Az ukrán történelemkönyvekből megtudhattuk, hogy az ország első térképét mamutagyarra rajzolva találták meg, hiszen az ukrán ősembernek jobb dolga sem volt, mint megörökíteni a kozákok hazáját, a térképre természetesen rákerült Kárpátalja és a Krím-félsziget is. A világpolitika azonban úgy tűnik nem vette figyelembe az ukrán történetírás csodás meséit és egy kissé átszabta a határokat. De milyen az élet a Krím-félszigeten? Tekintsünk be a “megszállt” terület mindennapjaiba.
A Fekete-tengeren elhelyezkedő félsziget több ponton is hasonlít Kárpátaljára. A két terület nagyjából ugyanannyiszor cserélt gazdát az elmúlt száz évben, és nagyjából ugyanannyira történelmi részei Ukrajnának. A Krím önálló állam mindössze a Krími kánság idején volt, amit később II. Mehmed szultán a birodalmához csatolt, később innen az Orosz birodalom kötelékébe került, a polgárháború alatt a fehérek tartották megszállás alatt, a második világháborút követően pedig a Szovjetunió önálló tagköztársaságává vált. Ekkor még a lakosság többségét a tatárok tették ki, azonban őket Sztálin parancsára nagyrészt kitelepítették a Volga menti tagköztársaságokba, és megkezdődött az örmény, azeri, de főképpen az orosz lakosság betelepítése. A félsziget egészen 1954-ig volt autonóm tagköztársaság, ekkor azonban Hruscsov, egyfajta ajándékként szülőhazájának, az Ukrán SzSzK-hoz csatolta. Nos, Kijev számára a terület ekkor emelkedett ki a tengerből, ugyanis a hivatalos történetírás szerint a Krím mindig is Ukrajna részét képezte.
Lőporos hordó a Fekete-tengeren
Önrendelkezés kontra területi egység
Hruscsov ajándékának jelentősége akkor még előreláthatatlan volt. Hiszen 1954-ben még a CIA sem számított arra, hogy a Szovjetunió valaha is felbomlik, honnan tudhatták volna Moszkvában? Az, hogy a félsziget elvesztette önálló tagköztársasági voltát egyben azt is jelentette, hogy 1991. után nem számíthattak a függetlenségre. A Szovjetunió széthullása után a legtöbb tagköztársaság önálló állammá vált (némelyik úgyis, hogy nem igazán akart lásd Oszétia, vagy akár Fehéroroszország), azáltal viszont, hogy a Krím az USzSzK részét képezte nem volt lehetőség arra, hogy külön utakra léphessen. A Szovjetunió szétesésével felmerült ugyan a lehetősége egy függetlenné válásról szóló népszavazásnak, azonban a félsziget lakói akkor nem kaptak lehetőséget arra, hogy elszakadhassanak a frissen alakult országtól. Sokan ezért a 2014-es népszavazást egy több mint húsz éves tartozás törlesztésének tekintették.
Akár “kicsi zöld emberkék” békével jöttek
A “kicsi zöld emberek”
2014-ben Ukrajnában kitört a második narancsos forradalom, elüldözték az oroszbarát kormányt, Tyimosenkó kiszabadult a börtönből és újra a Nyugat felé fordultak. Azt nem jelenthetjük, ki, hogyha a tüntetéssorozat sikertelen, akkor az ország elkerüli a polgárháborút, valószínűleg hasonló fegyveres felkelések törtek volna ki, csak a nyugati megyékben. A politika azonban másként alakult, a harcok súlypontja az orosz többségű keleti területekre helyeződött. Bár a fegyverek a Donyeck-medencében sültek el, a Krím lőporos hordó maradt. A félsziget lakosságának többsége több mint ötven éve orosz ajkú volt, az autonóm köztársaság parlamentje Janukovicsot támogatta, és egyértelműen tartottak a retorziótól a hatalomváltás után. Ekkor jelentek meg a “kicsi zöld emberek”. Azonosító nélküli fegyveresek, akik a terület biztosítását látták el, és bár egyértelműen orosz katonák voltak, hivatalosan ez sosem nyert igazolást. A helyzetet tovább nehezítette a fekete-tengeri flotta helyzete. Oroszország elméletben 2042-ig használhatta volna a félsziget kikötőit a saját flottája bázisaiként. Amikor azonban az azonosító nélküli katonák először megjelentek és az ukrán flotta megkapta a parancsot a kikötők lezárására, meglepő dolog történt: a zászlóshajó felhúzta az orosz zászlót. A vezérhajó példáját pedig követte szinte a teljes ukrán hadiflotta. Néhány kisebb naszád és cirkáló maradt csupán Kijev fennhatósága alatt, amelyek Odessza kikötőjében állomásoztak. Mikor négy évvel később az ukrán flotta támadást intézett a Kercs-szoroson épülő autópálya ellen, összesen három ukrán hajó nézett szembe tíz orosz járőrnaszáddal. Az eset kimenetele előre látható volt. A szárazföldi csapatok szabad elvonulást kaptak a félsziget területéről, akik éltek ezzel a lehetőséggel azok, akik az ukrán médiában mint “krími menekültek” jelentek meg. Ehhez hasonló események zajlottak a később polgárháborús övezetté váló keleti megyékben is, ahol komplett hadosztályok álltak át a felkelők oldalára. Az esetek oka nagyon egyszerű és az ukrán hadsereg összetételében keresendő. Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek nagyobb létszámban éltek, értelemszerűen kedvezőbb volt a katonai szolgálat teljesítése egy kisebbségi számára. Példának okáért, mikor e sorok írója még középiskolásként megfordult a hadkiegészítő parancsnokságon, arra a kérdésre, hogy hol teljesítene szívesebben szolgálatot annak ellenére választotta a haditengerészetet, hogy ott egy fél évvel hosszabb a kiképzés. Mindenki tisztában volt vele ugyanis, hogy egy magyar vagy éppen orosz nemzetiségű újonc élete sokkal könnyebb a Krímen, mint az ultranacionalista nyugati megyékben.
2014. március 16-án népszavazást tartottak a Krímben, nemzetközi megfigyelők nem vehettek részt rajta, azonban az azóta közzé tett adatok szerint a lakosság több mint kilencvenöt százaléka szavazott az Ukrajnától való elszakadásra és az Orosz Föderációhoz való csatlakozásra. Pár órával később a Kreml elfogadta a krími parlament indítványát, és a terület Oroszország részévé vált. A népszavazás azóta is vitatott. A nemzetközi megfigyelők hiánya miatt sokan dobálóznak azóta is a választási csalás vádjával, hivatalosan mindössze tizenegy állam fogadta el a referendumot a világon. Az ukrán álláspont szerint Moszkva megszállta a félszigetet és azóta is katonai ellenőrzés alatt tartja.
Az orosz “elnyomás” évfordulójára emlékeznek a Krímben MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Nem a miénk, de mégis kérjük
A keleti megyékben kitört a polgárháború, a Krím pedig orosz felügyelet alá került. A Donyeck-medence elvesztése természeti erőforrásai miatt bénító veszteséget jelentett Ukrajna számára, azonban a félsziget jelentette az ország turisztikai központját, és elcsatolásával – bár több nagyobb kikötő is Kijev kezében maradt, mint például Odessza – az ukrán kormány elvesztette az ellenőrzést a Fekete-tenger felett. Az ideiglenesen kinevezett ukrán kormányfő, Olekszander Turcsinov a hadsereget Kelet felé fordította Dél helyett, és bár az ország vezetése ezt soha nem ismerné be, de Ukrajna lemondott a Krím visszaszerzéséről. Látszat intézkedéseket tettek ugyan, főként azért, hogy a szélsőjobbot megnyerjék. Ezek egyik legfurcsábbika az, hogy az egyetlen őshonos kisebbségként elismert népcsoport Ukrajna területén belül a krími tatár. A Porosenko-adminisztráció célja ezzel a döntéssel egyértelműen az volt, hogy a Krím legnagyobb kisebbségét megnyerje Kijev számára, azonban a lépés kevésnek bizonyult. Oroszországban eleve jobbak a nemzeti kisebbségek kilátásai mint keleti szomszédunknál, ráadásul, mikor 2014. áprilisában Ukrajna elzárta a félsziget vízellátását, ezzel kvázi kiszomjaztatva a lakosságot, a helyi lakosság egységesen Ukrajna ellen fordult. Moszkva viszont megmentőként jött ki az ügyből. Putyin elrendelte ugyanis a Kercs-szoroson átívelő autópálya és vízvezeték megépítését, ezzel megoldva a félsziget közművesítési problémáit, ráadásul a gesztus szimbolikus jelentőséggel is bírt: biztosította Oroszország és a Krím egységét.
Út a hazába: autópálya ível keresztül a Kercs-szoroson MTI/EPA/AFP pool/Alekszandr Nyemenov
A Krím lakossága pedig nemzetiségre való tekintet nélkül hálás. A félszigeten nőtt az életszínvonal, a turizmusban időlegesen visszaesés volt ugyan tapasztalható, de Moszkva nagy erőket fordít a terület népszerűsítésére, afféle belföldi turisztikai propagandát folytatva. Emellett az orosz oligarchák is megkapták az ukázt: be kell fektetni az új tagköztársaságba. Közöttük is kiemelkedő Alekszandr Lebegyev, aki a terület legnagyobb mecénásává nőtte ki magát az évek során. A milliárdos befektetései között nemcsak szállodák, és szabadidőközpontok vannak, de vagyonokat költött a helyi infrastruktúra fejlesztésére, kórházak és iskolák korszerűsítésére, valamint ő a Kercs-szoroson átívelő autópálya egyik legnagyobb részvényese. A beruházásoknak és a Krím-félszigetbe tolt milliárdoknak egyértelmű célja van: a lakosságot Oroszország mellé kell állítani, megmutatni, hogy Moszkvával jobban járnak mint Kijevvel. A módszer pedig láthatólag működik. Évente megünneplik a félsziget Oroszországhoz csatolását, a fizetések és nyugdíjak magasan meghaladják az orosz átlagot is, egyfajta kirakatból bemutatva az ukránoknak, hogy mennyivel jobb az élet Oroszországban.
Nem tisztem megítélni, hogy mennyire volt tiszta a 2014-es népszavazás, sőt, minden jel arra mutat, hogy Putyin keze elérte az urnákat, az azonban tény, hogy ez inkább bebiztosítása volt, egy egyébként is győztes választásnak. A Krím lakói, még ha ukrán nemzetiségűek, akkor sem tartották magukat soha Ukrajna polgárainak, az életszínvonal valóban javult és a nemzetiségi feszültségek is eltűntek Moszkva gondoskodásának köszönhetően. Ha újra népszavazást tartanának a félszigeten, ahol nemzetközi megfigyelők is részt vehetnek, valószínűleg újra ugyan ezt az eredményt kapnánk, és ezt, még ha nem is ismerik be, de Kijevben is jól tudják.
Forrás: rada.crimea.ua/alebedev.org/myrmekion.ru; Fotó: WikiCommons
molnar
2021-03-10 at 18:19
Sajnost nem találtam a történetben ilyen neveket mint “Bandera ” vagy
1.)1941 a Krim nagyrésze német megszállás alatt 11. Armee unter Generaloberst Erich von Manstein
2,) 2014 ben Tjahnybok Arseni Jazenjuk oder Regiment Asow (ukrainisch Полк Азов) !
3.) 2014-ben a németek és az USA szerepe ukrajnában Obama – J.Mc Cain !
Pedig sokkal szinesebb lenne ez a történet ! És az minden eremnek kétoldala van
4.) https://www.google.com/search?q=ukraine+nazis&tbm=isch&ved=2ahUKEwiG2tnblqbvAhUvEGMBHU1lBhUQ2-cCegQIABAA&oq=ukraine+nazis&gs_lcp=CgNpbWcQDFC7-QhY5fwIYNnlCWgAcAB4AIABYIgBigKSAQEzmAEAoAEBqgELZ3dzLXdpei1pbWfAAQE&sclient=img&ei=FfhIYMb7H6-gjLsPzcqZqAE&bih=663&biw=1272&client=firefox-b
Vízöntő
2021-03-10 at 13:05
”Az ukrán történelemkönyvekből megtudhattuk, hogy az ország első térképét mamutagyarra rajzolva találták meg,…”
az valójában orosz ivószarv volt – nem az ukrán Szibériából, hanem az orosz legelőkről az Ural lábától – amin az unatkozó vésnök megálmodta az orosz nagyfejedelemég keleti pusztáit és a déli tengert!
Hogy az nem igaz?
Egyeztessenek Putyinnal.
Biztosan hajlandó lesz átküldeni a szakértőit, vagy 15-20 páncélos hadosztályt. Aztán amíg a komplett ukrán kormány Brüsszelben követeli a NATO beavatkozását ők lezavarnak egy népszavazást is.
Ez meg ott van cirill betűkkel abban az ócska tükörben.
Hogy hol a tükör?
Fogalmam sincs … mindig elkóborol … olyan gender vacak … de varázsereje van.
Etel
2021-03-10 at 08:53
Nem érdemes azon filózni, hogy itták szét a SZU-t a komcsik, ha azt nem tudjuk észrevenni, hogy éppen most isszák szét MO-t, pedig még nagyokat koccintanak hozzá Medgyesi és Dobrev.
khm
2021-03-10 at 06:23
Ugyanezt tapasztalhatnák a leszakított Donbassz medencében.
Nem véletlen,hogy ott nem mernek népszavazást tartani. Eleve orosz-ajkú nép él ott is. ukrán,alig.
DörrögZuldán
2021-03-09 at 21:01
Bekaphatják az ukránok, kb akkor lesz az övék a Krím, meg a többi, amikor Jeruzsálem az araboké.
Amúgy a kozákok földje leginkább nem az ukrán oligarchaállamban van, a zaporozsjei szics már k. rég a múlté.
Szedlacsek
2021-03-09 at 20:47
#Torockó
Ezeknek a most ön által annyira sajnált tatátoknak az ősei írtották ki egy tél alatt a XVII. században a megnaradt magyar lakosság 1/3-át. A korabeli feljegyzések szerint szórakozásból, sportból vadásztak ránk. Az eredmény: a Délvidék és az ország közepe teljes elnéptelenedése, majd a szerb és román betelepülés. Ezt a szultán sem nézte jó szemmel, és hazaparancsolta a tatárokat a Krímbe.
Ennyire sajnáljuk őket!
gyurcsányiviktor
2021-03-09 at 18:34
Ami a “fényességes” nyugatnak koszovó volt, az az oroszoknak a Krím.
A meccs állása most éppen 1:1.
Nézzük_magát_a_dolgot
2021-03-09 at 18:21
Hát igen, tisztelt TS. Nem sok náció szenvedett ennyit, mint mi.
A csángó emlékezet még számontartja a múlt rémségeit pl. ebben a népdalban: “A török s a tatárok \ Móduvára kihatának \ Móduvának sok térsége \ Veres vérrel béprecskelve.”
TS
2021-03-09 at 18:08
Nézzük_magát_a_dolgot, az oroszok valóban kíméletlen hódítással szerezték meg a Krímet, de ezzel megszabadították Erdélyt a tatároktól, akik még az 1780-as években is betörtek a Székelyföldre. Sajnos nem álltak meg a Krímnél…
Na ez
2021-03-09 at 17:16
USA megszegte az oroszokkal szemben az érdekövezetekről szóló megállapodásukat.
Nézzük_magát_a_dolgot
2021-03-09 at 16:44
Az oroszok kíméletlen hódítóként szerezték meg Krímet, de még mindig százszor több történelmi jogalapjuk van hozzá, mint az ukránoknk. Nem mellékesen jelzem, hogy nekünk viszont sokezerszer több történelmi jogalapunk van Kárpátaljához, mint az ukránoknak. Kárpátalja népessége magyar és rutén volt a legutóbbi betelepedések előtt, és a rutének mindig jó magyar hazafiak voltak.
K
2021-03-09 at 15:45
A 2014-es ukrán változásokat az amerikai CIA (USA),(álnéven Soros György) idézte elő, és érthető hogy az orosz kisebbség veszélyben érezte magát.:
Krím lakossága 2001-ben : 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz,stb).
Az Ukránok olyan aljasok voltak a magyar kisebbséghez, hogy semmiféle sajnálatot nem érzek irántuk.
Lárifári
2021-03-09 at 15:28
Zbigniew Brzezinski geostratéga és tanácsadó 1997-ben jelentette ki, Oroszország Ukrajna nélkül egyre kevésbé lesz eurázsiai nagyhatalom. Hogy ez így is legyen, mit ad Isten, 1997- ben Ukrajna és a NATO alá is írták a megkülönböztetett parnerségről szóló chartát. A cél az volt, hogy Ukrajnát Brzezinski előremutátása szerint, oroszbarátságát kiiktatva , 2015-ig NATO taggá tegyék, még jobban aláásva Oroszország helyzetét,
Úgy látszik, az oroszok is olvasták Brzezinski könyvét és ezt megelőzve 2014-ben alkottak egy jót, hogy Ukrajna ne lehessen NATO tag.
Mensikov
2021-03-09 at 15:06
Egy nagyon érdekes filmet ajánlanék a sztoriról Krím címmel.
«Крым» — российский фильм режиссёра Алексея Пиманова. Главные роли исполнили Роман Курцын и Евгения Лапова. Премьера фильма в российском кинопрокате состоялась 28 сентября 2017 года. Слоган: «С любимыми не расставайтесь».
Etel
2021-03-09 at 15:04
Az utóbbi száz év rövid összefoglalásabol az tűnik ki, hogy ez idő alatt az ukránok nem nagyon foglalkoztak az országukkal, annak nyelvével, avagy a kiterjedésével, bár nyilván léteztek mindezek, de most, hogy a bidék által fel lettek fedezve, jól jött a mammut agyar, amire még Kárpátalja is fel van rajzolva. Ha semmi más, de a térképészet az nagyon haladó volt már akkor, amikor errefelé évezredekkel később voltunk csak képesek kezdetleges és pontatlan térképeket alkotni.
Torockó
2021-03-09 at 14:47
Mindig az volt a véleményem, hogy adják vissza a sokat szenvedett, üldözött, népirtott tatároknak területüket. Engedjék a maradékot visszatelepülni. Autonóm köztársaságként Oroszország részeként létezhetnének ott.
Tudom, semmi realitása…
Box Hill
2021-03-09 at 14:45
A Krím félszigetet csak 1783-ban gyarmatosították az oroszok.
1897-ben lakosságának 36%-a volt tatár és csupán 33%-a orosz.
A kommunisták népírtása után 1959-ben 0% volt a tatár és 71% volt az orosz.
A kutyulás abból származik, hogy Hruscsov elvtárs a tatárok földjét nem nekik adta vissza, hanem az ukránoknak 1954-ben.
(Wikip. és Rand McNally Atlas of World History)
Hesslerezredes
2021-03-09 at 14:38
Oroszország visszakapta, ami mindig is az övé volt.
Éppen itt az ideje Kárpátaljának, a Fölvidéknek, a Délvidéknek és Erdélynek is visszatérni ahhoz, akihez mindig is tartoztak: Magyarországhoz.
Pontosan olyan eredménnyel, mint amivel a Krím is járt.
Az ezeken a területeken élő nem magyaroknak is jobb lesz Magyarországhoz tartozniuk, mint most.
Mi – MI! – nem fogjuk ba…tatni őket, azért, mert más nemzetiségűek.
Kit érdekel?
Az ő dolguk.
Éljenek, ahogy akarnak.
Szabadon.
Megszabadulva attól, hogy el kelljen nyomniuk a magyarokat és rettegniük attól, hogy bármikor elveszthetik a lopott holmit.
Olvaso
2021-03-09 at 14:18
Azért a bevonulást megelőzte az amerikai és lengyel beavatkozás. Az USA meg akarta szerezni a Krímben lévő támaszpontokat, már kiírták a közbeszerzést az amerikai bázisok megfelelő infrastruktúrájának kiépítésére, elindultak az amerikai hadihajók a Fekete-tengerre, amikor az oroszok “lefújták” az amerikaiak készülődését. Az a Victoria Nuland volt Ukrajnában, aki ma is része a Biden-adminisztrációnak, és ugye a Biden család is úgy érezte, hogy kell nekik igazgatósági tagság a Burisma csoportban.