasi Ferenc helyettese volt. Ő akkor került szóba, amikor hazatért külföldről. Gizella szerint azért, mert öreg fa már nehezen ereszt gyökeret, valószínűleg nem talált megélhetési forrást. Maga az asszony 1966-ban társasutazással Lengyelországba és Csehszlovákiába elutazhatott, a Magas-Tátrában gyönyörű kirándulásokat tettek. Lengyelországban megtekintette a Cestochowai Fekete Madonnát is.
Az ügynök tevékenysége következtében, a külföldi holmik árusítása miatt behívták a IX. kerületi rendőrkapitányságra, és elbeszélgettek vele, hogy csak a bizományiban adhatja el a holmikat. Felhívták figyelmét arra, hogy egykori börtöntársaival, Hubaynéval, Vajnánéval és Raffai Vilmával ne tartsa a kapcsolatot. Attól tartott, hogy azért hívatták be, mert rájöttek arra, hogy a bedolgozói munka elvégzésébe más is besegít neki, ami tilos volt.
1967-re Lutz Gizella helyzete rosszabbodott. Édesanyjánál rákot állapítottak meg, aki abban az évben elhunyt. Amikor a betegség kiderült, táviratot küldött „Tiszai” ügynöknek, keresse fel őt.
Elpanaszolta, hogy eddig Rehákné nevű, USA-ban élő barátnőjétől havi 50 dollárt kapott, de az beszüntette a pénz küldését, mivel nyugdíjba ment. A bedolgozói munkaként végzett harisnyakötést csak úgy tudta teljesíteni, hogy 10 forintot fizetett egy ismerősének, aki ezért cserébe 30-40 pár harisnyát megkötött. A nyugdíjjogosultság megszerzése miatt volt fontos Gizellának ez a munka, és azért is, mert így tudta igazolni a rendőrségnek, miből él.
Azonban nem tudott az ismerős minden hónapban segíteni, például amikor megérett a cseresznye a kertjében, akkor azt szedte le, harisnyakötés helyett. A norma 70 pár harisnya volt. Így páronként 3 Ft-ot ráfizetett, de a nyugdíjjogosultság megszerzése miatt fontos volt neki ez a munka.
A börtönben sem tudták megtörni
„Tiszai” állambiztonsági jelentései Gizelláról 1967-ben véget értek. Az 1970-es, 1980-as éveiről keveset tudunk. 1975-ben kérte, hogy mentesítsék a büntetett előélet alól, ez megtörtént, de sorsa nem sokban változott. „Sokat vagyok itthon, bridzsezek, aztán vendégségbe járok a barátnőimhez.” – nyilatkozta 1989-ben. Bokor Péter szeretett volna filmet forgatni vele, de azt nem vállalta. [Bokor a kor egyik propagandista-filmese volt, lásd például a Szabad Európa Rádiót lejárató Boszorkánykonyha című művét.]
„Nagyon szimpatikus, pozitívan gondolkodó nő volt, bár nehéz sorsa volt, még a börtön sem tudta őt megtörni. (..) Nekem egy nagybátyám élt Pesten, megkértem, hogy születésnapjára, névnapjára vigyen neki ajándékot, virágot. Ha meglátogattam, mindig elvittem jobb, „menő” helyekre. Nagyon szerette a nyugati kocsikat. Aprócska nő volt, alig látott ki az ülésről, mindig kérdezgette, hogy ez milyen kocsi, hogy a barátnőinek, akikkel bridzselni szokott, eldicsekedhessen.” – emlékezett rá Szálasi Ferenc unokaöccse 2001-ben.
Lutz Gizella 1970-es és 1980-as éveiről keveset tudunk. Internált társaival az Ítéletlenül című filmben visszalátogatott Kistarcsára és egykori fogvatartójával, Piroska parancsnokkal is találkoztak. E filmben játszott szerepe a hattyúdala. Valószínűleg azért is vett részt e filmforgatásban, mert női elítélttársaival szívesen találkozott, és nem ő volt a főszereplő. Csak egy a sorstársak közül. Az a nő, aki hímezni, kötni tanította szintén szerencsétlen sorsú társait.
Fotók: Fortepan.hu; Magyar Nemzeti Múzeum
Facebook
Twitter
YouTube
RSS